Budapest, 1976. (14. évfolyam)

8. szám augusztus - Tamás Ervin: Esztergom

CSIGÓ LÁSZLÓ felvételei A vízivárosi plébánia templom A várkápolna részlete hozzá a levéltári igazgató — három éve ünnepelte Esztergom várossá alapításának ezredik évfordulóját. Géza fejedelem 973-ban esztergomi székhelyéről indította útnak a történelmi nevezetességű küldöttséget I. Ottó német-római császárhoz. Már a honfoglaláskor is városias jellegű településnek kellett itt állnia; ,,A zsidók története Magyarországon" című munkában olvasható, hogy az Árpád seregével érkező zsidó vallású kazárokat a népes esztergomi hitközség fogadta be tagjai közé. Még egy érdekes adalék: a várost a németek ma is Grannak hívják; Stadt Gran néven szerepel már az ősgermán hőskölteményben, a Nibelung-énekben, miszerint Attila itt fogadta Krimhilda burgundiai királylány regös követeit. Mindenesetre kevés magyar város tekinthet vissza olyan jeles múltra, mint Esztergom. Számos régészeti lelőhely vall a mának arról, hogy ember-ősünk már igen régen, az európai emberiség hajnalán otthont talált ezen a vidéken. Egyik szaktudósunk „a Pilis eszkimójának" nevezte a pilisszántói Kőfülke barlanglakó ősemberét. Hasonló, a jégkorszak klímájának megfelelő életformát folytatott az Esztergomhoz közel eső bajóti Jankovich-barlang lakója is, csakúgy, mint a tatai lösztelep mammutvadásza. Kutatóink ma is minduntalan lelőhelyekre bukkannak a városban és környékén. A határőrlaktanya alapozásakor, a Barát-kútnál, a Búbánat-völgy torkolatánál, a Zamárd- és a Borz-hegyen leletek beszéltek a rézkor, a bronzkor, a kora vaskor emlékeiről. A süttői őskori halomsírok régészeti anyaga, az unyi leletek többi társukkal együtt az esztergomi Balassa Bálint Múzeumot Közép-Európa egyik legértékesebb régészeti gyűjteményévé teszik. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének 55 004/1971. számú levelében a többi között ez áll: „mind a régészeti, mind a történeti kutatások valószínűsítik, hogy a 973. év körül Esztergom az egyik fejedelmi központ Látkép