Budapest, 1976. (14. évfolyam)

6. szám június - Csapó György: A Fészek

jet Hadsereg egyik kapitánya, mialatt a németek a Wesselényi utca felé tüzeltek, a Dob utcán át megközelítette a német gépfegyverfészket, és két súlyos tankelhárító kézigránátot dobott feléje. A két gránát megsemmisítette a német állást, de a gránátrotbanás súlyos károkat okozott a Fészek, a művész klub épületében is. Bevallom, a robbantásra én adtam parancsot, és így a Fészek épületének sérüléseiért én vagyok a felelős." így mondta, írta, mesélte Illés Béla nyaranta a kerthelyiségben, telente az étteremben, a fénylő fa-csillárok alatt. Június végén, július elején, amikor a klubot ünnepélyesen is megnyitották, vacsorát rendeztek a Fészek udvarán. Az ünnepi beszédet Csók István festőművész mondotta. S amikor hangját felemelve valami olyasmit kiáltott, hogy: „Száradjon el a keze annak, aki fegyvert emelt erre az épületre...!" — nagy meglepetésére szavait erősbödő nevetés fogadta. Csók Istvántól néhány méternyire ugyanis ott ült az asztalfőn, civil ruhában Illés Béla, aki maga is közbeszólt, derűsen, mire Csóknak magyarázgatni kezdték a körülötte ülők a helyzetet. Az öreg festőművész legyintett, és halkan megjegyezte: „Nem bánom. Ne száradjon el..." A felszabadulást követően igen élénk volt az élet a Fészekben. Ennek serkentője a művészeti szövetségek oda települése volt, továbbá a lakásviszonyok még bizony korántsem kielégítő állapota. Ez tette oly kívánatossá a Fészek kellemes, tágas helyiségeit, kiváltképp nőtlenek, agglegények, de olykor egész művész-dinasztiák számára. Felesleges mondanunk, hogy többé már nem vonatkozott a nő-tilalom a Fészek klubhelyiségeire; a művészek nemükre és korukra való tekintet nélkül tagjai lehettek a lubnak, amennyiben megfeleltek a követelményeknek. Az 50-es évek elején már egyenlő számban jártak oda festők, zenészek, színészek, írók, újságírók. Mindennapos vendég volt Illés Béla, Barcsay Jenő, Diener-Dénes Rudolf, és a Fészek Klub, valamint a színésztársadalom nagy egyénisége, Szendrő József. Nyáron igen eleven volt a klubélet; akkoriban vidéki színházi fesztiválokat rendeztek Budapesten, és a színészek jórészt délelőttől késő estig ott tanyáztak, kivéve, amikor felléptek. Manapság a klubélet nem any-18 nyira pezsgő. A festők többnyire rendelkeznek műtermekkel, nyaranta művésztelepeken dolgoznak, az íróknak általában van hol és hová leülni otthon is, ha dolgozni akarnak, de azért bebenéznek olykor; a színészek pedig sokkal többet lépnek fel, mint valaha. Amióta meg tévé is van (ami egyébként is otthon tartja az embereket), és a szinkron is fellendült, a színészek jobbára csak ebédelni járnak a Fészekbe, vagy filmezés, tévézés előtt egy-egy feketére, konyakra; esetleg lehűlni, elereszkedni kissé a fellépés után. Nem célom, nem is lehetséges, akár csak nagy vonalakban érinteni is, a jubiláns klub tevékenységét. Legutóbb, hetvenedik születésnapján, folyóiratunk amúgyis részletesen foglalkozott vele. Most csak arra szorítkozom, mennyiben változott, miben gyarapodott az eltelt öt esztendő alatt. Ami új, habár a 60-as években már működött, az a könyvtár. Mondhatnám, a Fészek szíve manapság ez a jelentős, tizenötezer kötettel rendelkező bibliotéka és olvasóterem, ahol megtalálni a világ valamennyi jelentős folyóiratát, képeslapját, különös tekintettel a film-, színház-, iparművészetre és általában a vizuális kultúrára. Kitűnő a dokumentumszolgálata. Ez azt jelenti: ha például egy színész, egy rendező valamilyen szerepre, új darab előadására készül, közli a könyvtárossal, aki rendelkezésére bocsátja az arra vonatkozó írásokat: színdarabot, regényt, szépirodalmat, kritikákat, tanulmányokat, egyszóval teljes öszszeállítást kaphat. Ugyanez vonatkozik egy-egy képzőművészeti, vagy irodalmi munka esetére is. A mini-galéria is az elmúlt öt esztendőben lendült fel. Itt átlagosan havonta két kiállítást rendeznek. Ezek jelentősége a kísérletek lehetőségében van. Itt indult el — a Pohárnok Mihály, Soltész György és Borz Kováts Sándor rendezte „Magyar design" című tárlattal — a mai magyar iparművészet egyik fontos vállalkozása, a házgyári konyhaprogram. Itt mutatkoztak be Csete György és társai, itt láthatták első ízben Ortutay Tamás és Somogyi Pál gyermekbútorait, amelyeket ma már gyártanak. És az Uitz Béla, Poór Bertalan, Bokros-Birman és Goldmann György emlékének szentelt kiállításokon kívül olyan kiváló művészek állítottak ki, mint Berki Viola, Fajó János, Erdélyi Eta, Orosz János, Kis Nagy András. Az étterem A mini-galéria bejárata Az eszpresszó, falán Konecsni György pannója