Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - Tamás Ervin: Salgótarján

A Bolyai János gimnázium annyi lakást adni, mint amennyit szanáltak, sőt még a felét sem. A város vezetői a Lakóterv akkor még fiatal mérnökéhez. Magyar Gézához fordultak: tud-e jobb megoldást? Azóta az építész a Lakóterv műteremvezetője lett. Ybl- és Állami-díj fémjelzi munkáját — az utóbbit Salgótarján városközpontjának megtervezéséért kapta. Öt választották meg elsőként a város díszpolgárának. — Találtam jobb megoldást, amelynek valóra váltása a lakásszám megduplázásával kecsegtetett — mondja Magyar Géza. — Korszerű, iparosított építési technológiát dolgoztam ki — akkor még nem voltak házgyárak —, és az ötszintes épületeket tízszintesekké emeltem. Közben kollégáim: Jánossy György, Finta József és Szrogh György egymás után tervezték meg a középületeket. Igazi csoportmunka volt, olyan, amilyenről a mai, fiatal építészek álmodoznak. Mindez a hatvanas évek elején történt. S ami döntő volt: a város vezetői csak annyit mondtak meg, hogy mi kell nekik, s mennyi pénzük van a beruházásra, az épületeket nem akarták helyettünk megtervezni! Azóta sem alakult ki ilyen megértő kapcsolat, összehangolt akarat tervező és megrendelő között . . . — Minden sikerült? — Majdnem minden. Sajnos, az az elgondolás nem vált valóra, hogy a városcentrum színvonalához hasonló pályaudvart is kapjon Salgótarján. Pedig kidolgoztam a terveket. De három millió forinttal többe került volna, mint amit végül is a MAV megépített. Viszont ez inkább felvonulási épülethez hasonlít, mintsem egy iparváros személypályaudvarához. S mivel a központban van, rontja a városképet és megzavarja az épületek összhangját. Sajnálom azt is, hogy a domboldalt nem hagyják szabadon, kezdik beépíteni. A beton mögötti zöld oldja az építőanyag egyhangú szürkeségét, ezek a fel-felcsillanó zöld foltok tudatos tervezésre vallottak — ez a tudatosság szűnik meg, s természetesen a látvány károsul azáltal, hogy elveszik a természettől ezt a területet. Munkám legszebb része azonban ma is Salgótarjánhoz köt. Épül a munkásmozgalmi múzeum, s nemsokára a városi tanácsháza is. Mindkettőt én terveztem. Résztveszek az újabb városrendezési tervek kidolgozásában, az új lakótelepek kialakításában is, kollégámmal, Finta Józseffel együtt. Úgy ismerem Tarjánt, mint a szülőhelyemet. A város tervezői arra törekedtek, hogy az átépítés ne csak építészetileg, hanem a térhatás szempontjából is átszervezze a régi, karakter nélküli, kaotikus várostestet. A 9—10 szintes lakóházakat a völgyek irányába fordították; ez adja a gerincét a településnek. A központ helyét pedig az jelöli, hogy területén az épületek — a szálloda, a művelődési ház, a garzonházak és a négy toronyház — a völggyel párhuzamosan húzódnak. Salgótarján főtere hármas funkciót hordoz: dísztér, kereskedelmi központ és forgalmi centrum egyszerre. Az erőfeszítések városa 1947-ben a beépítetlen vásártéren kezdődött meg a lakásépítés, egy 13 lakásos bérházzal. Ezután sorra tűntek el a düledező viskók. 1956-ig mintegy ezeregyszáz lakás épült. A felszabadulás évétől 1970 végéig összesen 5689 új otthonba költözhettek be a hajdani kolóniák lakói. Igaz. 1949-ben Salgótarján lélekszáma alig volt több huszonsenek-e új lakótelepet, vagy a centrumban — a lebontott, vagy a lebontásra Ítélt házak helyére. Az út- és a csatornaviszonyok, általában a gazdaságossági számítások azt mutatták: érdemesebb az építkezést a központban kezdeni. Akkoriban még szinte rangsorolva voltak a települések, aszerint is, hogy hol, milyen magas házak épülhetnek. Nem valamiféle rendelet szabott határt az emeletek számának, hanem a megszokás. Salgótarján öt szintig jutott. Az első beépítési tervben az építészek ezt vették figyelembe, amikor ötemeletes salakblokkos házakban látták a város jövőjét. Négy ilyen ház meg is épült, a Pécskő utcában bárki megnézheti. Nyomós ok buktatta meg az eredeti elképzelést: nem tudtak zsákmányolás a várost magát. A múlt itt csak komor emlékeket hagyott hátia, olyan mementókat, melyekre nem kerülhettek műemlék-jelző táblák. Helyreállításuk helyett az eltüntetésükre szövetkezett a felszabadult Salgótarján. Földgyaluk számolták fel a fabarakkokat, a szűk és fénytelen kol^iákat. hogy helyükre új házak falait húzhassák. Érdekes történelmi adalék, hogy a felszabadulást követő első képviselőtestületi ülésen már napirendre kerüit a városfejlesztés, s már akkor sürgették a rendezési tervek elkészítését. A város teljes rendbehozataláról, a szó szoros értelmében vett újjáépítésről mégis csak 1957-ben kezdődtek meg a tárgyalások. Először azt kellett eldönteni, hogy a város peremén épít-A Karancs szálló