Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Csapó György: A Fészek

fezőrök, tőzsdések, nagykereskedők, földbirtokosok egy-egy kisebb vagyont kártyáztak el olykor. A Fészek jószerivel a kártyapénzből élt, mivel állami támogatásban nem részesült. Bálint Lajos (ismerőseinek Lulu bácsi) e sorok írójának is elmesélte, hogy 1911 márciusában lépte át első ízben a Fészek küszöbét. Akkoriban a Magyar Hírlap színházi és képzőművé-. szeti kritikusa volt. A Fészekbe Faragójenő vitteel, lapjánakszerkesztője, vendégként természetesen, mert akkoriban írók, újságírók még kevesen tartoztak a Fészek tagjai közé. — „Von saját klubjuk, az Otthon kör, menjenek oda." Faragó tag volt, és nem kis büszkeséggel mesélte, hogy rajta kívül írók, újságírók közül csak Bródy Sándor, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Szász Zoltán és Szép Ernő voltak tagjai a Fészeknek. A nők közül senki: színésznő, festőnő, szobrásznő, énekesnő, a legtehetségesebbje sem lehetett a klub tagja, csak vendégként, feleségként léphette át a Kertész utcai ház küszöbét. Az alapszabályok egyik figyelemre méltó pontja volt, hogy a tagok nővendéget csak feleségük társaságában fogadhattak. Ebből aztán sok bonyodalom támadt, de a klub cerberusai kérlelhetetlenek voltak a jó erkölcsökre felügyelendő... ,,Egyszóval fölösleges túlzással játszották azokat a külsőségeket, amelyeket az országos kaszinó dzsentri uraitól másoltak le. Mindent nagyon komolyan vettek, kivéve a tagdíjfizetést. Tagdijat senki sem fizetett annak idején és nem is igen noszogattak senkit ez irányban. (A szerencsejátékokból származó bevételek fedezték a kiadásokat.) A nem-müvész tagoktól ellenben igen magas tagdíjakat vasaltak be. Nem sok volt ilyen, de csupa válogatott, gazdag ember, vagy ha nem is gazdag mind, tekintélyes tudós, orvos, vagy közéleti személyiség." (Hálint Lajos) Ez a szabály ma is érvényes, kivéve a „vagyoni cenzust". Tagdíjakat ma sem igen szeretnek fizetni némely utódai az „alapító ősöknek", holott ezt ma már komolyan veszik. A szerencsejáték a művészklubban tiltott. A fenntartás költségeinek mintegy 45 százalékát a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége fedezi, a többit a tagdíjakból kell előteremteni. A tagság ma már nem koncentrálódik Budapestre. Az alapszabályok szerint a klub rendes tagja lehet minden önálló művésztevékenységet végző magyar művész, író-újságíró, „aki magáénak vallja szocializmust építő társadalmunk alapvető céljait és alkotó munkájával is segíti azt; megtartja a klub alapszabályait, fizeti a tagdíjat, s akit az igazgatótanács felvételre érdemesnek tart." 1976 márciusáig a Fészek klubnak kereken 1200 tagja volt, ebből hozzávetőleg tizenöt síázalék pártoló tag. (Ennél magasabb nem lehet a pártoló tagok száma.) De hadd folytassam ott, ahol elhagytuk: a 30-as évek végénél. Ami ezután következett, az tükrözte az ország állapotát. Szomorúság költözött a Fészek klub falai közé, ki bevonult katonának, ki el is esett a fronton, ki fiát siratta, ki feleségét. Kihalt a klub, de az épület kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszta a háborút. A felszabadulást követő időkben a kellemes termek, és a legnagyobb kánikulában is hűs kerthelyiség ide vonzotta a meginduló politikai, társadalmi és művészeti élet részvevőit. Sok-sok gyűlést, öszszejövetelt, bankettot tartottak itt. Illés Béla, a háború utáni Fészek egyik újjáalapítója, már békésebb körülmények között mindennapi esti bifsztekjét fogyasztva, egyszer, tízszer, tán százszor is elmondta, hogyan „robbantotta" fel ő a Kertész utcai házat — legalább is egy részét. Mi kötelező kétkedéssel hallgattuk, akár egyéb színes történeteit, de a lelkünk mélyén azzal az érzéssel, hogy anekdotái jó része nem hogy túlozna, hanem inkább le is farag valamit a valóság anyagából, nehogy „a naturalizmus" bűnébe essék. Illés Béla tagja volt annak az alig két tucatból álló katonai csapatnak, amely 1945 januárjában a második ukrán hadseregcsoport parancsnokságának utasítására behatolt a budapesti Gettó területére, és felszabadította az oda internált embereket. „Három teherautón igyekeztünk a Wesselényi utcán át a Gettót elzáró deszkafal betörésére, de még mielőtt sikerült volna, a Kertész utcán erős gépfegyvertüzet kaptunk. A Kertész utca és a Dob utca sarkán, a mai Művész klub előtt német gépfegyverfészek volt. A visszahúzódó német csapatok nyolc-tíz katonát két gépfegyverrel ott felejtettek, és a katonák, akik valószínűleg átaludtak egykét napot, és ezért nem ismerték helyzetük reménytelenségét, tüzet nyitottak a Gettó felmentésére induló szovjet csapat ellen. A Szov-Szendrő József Pap Évával és Mécs Károllyal Csoportkép egy régi Fészek-estélyről (Az ülő sorban jobbról az első Heltai Jenő, a harmadik Vadnay László, mellette Lengyel Menyhért) A klub felszolgálóinak labdarúgó csapata a 30-as években