Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: Használati és díszkerámia a középkori Budán

A Sikló pályája A Sikló három fülkéből álló kocsija niszterelnök, akinek az első emeleti jobb oldali proscénium páholy volt fönntartva. Talán nem mindenki tudja, hogy a miniszterelnöki palotából zárt függőfolyosó vezetett a színház e páholyához. A Nemzeti Színház kezdetben hetenként négy-öt előadást is tartott a Várszínházban, közöttük egy operait. A nyolcvanas évek közepétől heti háromra csökkentették a színielőadások számát, az 1884-ben önállósult Opera pedig három-négy előadást tartott havonta. 1909-ben az Operaház végleg megvált a Várszínháztól. Ez állítólag az énekesek kívánságára történt, akik arra hivatkoztak, hogy a Várszínház fűtési viszonyai rosszak s ők megfáznak, berekednek. A Nemzeti Színház azonban 1917-ig zavartalanul folytatta előadásait. 1917 őszén a Várszínház kapuit nem nyitották meg, arra hivatkozva, hogy az épület megújításra szorul. Az ország helyzete az első világháborúban egyre súlyosbodott, és mi csodálkoztunk, hogy az állam ilyen kiadásra vállalkozik. A megújítás az évad folyamán mégis befejeződött: 19x8. március 21-én a Nemzeti Színház megnyitó előadásán a közönség újonnan festett, mázolt, aranyozott, kárpitozott nézőtéren foglalhatott helyet! ősszel, az új évadban azonban az előadások sora csakhamar megszakadt. S 1918. november 24-én a Várszínház bezárt. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a háborút elvesztettük. A kulturális élet is megbénult. A Várszínház két teljes szezonban zárva maradt. Csak a trianoni békediktátum után, 1920 őszén nyílt meg újra. 1920 és 24 között vidéki színigazgatók próbálták a színházat életre kelteni. Először Janovich Jenő vezetésével a kolozsvári színtársulat, utána Sebestyén Géza miskolci társulata, végül Czakó Pál egri társulata játszott a Várszínházban. A közönség kellő pártolásának hiánya miatt azonban a színház kapui 1924-ben végleg bezárultak. 1929. október 19-én a Várba is felrobogott az első autóbusz, és egyre gyakoribb lett a személyautók forgalma. A budai Vár tehát már nem volt elszigetelve a főváros többi részétől. Immár könvnyen elérhetők voltak a pesti színházak is. így a vári lakosság számára a Várszínház elvesztette korábbi megkülönböztetett jelentőségét. Mindazonáltal a sajtóban időnként sürgették a Várszínház megnyitását. De ahhoz, hogy ez a/ óhaj megvalósuljon — amint latjuk —, újabb történelmi fordulatnak kellett bekövetkeznie. Reméljük, hogy a nagy gonddal restaurált Várszínház, új célkitűzéseivel és a színházművészet vitatott problémáinak szerencsés megoldásával, már az egész főváros lakosságának fog olyan kimagasló kultúrértéket jelenteni, mint amilyent jelentett a régi Várszínház a Vár akkori lakosainak. A Várba látogató turisták révén pedig külföldön is növelheti a magyar színjátszás jó hírét. Schultheis?.né Weichhart Gabriella dr. 41