Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Tamás Ervin: Salgótarján

kétezernél — ma tobb mint negyvenezer. Az iparban foglalkoztatottak száma pedig jóval meghaladja a húszezret, azaz legnagyobb iparvárosaink foglalkoztatottsági arányával vetekszik. A negyedik ötéves tervben még fokozottabban összpontosítottak a város vezetői arra, hogy eltüntessék a múlt nyomait, hogy komfortos, korszerű lakásokba költözhessenek a tarjániak. Az erőfeszítésekről a városi tanácselnök, Fekete Nándor ad tájékoztatást: — Nincs könnyű dolgunk, hiszen Tarján régen másból sem állt, mint összetákolt hajlékokból, korszerűtlen kolóniákból. Ezért nem megy máról holnapra ezek eltüntetése, s nem azért — mint azt néhány elkeseredett tarjáni hangoztatja —, mert a központban A Művelődési Házban kezdődött e' o; építkezés, s nem a város peremén. Szerencséje voir a városnak abban, hogy kiváló építészeket kapott, neKünk pedig abban, hogy elődeink merész kézzel nyúltak a városrekonstrukcióhoz. Igy mára nem az a feladatunk, hogy egy ütött-kopott városközpontból huszadik századi centrumot csináljunk, hanem az, hogy a központ színvonalára emeljük •i távolabbi városrészeket. A két ötéves tirvben összesen S37 kolóniát számoltunk fel, a Következőben ismét szerelnénk vagy 250-et. De jelenleg még több mint másfélezret tartunk számon, amelyből körülbelül nyolcszázat azonnal le kellene bontani! Erről csakugyan elmondható, hogy súlyos örökség . . . — Újabb eredmény, melyet csak azok értékelhetnek igazán, akik ismerték a Pécskö-hegv oldalán húzódott cigánydombot — folytatja a tanácselnök —, hogy 1976-ban ezt a telepet kiürítettük és a földgyaluk lerombolták a viskókot. A város öregebb bérházaiba költöztettük a putrik lakóit, beilleszkedésükkel azonban sajnos akad elég bajunk . . . Az elmúlt öt esztendőben mintegy 3700 új lakás épült. Átadtuk rendeltetésének a 3200 négyzetméteres lakberendezési áruházat, a 20 tantermes zeneiskolát — amely most átmenetileg a Számviteli Főiskola kihelyezett tagozatának ad helyet —, épült egy ezer adagos önkiszolgáló étterem, egy szolgáltatóház, mozi, 10 ezer négyzetméternyi út. Summa summárum: a városi tanács a negyedik ötéves tervben 850 millió forintot költött Salgótarjánra. — S mi várható a következő öt évben ? — Idén átadjuk a városközpontot kikerülő M 21-es autóutat. Ez remélhetően enyhíti némileg a helyi közlekedés zsúfoltságát, s ami még fontosabb: minden bizonnyal csökkenni fog a levegő szennyezettsége. Az ötödik ötéves terv folyamán elsősorban a lakásberuházások komplexitására ügyelünk. Szeretnénk elérni, hogy ne csak új otthonokat, hanem ezekkel együtt bölcsődét, óvodát, iskolát, üzleteket, szolgáltatóegységeket adjunk át. Mert ha ezek késedelmet szenvednek, a hátrányt később egyre nehezebb behozni. Elképzeléseink szerint 1980-ig körülbelül két és félezer lakásba költözhetnek be az új tulajdonosok. Ebben a tervciklusban megkapja végleges helyét a főiskola. Új autóbusz-pályaudvart, s egy sportcsarnokot építünk. Tovább bővülnek a bölcsődék, óvodák, újabb tantermekkel gyarapodnak az iskolák. 1980-ig több mint egymilliárd forintért fejlődhet a város. — A távolabbi jövőre nézve csak annyit — mondja végezetül Fekete Nándor —: az Arany János utcában épül majd a város legnagyobb lakótelepe. ame<y 3400 lakást foglal magába. A cigánydomb helyén is bérházak lesznek, valamint ide építjük az ötszáz férőhelyes kollégiumot. A nyugati városrész, amely eddig szembetűnően különbözött a már megépült keleti városrésztől, a következő esztendőkben megszépül, itt is lebontják a régi, földszintes házakat. Nemcsak Salgótarján, hanem az egész nógrádi iparmedence számára részletes rer Jezési tervek készültek, s külön rendezési terve van a városhoz csatolt községnek, Zagyvarónának. Az ezredfordulóig ezek a tervek szolgáltatják a városfejlesztés vázát. A statisztikusok számításai szerint 2000-re Tarjánban ötvenezernél többen élnek majd, a környékből munkába bejárók száma pedig körülbelül 16 ezer lesz. Nagy gondot okoz a közművesítés és a kétezernél több lakásigénylő, fíiszen nemrég még csak 1800 új otthonra várót tartottak nyilván — s időközben megépült csaknem négyezer lakás! A szobrok városa A nógrádi településnek sok, kimagasló művészi értékű köztéri szobra van. Már hagyomány, hogy a város főterén minden év augusztusában szoborkiállítást rendeznek. Az egyik ilyen szabadtéri szobortárlaton Varga Imre „Hadirokkant" című alkotásával érdekes eset történt. A mű féllábú, koldus hadirokkantat ábrázol, egyik kezében kéregető sapkát tart. A katonasapkában egyik napról a másikra több forintos gyűlt össze. A városi tanácselnökhelyettes mérgelődve mesélte ezt a szobrásznak, mire Varga Imre csak annyit mondott: „hiszen megértették az egész mű lényegét. . ." A salgótarjániakban kialakult a képzőművészet szeretete, az ankétokon nemcsak valamely városrendezési kérdés, hanem egy-egy elhelyezett köztéri alkotás ügye is vitatéma Az új házakkal együtt születnek az új szobrok, a legutóbbi négy-öt évben több, mint eddig bármikor. Somogyi József műve a főtéren áll, szerencsés, aszimmetrikus elhelyezésben és a szokásostól eltérő felfogásban. A felszabadulási emlékmű két nőalakot ábrázol, akik eltaposva egy köréjük tekeredő kígyót, karjaikat a magasság felé emelik, s kezükből galambok szállnak fel. Az emlékmű nemcsak ősi és új szimbólumai miatt rendhagyó, hanem a szobrászi forma miatt is. Nyers, érdes és kemény, hiányzik belőle a szokásos emlékmű-pátosz. Akárcsak a tér másik szélén magányosan fakorlátra támaszkodó, esendő Radnóti-szoborból, melynek alkotója Varga Imre. Az egyre újuló Tarján a legjobb szobrokat választja. — Somogvi József, Varga Imre, Melocco Miklós, Marton László, Taar Imre, az idősebb és az ifjabb Szabó, Borsos Miklós szobrait láthatják az utcákon sétálók — mondja Csik Pál, a városi tanács elnökhelyettese. — Az éhségmenetnek idén állítunk egy emlékoszlopot, a zeneiskola elé egy kisplasztikát készít Borsos Miklós. Tarján arról is A Pécskő üzletház híres, hogy az országban itt van a legtöbb tárlatlátogató. S bár színházunk nincs, a művelődési központban telt ház előtt játszik a szolnoki és a debreceni társulat. Minden harmadik felnőtt lakos könyvtári tag, a diákok közül pedig minden második . . . A munkások városa „A bánya hozta ide a várost, s a város küldte el a bányát" — tartja a nógrádi mondás. A salgótarjáni bányászát jobbára már a múlté, csak a székhely maradt itt. Az aknák kimerültek, a bányászok távolabbi vidékre mentek. Termel viszont az acélgyár, az üveggyár — az egész üvegipar legjobb vállalata — s a Zománcipari Művek hatalmas üzeme. Ide települt a nőket foglalkoztató BRG és a Vegyépszer, valamint egy textilgyár. Már Tarjánban is munkaerőhiány van. Az évi ipari termelési érték meghaladja a hat milliárd forintot, amely tekintélyes helyet biztosít a nógrádi városnak az iparvidékek között. Salgótarján híven őrzi mozgalmi hagyományait. Itt minden harmadik felnőtt cagja a pártnak, s Baglyasalján, az egyik tarjáni városrészen több kommunista párttag van, mint másutt egy egész járásban. Jelentős társadalmi munkaakciók is jelzik a városlakók áldozatkészségét. A ,,20 ezer munkanapot Salgótarjánért" elnevezésű akció már több éves hagyomány. 1975-ben több mint 32 ezer napot dolgoztak a tarjániak, csaknem 20 millió forint értékben építettek bölcsődét, óvodát, új tantermet, járdát, utat, parkokat. Sokat változott az életmód is, hiszen minden egyes lebontott kolónia, minden egyes átadott modern lakás alakítja az életformát. Urbanizálódik Salgótarján, leveti régi, szakadt gúnyáját. Az emelkedő életszínvonal itt nemcsak azt jelenti, hogy az áruházak forgalma nőttön-nő, nogy az otthonokban újak a bútorok, hanem azt is, hogy megváltoznak a sorsok. A munkásdinasztiák mai nemzedékének élete nem hasonlítható össze az elődökével. S még valami: az itt lakók büszkék arra. Hogy a leendő építészek épp az ő városukba szerveznek tanulmányutakat, oda, ahol ők mindennap megfordulnak. S amikor a turisták a városközpontot fényképezik, arra gondolnak: nekik ez már az életükhöz tartozik .. .