Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Dr. Temesváry Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteménye

FÓRUM A fogyasztók érdekeinel A kereskedelem a népgazdaság azon területe, mellyel a lakosságnak állandó, mindennapos a kapcsolata. Ebben a közvetlen kapcsolatban realizálódik a megtermelt nemzeti jövedelem lakossági fogyasztási alapja. Ezért is érthető, hogy a kereskedelem a közérdeklődés centrumában áll. A lakosság az árukínálat, a kiszolgálás kulturáltsága, az üzletek külső és belső képe alapján, s nem utolsósorban az eladók magatartásán keresztül ítéli meg fejlődésünket, sőt életszínvonalunk alakulását is. Mindebből következik a kereskedelem nagy felelőssége, elsődlegesen az életszínvonal emelkedésével állandóan szélesedő lakossági igények maximális kielégítéséért. Közismert törvényszerűség az igények és a gazdasági fejlődés kölcsönhatása. A növekvő igények ösztönzően hatnak a termelés szerkezetének és választékának fejlődésére, az új, korszerűbb cikkek termelésére, ugyanakkor a gazdasági fejlődés is befolyásolja, bővíti a lakossági igényeket. A kiskereskedelmi áruforgalom ennek a kölcsönhatásnak megfelelően dinamikusan emelkedett a IV. ötéves tervidőszakban. Az 1970-ben elért 41 milliárd Ft budapesti kiskereskedelmi áruforgalom a IV. ötéves tervidőszak utolsó évében 60 milliárd Ft-ot tett ki; ez 46%-os növekedést jelent. Ez a folyó áron számolt forgalomnövekedés változatlan árakon is 25%-ot meghaladó volumen-növekedést reprezentál. Úgy vélem, ez az egyetlen mutató is egyértelműen bizonyítja, hogy a kereskedelem alapvetően és összességében eleget tett legfőbb feladatának. A gazdasági fejlődés egy másik törvényszerűsége, hogy a lakossági igények bővülése általában megelőzi kielégítésük lehetőségét. Ebből adódik azon ellentmondás, hogy a lakossági áruforgalom dinamikus növekedése ellenére számtalan keresett cikk időnként — olykor hosszabb időn át — nem kapható, vagy csak korlátozott mennyiségben áll a vásárlók rendelkezésére. Az ún. hiánycikkek eredete kétirányú; részben a termelés, részben pedig a kereskedelem hibájából származnak. Mem a kereskedelem felelősségét akarom csökkenteni, amikor a hiánycikkek eredetének alapvető forrását a megtermelt árualapok elégtelenségében jelölöm meg. Csupán korrigálni szeretném azt az eléggé általános tévedést, miszerint a hiánycikkek okozta áldatlan állapotok egyedül a kereskedelmi munka hiányosságából keletkeznek. Ám a termelési oldalról adódó kielégítetlen keresletek forrása is többirányú. Vannak objektív hátráltató körülmények — pl. a termelési kapacitások korlátai, a külkereskedelmi lehetőségek és kötelezettségek stb. —; olykor viszont a termelők szubjektív elhatározásai nyomán akadozik az áruellátás, ami mögött a leggyakrabban a termelés gazdaságosságának helytelen szemlélete rejlik. Míg az előbbi tényezők összefüggenek azzal, hogy az igények általában a lehetőségek előtt járnak, az utóbbi, a szubjektív indokokból származó hiányok jogosan bosszantják a lakosságot. A kereskedelem azonban mindezt nem szemlélheti tétlenül. Ugyanakkor a termelésre gyakorolható befolyásolása, ösztönző ereje gyakran nem érvényesül. A kedvezőtlen termelési háttér esetében is fennáll tehát a kereskedelem felelőssége. Fokozott és egyértelmű ez a felelősség a kereskedelem beszerzési és értékesítési munkájának hiányosságai esetében. Az árukínálat választékának — a kereskedelem valamennyi területén — alapvető meghatározója az üzlethálózat összetétele. Korszerűtlen, kis alapterületű élelmiszerüzletben közel sem lehet azt a kínálatot biztosítani, mint egy nagy alapterületű ABC áruházban. De ugyanez érvényes a háztartási boltokra, a bútorboltokra, a cipőboltokra, a ruházati boltokra stb. A hálózatfejlesztés eredményei rendkívül jelentősek. Különösen nagy volt a fejlődés a IV. ötéves tervidőszakban. A mintegy 150 ezer m2-es kapacitás-bővülés jelentős javulást eredményezett az üzlethálózat összetételében. Öt év alatt több korszerű ABC áruház épült meg, mint amennyi 1970-ben összesen volt. A közeljövőben a III., Flórián téren megépül az Észak-Budai bevásárlóközpont, a XL, Schönherz Zoltán utcában pedig a Szövetkezeti Nagyáruház („Skála"). Megkezdődött az Őrs vezér téri bevásárlóközpont építése. Megnyílt a Batthyány téri 5000 m2-es szupermarket, a XIII. kerületi „Domus" Bútoráruház stb. Ezek a nagyberuházások alapvető változást hoznak az igényekhez igazodó, megfelelő választék bemutatásában és értékesítésében. A kereskedelem egyes ágaiban hosszabb távon is biztosított a korszerű árubemutatás és értékesítés (pl. bútorok és lakásfelszerelési cikkek). Javulnak a vas-műszaki cikkek, valamint a ruházati áruk bemutatásának és korszerű értékesítésének feltételei is. A legdinamikusabban fejlődő élelmiszerüzlet-hálózat viszont ellátási körzetenként rendkívül differenciált színvonalon áll a lakosság rendelkezésére. A lakókörzetenként meglevő színvonalkülönbségek felszámolása még hosszabb távú feladat. Az üzlethálózat fejlesztése megteremti a lehetőségét a differenciáltan jelentkező keresletek jobb kielégítésének — a lehetőségek tényleges kihasználása viszont már nagymértékben a kereskedelmi munka színvonalától függ. A Kereskedelmi Felügyelőség fogyasztói érdekvédelmi vizsgálatai tehát nem korlátozódhatnak a vásárlókat megkárosító magatartások megelőzésére és feltárására. A fogyasztói érdekek védelmének alapvető területe az ellátás színvonalának folyamatos ellenőrzése, a hiánycikkek, kielégítetlen keresletek okainak feltárása, illetve a lehetséges megszüntetésük érdekében történő intézkedések megtétele. A Felügyelőség munkájának is sokat kell még javulnia; az eddiginél nagyobb segítséget kell adnia a kereskedelem felügyeletét ellátó szerveknek a vállalatok munkájának reális értékeléséhez, illetve a szükséges árualapok biztosítását szolgáló intézkedésekhez. A fogyasztói érdekvédelem másik fontos területe az értékesítésre kerülő áruk előírt minőségének biztosítása. Sajnos, minőségi problémákkal is találkoznak a vásárlók a napi élelmiszerektől kezdve a tartós fogyasztási cikkekig. És ebben érthetően egyértelmű a vásárlóknak a kereskedelemmel szembeni álláspontja. A vásárlót nem érdekli, hogy a gyenge minőség ipari eredetű-e vagy sem; a kereskedelem felel az általa forgalmazott termékek minőségéért! Valóban: csakis kifogástalan minőségű, illetőleg a feltüntetett minőségi osztálynak megfelelő árut szabad eladni. A vásárló érdekvédelmét szolgálják a minőségi ellenőrző intézetek, s velük együtt — és külön is — a Kereskedelmi Felügyelőség rendszeres, folyamatos ellenőrzései. A minőségi hiba azonban kétféle: lehet nyílt és lehet rejtett. Az előbbi esetben, valamint a saját készítésű ételek értékesítésénél személyi felelősség is fennáll, míg az utóbbinál az értékesítést végző kereskedelmi dolgozók általában vétlenek. A Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrzései döntően a nyílt vagy érzékszervileg és kézi műszeres vizsgálatokkal is megállapítható hibákat fedik fel. A minőségellenőrzési szervek vizsgálatai ennél sokkal szélesebb körűek. Sajnos, e körben jelentősek a problémák. Ki nem találkozott még lejárt szavatosságú áru teljes értékű áron történő értékesítésével, zöldség, gyümölcs esetén kevert vagy minőségileg csökkent értékű áruval, húsboltokban nem a szabvány szerinti húsdarabolással és kiszolgálással, a vendéglátóiparban minőségrontással stb.? Szerencsére, mégsem ez jellemzi a kereskedelmi dolgozók munkáját. Az elkövetett minőségi szabálysértések jelentős része inkább gondatlanságból s nem rosszindulatból, gyakran pedig a túlterhelésből származik. Természetesen semmi sem mentesíti a mulasztást elkövető kereskedelmi dolgozót a felelősség alól. Minőségrontásért, illetve nem megfelelő minőségű áru forgalomba hozataláért 1975. I—III. negyedévében 124 kereskedelmi dolgozót büntettünk meg, összesen 94 700 Ft összegű pénzbirsággal (764 Ft átlagbírság). A legtöbb minőségrontással, illetve minőségileg nem megfelelő áru értékesítésével az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátóiparban találkoztunk. A ruházati és az iparcikk-28