Budapest, 1976. (14. évfolyam)

7. szám július - Szerbák Elek: Az első modern olimpia a budapesti sajtóban

kilométerig „kidőltek". Kellner a harmadik díjat kapta, mert bár három görög is befutott előtte, de az egyiket diszkvalifikálták. Atlétánkat mint a legjobb külföldit, György herceg egy aranyórával ajándékozta meg — olvassuk a Kerékpár-Sport híradásában. Az atlétika és az úszás mellett még hét sportág szerepelt a műsoron, ezekről azonban csak futólagosan tesznek említést a hírlapok. Írnak a vívásról, amely a Zappeionban (kiállítási csarnok) folyt le nagy közönség — köztük a királyi család — jelenlétében. A súlyemelésben a színeinket viselő, montenegrói származású Topavicza Momcsillo „80 kilót szépen emel, de ezután visszalép". A súlycsoportok nélküli birkózásban is ott van; ott negyedik lesz. A céllövészetről és a kerékpársportról szóló tudósítások főként az egyes számok győzteseiről nyújtanak felvilágosítást, így a biciklizésben három egyéni számot nyerő francia Massonról s a céllövészetben jelentős szerepet vivő görögökről. A tornaversenyeken tőlünk Kokas az MTK-ból s Wein Dezső, a BBTE tagja vett részt. Eredményt nem értek el, némely sajtójegyzet azonban figyelemreméltó. Pl. korlát egyesben: „Német bírák Kokasnál a testtartást, Wein Dezsőnél a konczepcziót hibáztatják." Lóugrás: „Zavart okozott, hogy a versenyzők nem tudták, mit csináljanak." Nyújtó: „Kokas szépen dolgozott, de nem a rendes nyugodtságával, Wein egészen jó volt." Hajós Alfréd: két I. díj ! Április 11-én az úszószámok kerültek sorra (100, 500 és 1200 m, valamint egy matróz-verseny), az „Athéntől 15 percznyire eső Zea-öbölben", amely köröskörül tribünökkel volt övezve, és ott állott a királyi sátor is. „Közvetlen előtte a célpontot jelző kötél, melyet kis bóják tartottak a víz felszínén. E mellett a versenybíróság zászlókkal és babérguirlandokkal ékített hajója horgonyzott." 100 és 1200 m-en indult Hajós, aki elég nehezen biztosította a Rudas uszodában olimpiai kiküldetését. Pedig mögötte már kézzelfogható eredmények álltak. A Budapesti Hírlap megírja, hogy „a múlt év augusztus 4-én Bécsben tartott úszóversenyen a 100 m-es távolságban Európa bajnok ságát nyerte, legyŐTvén ez alkalommá az... eddigi Európai bajnokot, -düsseldorfi Wolf Jenőt... és ez időtől fogva egymás után aratja győzelmeit." A 100 m-es rajtról Hajós emlékezéseiben ezt olvashatjuk: „Elcsattant az indulást jelző pisztolylövés, s a felújított Olympia első úszóversenyén résztvevő amerikai, osztrák, angol, dán, francia, görög . . . fiatalok egyidőben lendültek a sötétzöld színben csillogó tengervízbe, a Pireus egyik öblében horgonyzó hajó pereméről. Hallom a bevágódott testek csobbanását... s a felszínre kerülve, erőteljes karcsapásokkal törtetek a célvonalat jelző úszó bójákra kifeszített kötél felé." Aki pedig kívülről szemléli, Kertész K. Róbert így ír: „. . . . ezentúl már csak el-eltűnő fejeket és hatalmasan csapkodó karokat látunk ... A pálya közepén három úszó különválik a többitől és előretör. Az egyikben felismerjük Hajóst, aki mindinkább tért nyer a többi előtt... a cél előtt rémülve látjuk, hogy Hajós irányt téveszt, és az egyenestől jobbra eltér. Ha a tévedést észre nem veszi, biztosan elveszti a versenyt. Végre visszavág az egyenesbe, és három méterrel könnyen veri az amerikai Williamst. Midőn Hajóst csónakba emelik, kitör a tapsvihar, a bravó és a Zito I Hungaria ezrek ajkán." A magyar versenyző győzelmére a magyar zászlót György herceg maga húzta fel — adja hírül a Herkules április 15-i száma. Majd ismét Kertész: „Utolsó az 1200 m-es verseny. Ágyúlövés jelzi a startot. Izgatottan várjuk a közeledést . . . Hajós emlékezete szerint húsba vágó .. . hideg volt a víz, ami azonban őt gyors erőkifejtésre serkentette . . . most már látni az első . . . kar munkáját. A magyar stílus! Hajós 50 m-rel vezet és a (versenyt) egy gyönyörű spurttal fejezi be." 100 m-es úszás: I. Hajós Alfréd, Budapest. V 22 '/5 1200 m-es úszás: I. Hajós Alfréd, Budapest. 18' 2 3

/5 Április 16-án már olvassák Budapesten: „Az olimpiai játékok győztesei közt, mint Athénból telegrafálják, a díjakat ma délelőtt osztotta ki a király, aztán a játékokat befejezettnek nyil-A küzdelmek visszhangja Az első modern olimpiai játékok visszahangja a budapesti sajtóban különböző. Legharsányabb a Herkules: „Dicsőség a győzteseknek! Hajós, Szokolyi, Dáni, Kellner nemzetünknek szereztek világszerte elható jó hírnevet, dicsőséget... ép ezredéves ünnepünkön mutathattuk be a világnak a régen rettegett magyar erőt... Csak sast nemzenek a sasok, s nem szült gyáva nyulat Núbia párducza." Majd a cikk végén: „És ha a régi és új görögök módjára közköltségen nem is tartjuk életfogytiglan, vagy egy éven át győzteseinket, csináljunk számukra magnum áldomást." Az Ország-Világ fanyarabb: „Szépek ezek a mostani versenyek is, a jutalom . . . mely a győzelmet kíséri, szintén nem megvetendő. De nyomába sem jöhetnek a régi klasszikus olympiai versenyeknek, sem ami a czélszerűség, sem ami a díjak, kitüntetések nagyságát illeti." A Borsszem Jankó tárcája humorizál: „Zeusz azt kérdi Merkúrtól — látva a marathoni síkon a sokadalmat —: Mondd csak, micsoda sokadalom ázott? Mire Merkur: Nem tudod halhatatlan istenek atyja, hogy olympiai játékokat tartanak? De nem csupa görög, hanem görögpótlósok főként (kissé vállveregető, pejoratív árnyalatú szó a korban, Sz. E.). A te tiszteletedre eljöttek távoli országokból, hogy megmutassák ügyességüket. Árpád fiai közül Guttmann ugrott a legnagyobbat." A Városligetben is történik valami. Az első kis „brettli" színház ugyanis 1896—99 kézött az Olympia Magyar Műszínkör nevet viseli. Április 24-én a Keleti pályaudvaron egyesületi tagok, vezetők és a hozzátartozók várakoznak egy vonatra, amelynek egyik kocsiján három magyar zászló leng. „A kiszálltak mindegyikét, névszerint dr. Keményt. . . Hajós-Guttmann Alfrédet ... aki a 100 és 1200 m-es úszóversenyben első lett, Dáni Nándort... és Topavicza Momcsillot élénken megéljenezték. Hivatalos fogadtatás nem volt.. . kárpótolta ezért a hazatért ifjakat a fogadtatásukra megjelent tömeg lelkesedése." Az első modern olimpia két magyar főszereplője, Kemény Ferenc és Hajós Alfréd, munkában gazdag és hosszú életet éltek. Kemény, az egykori reáliskolai igazgató, 1920-ban mint c. tankerületi főigazgató vonult nyugdíjba. Mindvégig nagy pedagógiai irodalmi munkásságot fejtett ki, s szerkesztője volt az 1933—34-ben megjelent, ma is használatban levő Magyar Pedagógiai Lexikonnak. Hajós Alfréd a Műegyetem elvégzése után Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában képezte magát kiváló építésszé. Az ő tervei nyomán nemcsak a Nemzeti Sportuszoda, de számos más rendeltetésű intézmény (szálloda, iskola, egyházi épület, pénzintézet, bérház. Boardinghouse stb.) díszíti Budapestet és vidéki városainkat. 1955. november 12-én hunyt el. Sírjánál ifj. Dávid Károly, a Népstadion alkotója mondott búcsúbeszédet. A 70 éves Hajós Alfréd dolgozóasztalánál 41