Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: Használati és díszkerámia a középkori Budán

XIII—XIV. századi padlótégla lovas solymász alakjával (1976. évi lelet a Szent György térről) Fajansz padlótégla Mátyás király korából (Schopper Tibor felvétele) máz és éget ki agyagból a gölöncsér. A kisgyerek pár csepp vizet cseppent ebbe a sípoló lovacskába, kiscsirkébe és beléfúj. Kész muzsika! És ahogyan édesanyja tűzhelyét gömbölyű pocakú sütő-főzőedények veszik körül, a kisgyerek is főzőcskét játszik: bűbájos, miniatűr cserépedényekkel. Egyik legmeglepőbb régi cserépleletem — a Halászbástya északi, belső terének az 1960-as években végbement feltárásakor — egy XV. századi barnamázas kis madáritató edény volt, Jagelló Zsigmond herceg budai sáfárkönyvét juttatta eszembe. Ez az úr ugyanis 1500 és 1505 között — számadása szerint — ezüstkalitkában őrzött szajkója számára sűrűn vétetett tojást és májat. El is mondtam gondolatomat egyik idősebb munkatársamnak. Odajött közben egyike az örök kíváncsiskodóknak, és megkérdezte : — Ugyan mivégre tartott az a bolond herceg szajkót ? Mire használta ? — Használta ? nem használta semmire! — mondta az én emberem. — Szerette ... És tán egy ilyen madáritató edénykéből itatta . . . Díszedények, díszkályhák A formák beláthatatlanul változatosak. Az ivóedényekre szájat formáz a fazekas. Fület — egyet vagy kettőt — az oldalukra, hogy könnyebb legyen vinni őket. Mind a cserépbögrének, mind a korsónak már a formája is hirdeti: nemes ital hordozója. Aki issza, holtig él. A sokféle alakú cseréppalack között is kitűnik egy különös, sárgászöldes mázú lovacska alakja. Belül üres, a szája nyitva. Akvamanile ez, vízöntő. Gazdagabb helyeken bronzból készítik, mi beérjük a cserép akvamanilével is. Budán eddig kettő került elő; egyet az 1960-as években az azóta tragikusan meghalt barlangkutató pár, Szabó László és Tarnay Ilona Remetezsomboly XIII. századi rétegéből emelt ki. A másik, töredékesebb darabot a palota északi előudvarának egyik XIV —XV. századi betöltésében találtuk. Meg kellene szólaltatnunk a középkori díszedények változatos mustráit, színeit, mázait, formáit is. De érjük be szólaltatás helyett a szép-mutatással! Ahol az ipar művészetté emelkedik A középkor fazekasságának koronája a díszkerámia, azon belül a díszkályhások művészete. Az agyagipart a szobrászművészet is szolgálatába állította. A mintás-figurális kályhacsempék által a kályhás iparművészek rémekei képzőművészeti értékekké váltak. A Zsigmond kori Budán a XIV. század mázatlan kályhaszemei helyébe egy impozáns királyi fazekasműhely pompás alkotásai lépnek! Védőszentek, királyportrék, vademberek s misztériumjátékok más alakjai, udvari hölgyek, udvari bolondok, címerek, mese-jelenetek jelennek meg ezeken a pompás díszkályhákon. (Gyűjteményük a Budapesti Történeti Múzeum középkori anyagának egyik — európai viszonylatban is egyedülálló - nagy értéke.) A palota területén még mindig újabb és újabb remek darabokra bukkanunk. A csak belül mázas edényeket azok követik, amelyeknek már mind belsejét, mind külsejét mázzal látták el. Megjelennek a helyi készítésű fajanszok. S a középkor alkonyára — sokezer kilométeres vándorlás után — Budára is elérkeznek a Selyemút karavánjai-hozta első porcelánok . .. Kerámia játék-korong ostáblához (Szemenyei Tivadar felvételei) Padlótégla a budaszentlőrinci pálos kolostorból