Budapest, 1976. (14. évfolyam)
8. szám augusztus - Tamás Ervin: Esztergom
•I A Keresztény Múzeumban lett." Ha valaki mégis kétkednék ebben, nézze csak meg a Képes Krónikában a képecskét, rajta Vajk, azaz I. István születését. Az esemény Esztergomban történt, amit akkor már az apa, Géza fejedelem székhelyéül választott. Az államalapítás, nagy művének központja volt a Duna-parti település. S miután az államalapítással együtt zajlott a keresztény vallás felvétele — az egyház mindjárt az uralkodó legfőbb támaszává vált —, a királyi székhely egyúttal egyházi központ is lett. A hanyatlás csak akkor kezdődött, mikor kiderült: a települést képtelenség megvédeni az ellenségtől. Nem a várat — azt még Simon ispán megvédte —. hanem a vár körül elterülő s egyre növekvő várost. S amit védeni nem lehet, azt fejleszteni sem érdemes. Ezért helyezte át IV. Béla székhelyét Budára, itteni palotáját az esztergomi érseknek hagyva. A városlakók szerint Esztergom tőkéje az ezeréves magyar történelem megannyi emléke: műkincsek, felbecsülhetetlen értékű épületek, nyomor, elmaradottság, konzervatív szemlélet, török iga, ostrom és megint ostrom, Balassa hősi halála. Vak Botytyán születése . . . Egy ásatást vezető régész így fogalmazott: „Kezdetben a világi és az egyházi hatalom osztozott az esztergomi várhegy területén. A fejedelmi-királyi székhely a domb déli részén volt. A tatárjárás után a királyi székhelyet Budára helyezték — ezzel Esztergom állami székhely szerepe végleg megszűnt. A várhegy teljes területét az egyházi központ vette birtokába, az évszázadok folyamán tovább bővítve, alakítva az Árpád-kori királyi palotát és a várhegyi erődítményeket. Ezeknek az egykori épületeknek a pusztulása a török ostromokkal kezdődött és a múlt századi klasszicista Bazilika építésének hatalmas földmunkáival teljesedett be." De mintha valamit elfelejtenének az Esztergomba látogatók: lepillantani a várból. Tudniillik akkor nemcsak a csodálatos műemlékeket illetné a sok dicséret - jutna belőle a népi építészetnek is! A város ugyanis csak maga a központ; azon túl falu volt, s az is maradt: a Dunakanyar egyik legszebb falusi települése. A helybeliek figyelmét azonban ez sem kerülte el, így a leletmentés kiterjedt nemcsak az ásatásokra, a hagyományos műemlékvédelemre, hanem a paraszti múlt emlékeinek gyűjtésére is. Dr. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója, egyben a városi tanács műemlékvédelmi albizottságának vezetője erről így beszél: — Akárhol ásunk, emlékekbe ütközünk. Felelősség egy ezeréves városban élni, hiszen majdnem minden építkezésnél régészeti kincset ad elő a föld. S akad tennivaló a felszínen is: több mint ötven műemlék-, vagy műemlék-jellegű épületünk van. Közülük sokat az utóbbi években eléggé brutálisan korszerűsítettek. Új ablakokat, új ajtókat vágtak a patinás házakba, s ezáltal uniformizálták az eddig oly változatos és sajátos esztergomi utcaképet. Érthető, hogy ma az emberek nem szívesen élnek olyan házban, mely a régmúlt jegyeit viseli magán, s igyekeznek azt saját elképzeléseiknek, igényeiknek megfelelően átalakítani. Mi is azon vagyunk, hogy ezek a hajlékok komfortosabbak legyenek, azonban a kirívó modernizálást nem tűrhetjük, mert az soha helyre nem hozható kárt okoz! Három esztendeje, a jubileumra készülve, úgy-ahogy korrigáltuk a legotrombább átépítéseket, azóta pedig jelzőszolgálatunk önkéntesei azonnal értesítenek, ha valaki avatatlan kézzel nyúl emlékeinkhez. Igyekszünk színben, üzletportálban ízléses, mai köntösbe öltöztetni a rég. épületeket, úgy, hogy mint műemlékek se szenvedjenek károkat. A Bazilika, a Keresztény Múzeum, a vízivárosi barokk körtemplom, a rangos polgárházak mellett nagy értéket képviselnek tehát a népi építőművészet emlékei is. Hiszen hajdanán itt is a földművelés adott kenyeret a legtöbb embernek. — Ezeket az értékeket sem hagyjuk veszni — folytatja a múzeumigazgató. — Megkezdődött a feltárás, a mentőmunka. Együttműködési szerződést kötöttünk az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolával: tanulói 1974-ben megkezdték a város népi építészetének feltérképezését, dokumentálását. Minden évben tíz hallgatót fogadunk, akik bejárják Esztergomot, a használati tárgyaktól az életmód kialakulásáig mindent felkutatnak. Gyűjteményükből vándorkiállítást is rendeztünk. Ez az együttműködés pótolhatatlan jelentőségű a város számára . . . — S pótolhatatlan főiskolánk diákjainak is — tájékoztat dr. Kiss Lajos, a műszaki tudományok kandidátusa, a főiskola főigazgatója. — Az építőipar majdani vezetői a nemes munkáért megfizethetetlen szakmai-ideológiai útravalót kapnak cserébe. Szemléletesen érzékelhetik a népi építészet élethez idomuló, egyszerű, néha már naiv, de csodálatosan tiszta logikáját. Tovch h bővítjük együttműködésünket a várossal. Ezentúl oktatóink is segédkeznek Eszterpnm fejlesztésében: elvégezzük a kisebb tervezéseket, melyeket tervezőiroda nem vállalna el, s tovább folytatjuk a kutatómunkát. — Újabb „szerződő felek" az esztergomi tanítóképző s az ELTE néprajzosai — mondja a múzeumigazgató. — A jövő pedagógusai, néprajzkutatói idős parasztemberekkel beszélgetnek majd, s vallomásaikból próbálnak feleletet kapni arra, hogyan is éltek a régi építményekben a hajdani esztergomiak .. . Az országban — tudtommal — egyedülálló az ilyen társadalmi szerződés. Méltó a követésre: érdemes ily módon egységbe foglalni egy város történelmi múltját jelenével, s beilleszteni mindezt az értéket jövőjébe. A múltról szólva sem lehetett megkerülni a mát. A jelen felé fordulva sem feledhető a múlt. Vezessen hát most utunk a város hajdani kommunista sejtjének vezetőjéhez, a nyugalmazott könyvtárigazgatóhoz, Martsa Alajoshoz. — A harmincas évek közepétől vezettem az illegálisan működő kommunista sejtet a városban — emlékezik. — Fényképész voltam, nem leheteti hát feltűnő, hogy annyian megfordultak műhelyemben. Később aztán mégis szemet szúrt valakinek a nagy forgalom, akkor menekülnöm, bujkálnom kellett. Martsa Alajos neve a város krónikájában többször is helyet kapott. Ő volt Esztergom felszabadulás utáni első párttitkára, az első kommunista alispán, az ideiglenes nemzetgyűlés első városi képviselője. Azután rábizták a városi könyvtár megalapítását. — Hatszáz könyvvel kezdtem, ötvenezerrel búcsúztam — mondja. — S hogy milyen város volt hajdanán Esztergom? Papi város, szolgalelkű város, cselédeskedő parasztsággal, kisiparosokkal, köztisztviselőkkel, kisszerű, vegetatív élettel. Híres volt arról is, hogy sok nyugdíjas, magas rangú katonatiszt töltötte itt nyári szabadságát. Az elégedetlenség fő forrása itt az volt, hogy a kispolgárszülők kitaníttatott gyereke munka nélkül lézengett, mert sehol nem tudták alkalmazni ... Az ostrom alatt kétszer cserélt gazdát a város. A németek meg a nyilasok felrobbantották itt is a hidakat, aláaknázták a középületeket . . . Romváros lett Esztergom is. — S mennyit változott azóta? — A múlt ma annyi, hogy nézegetjük a Bazilikát. Kapott a város gyárakat, kialakult itt is a munkásosztály . . . Mit lehet erről röviden mondani? Hajdanán kétszáz fürdőszobás lakása ha volt Esztergomnak, sokat mondok. Ma utcasorokat szanálunk. Költözőben találtam Martsa Alajost Is. Három évtizeddel a felszabadulás után, romos, öreg házából új lakásba megy. Mi minden zajlik ma a több mint ezeresztendős városban? — Én legszívesebben az iparról beszélek — kezdi a beszélgetést Bruszkó Antal, a városi tanács elnöke. — Valamikor itt alig 3—400 ember élt az iparból, többségük a dorogi szénmedencében dolgozott. A vidékre telepítés hózta hozzánk a gyárakat, s ma hétezer gyári munkásnak ad otthont Esztergom. A helybeli ipari termelés értéke meghaladja a kétmilliárd forintot Sorolja tovább az adatokat: az utóbbi öt évben ezeregyszáz lakás épült; 1980-ig szeretnének újabb ezerhétszáz modern otthont átadni. Az 1973-as jubileumi esztendőben rendbetették a műemlék-házakat, kiszínesedett a város: kék, piros, sárga, zöld homlokzatok teszik kellemesebbé a városképet. Az Esztergom-szeretetre mi sem jellemzőbb, mint a tavalyi tizenkétmillió forintos társadalmi munka. A tanácselnök ezután a gondokról beszél: — Évi tizenkétmillió forintunk lenne a csatornázásra, de a felét sem tudjuk elkölteni, olyan lassan dolgozik a Budapesti Vízépítő Vállalat, l ,aromszáz évesnél is öregebb csövek húzódnak a város alatt, a teljes rekonstrukció körülbelül kétszázötvenmillió forintba kerül. Ha ezt az összeget ilyen ütemben fogjuk el-8
