Budapest, 1976. (14. évfolyam)
6. szám június - Zolnay László: Használati és díszkerámia a középkori Budán
A régi Várszínház és közönsége AVárszínháznak 140 éves fennállása utolsó 50 esztendejében, 1870 és 1920 között különleges jelentősége volt a vári lakosság kulturális életében. Hog}7 miért ? Erre a Vár topográfiai adottsága ad választ. A budai Várheg}- ugyan csak 55 m-nyire emelkedik ki környezetéből, de oldala minden irányban nagyon meredek. Amikor honvédelmi rendeltetése megszűnt, és 1784-ben Buda város közigazgatása alá került, a meredek hegyoldal megnehezítette a polgári élettel járó megélénkülő közlekedést. A közlekedési nehézségek később is fennálltak. A Várba csak a drága kétlovas fiakkerrel lehetett feljutni, mert a konílisló a szerpentin meredek szakaszainál megtorpant, és nem húzott tovább. Tehát társas kocsi járatására sem lehetett gondolni. A „Budai Hegypályá"-nak — a „Sikló"nak — a háromfülkés kocsija egyszerre csak 20 utast tudott felszállítani a Várba; s ez amúgysem lendített sokat a közlekedésen, mert alsó állomásához nem kapcsolódott a főváros közúti forgalma. Ily módon meglehetősen elszigetelődött a Vár lakossága. Érthető tehát, hogy kultúréletében milyen különleges szerepet töltött be a Várszínház, melynek szép kőépiiletében 1786 óta folytak az előadások. Az emberek kultúrigényeiben a szűiházlátogatás az elsők között szerepel. Magyarországon ezen felül a szűijátszás nemzeti ügy is volt, mert a magyar nyelv használatát és fejlődését szolgálta. A vári társadalom is nehezen tűrte, hogy színházában 1837 óta nem hangzott el magyar szó; német színészek játszottak. Pestnek már volt magyar színháza, a Nemzeti Színház. De a magyar szó kedvéért hányan és hányszor vállalkozhattak arra a Vár lakosai közül, ilyen közlekedési nehézségek mellett, hogy télvíz idején oda lemenjenek? Mégis megoldódott a vári magyarnyelvű színielőadások ügye! 1870-ben Orczy Bódog, a Nemzeti Színház intendánsa felajánlotta Buda városának, hogy kössön vele szerződést, melynek értelmében a Várszínházban a Nemzeti Színház tart előadásokat, saját műsorának darabjaival, saját szereposztásában. S mivel az operákat akkoriban szintén a Nemzeti Színházban adták elő, ettől kezdve a Várszínház műsorán is szerepeltek operák. A vári közönség ezt a megoldást örömmel fogadta és teljes egészében méltányolta, 50 éven át. A színházjegyeket évadról-évadra javarészt bérletben váltotta meg; még a jobb karzati jegyeket is. A Várszínház nézőközönsége tehát állandó volt, mint a vendéglőben a törzsvendégek. Ez a körülmény bizonyos intim légkört teremtett. Még a büfében kiszolgálók is a Ruszwurm cukrászda jólismert alkalmazottai voltak. A közönség körében fennálló ismeretség mindenkit udvariasságra, előzékenységre kötelezett. Például a ruhatárban sohasem volt tülekedés . . . Előkelő állandó vendége is volt a színháznak: a mindenkori mi-A miniszterelnökségi palotából a színházba vezető zárt függőfolyosó A Várszínház enteriőrje (Bach Melitta reprodukciói) 40