Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: A Népköztársaság útja 88—90. sz. ház homlokzatának részlete (Csigó László felvétele)

val Somogy megyébe költözött, mivel ott jó alkalom kínálkozott az ilyen irányú tevékenységre. Hét esztendeig vett részt a kaposvári helytörténeti munkában; eközben megírta a Kaposvári Ruhagyár történetét. Három évvel ezelőtt telepedett vissza szülőföldjére, a fővárosba; s most Kispesten dolgozik. Ám a fiatalasszony elégedetlen. Békétlenségének forrása elsősorban az ambíció. (Szívesebben írtam volna magyarul, így: ,,a becsvágy", de e szó az elmúlt idők során gyanús mellékízekkel keveredett, mintha a benne kifejezett hajtóerő nem csupán az ügy, hanem inkább a személy dicsőségéért munkálkodna.) Dr. Rózsai Ágnes elégedetlenségének ai oka az, hogy még a jó helytörténeti munkáról ismert kerületben sem úgy mennek a dolgok, ahogy mehetnének, ahogy ő szeretné. Kispest mint város, nagyon fiatal. Be sem töltötte századik évét, amikor fővárosi kerületté lett. Csekélyke múlt egy település életében. Mégis magasra szökött az érdeklődés, bőven jelentkeztek buzgólkodók a helytörténeti mozgalom kibontakozása idején: az ötvenes évek végén. Kiderült, hogy a kispesti emberek épp oly szívesen kalandoznak a tegnapi emlékek között, mint azok, akik olyan helységben születtek, amelyben márakőkorszaki ember is lakott. A gárda elsősorban a két leglelkesebben tevékenykedő korosztályból kerekedett: a nyugdíjas öregekből és az általános iskolás fiatalokból. Pince, padlás, ódon szekrény, láda nyílt. Minden zugot fölkutattak a szorgos kezek, s ami elég ósdinak tűnt, arról lefújták a port és vitték. Hova? Egy mindössze kilenc négyzetméter alapterületű raktárhelyiségbe. A Televízió révén országos izgalmat kiváltó budapesti „fekete-fehér" kerületi vetélkedő ismét fölszította a múlt emlékeinek és tárgyainak kutatási kedvét. Értékes anyagok kerültek felszínre, és hozzávetőlegesen két-háromezerre gyarapodott a tárgyak, nyomtatványok, képek száma. Ekkor már kedvezőbb helyen: egy lebontásra ítélt épület öt helyiségből álló lakásában működött a múzeumnak még nem nevezhető raktár. A Budapesti Történeti Múzeum már ekkor felfigyelt a gyűjteményre. A döntő fordulat 1973-ban történt. Ismét költözködni kellett, a ház körül megjelentek a csákányos emberek. A pénzért, amit az elhagyott lakásért a beruházó vállalattól kaptak, végre vásárolhattak kiállító teremn»é átalakítható üzlethelyiséget. Minden hurcolkodás egyúttal a megmozdítandó holmik latolgató számbavételére kényszeríti a csomagolókat. Kétszáz ládát töltött meg az addig összegyűlt anyag, amelynek darabszáma meghaladta a húszezret. Ebből egyedi, tényleges múzeumi rangra pályázó darab tizenhat-tizenhétezer lehetett. Közöttük 4568 a tárgyi emlék. A többi: papír, nyomtatvány, mindenféle nagyságú és fajtájú, a plakáttól kezdve az iskolai rendezvények, bálok meghívójáig. De mind kispesti! Az első alapos szemrevételezés alkalmával az is kiderült, hogy a tárgyak zöme. szerszámok, mestermunkák, bútorok, öltözékek, termékek elsősorban a helyi kisiparosság, a kis műhelyek tevékenységét, és azok dolgozóinak, valamint a kishivatalnokoknak életmódját idézik föl. Fekete keménykalap akadt bőven, sőt cilinder is; viszont kevésnek bizonyultak a munkásélettel kapcsolatos emlékek. Holott Kispest elsősorban mint peremvárosi gyári település indult fejlődésnek, s ebben jelentős szerepet játszott az ide épített nagy textilüzem és a traktorgyár. Ez a felismerés indította el az újabb céltudatos kutató munkát, amelyben részt vett több XIX. kerületi üzem szocialista brigádja, elsősorban a Vörös Csillagból és a Gránit gyárból. (A helytörténeti klub tagjainak nagy fájdalmára a Kispesti Textilgyár ma a XVIII. kerülethez tartozik.) A másik jelentős gyár: a Vörös Október dolgozói egyelőre hiányoznak a kerületi lokálpatrióták soraiból. A kerületi Ingatlankezelő Vállalat emberei viszont nagy lelkesedéssel segítettek; az IKV szerelői naponta sok zugba bekukkantanak, s ha szemfülesek, számos, a lakók számára értéktelen, ám a múzeumnak becses tárgyat fölfedezhetnek. A tanácsok megalakulása 25. évfordulójának tiszteletére a múlt esztendő novemberében nyílt meg az első nagy kiállítás az összegyűjtött helytörténeti anyag legjavából. Több mint félezer darabot láthattak az érdeklődők. Milyen sikerrel? íme, néhány idézet a vendégkönyvből: ,,Budapest és Kispest területének fejlődésében igen nagy és szép dolgokat fedeztem fel: a dolgozók életének megkönnyítését. Munkát és békességet hazánknak!" „Úgy érzem, ez a kiállítás hűen tükrözi Kispest fejlődését és jövőjét. Amit én és osztálytársaim a IUI A-ból hiányolunk: hogy a mokettes illusztráció mellé szöveg is kellene." „A Vidámság őrs meglátogatta a kiállítást. Nagyon tetszett nekünk." , ,A Gárdonyi Géza rajnak a kialakuló városrész nagyon tetszett, különösen a makett kötötte le a figyelmünket az épülő Kispestről. Reméljük, utódaink már az itt látható tavon fognak csónakázni, és a sporttelepen sportolni." 2