Budapest, 1976. (14. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: A Népköztársaság útja 88—90. sz. ház homlokzatának részlete (Csigó László felvétele)

Járay Rudolf felvétele „Nagyon szép a távlati terv. De mikor valósul meg?" Lám: a múlt iránti érdeklődés együtt jár a jövő megismerésének a vágyával! S ez természetes. A helytörténeti klub tagsága is már a holnap feladataival foglalkozik. Mit terveztek az 1976-os esztendőre? A modern városnegyed születésével halálra ítélt házakat iparitanuló-iskolás gyerekek segítségével vallatják: vajon rejtegetnek-e megőrzésre méltó dolgokat, amelyeket a régi lakók rendszerint ócska limlomnak tekintenek. Fényképeken is megörökítik mindegyik lebontandó épületet. Tovább folytatják a régi használati eszközök, szerszámok, munkaruhák, emlékek gyűjtését, a kispesti üzemekben. Megkezdik a régi helynevek összeírását és etimológiai értékelését. A jövő történészeinek, de a szociológusoknak is értékes forrásul szolgál majd a szocialista brigádok történetének feldolgozása, amit már tavaly megkezdtek. Elhatározták azt is, hogy ifjú riportereket toboroznak a kerületi iskolások közül. A vállalkozó szellemű hírlapíró-jelöltek felkeresik majd a kispesti veteránokat, a város régi lakóit, s visszaemlékezéseiket magnószalagra rögzítik. Az eredmények igazán szépek, a tervek nemcsak jók, hanem reálisak. Mi nyugtalanítja mégis a közreműködők hivatásos és elhivatott lelkesítőjét, Dr. Rózsai Ágnest? Abban ő nem kételkedik, hogy a város iránti szeretet a jövőben sem csappan. Véleménye szerint azonban a helytörténeti mozgalom hőskora befejeződött. Pusztán az ügyszeretet, a buzgalom önmagában már kevés — bármilyen értékes és tiszteletre méltó. Most már több pénz kellene ahhoz, hogy az önzetlenül dolgozó emberek munkájuk eredményét tapasztalhassák. Feleletül elsősorban ismét a rendíthetetlen budapesti lokálpatriotizmusra hivatkozhatunk. És a Helytörténeti Konferencia már említett állásfoglalásának egy másik pontjára. Ebben az egybegyűltek felkérik a Fővárosi Tanácsot és a kerületi tanácsokat: továbbra is támogassák, erősítsék eszmei és anyagi segítségükkel a fővárosi helytörténeti mozgalmat, s annak támaszpontjait: a kerületi klubokat, bizottságokat. Szorgalmazzák a kerületi tanácsok helytörténeti gyűjteményeinek létrehozását és kiállító helyiségek létesítését. Erősítsék a gyűjtemények közművelődési tevékenységét. Biztosítsák a gyűjteményi tárgyak restaurálását. Kispesten e javaslatokból már sok megvalósult. Több kerületben azonban még nem tartanak itt. És a XIX. kerületiek is tovább szeretnének lépni. A tanácsok igazán nem vehetik zokon, ha a helytörténet buzgó kutatói mind több pénzt óhajtanának a közös kasszából. A kassza azonban köztudomásúan nem feneketlen. A kerületek vezetői a lehetőségekhez mérten támogatják a helytörténeti mozgalmat — ám sok más fontos dologra is kell a pénz. Ezeknek a kötelezettségeknek az ismerete is helytörténeti adalékká válik egykor . .. 3