Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Dr. Temesváry Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteménye

édelmében Javaslat egy harang-emlékmű felállítására kereskedelemben forgalmazott áruk minőséghibája általában használat közben derül ki (rejtett hiba), így az ott előfordult bírságok többsége a minőségi kifogások szabálytalan elintézéséből adódott. A Kereskedelmi Felügyelőség széles körű ellenőrzési jogkörrel rendelkezik: ellenőrzi az egész állami és szövetkezeti üzlethálózatot, valamint a magánkereskedelmet. Az előzőekben ismertetteken túl felülvizsgálja a hatósági, vállalati, szövetkezeti jogkörben megállapított fogyasztói árak betartását, a mérés és számolás pontosságát, a kalkulációs és bizonylati fegyelmet, a gazdálkodási kötelezettségek érvényesítését, a kötelező vásárlói tájékoztatás biztosítását, a közegészségügyi előírások és az üzleti szabályok betartását stb.; kivizsgálja a beérkező vásárlói panaszokat; az előírások megszegőivel szemben pedig mint szabálysértési hatóság jár el. Mit mutatnak az ellenőrzések tapasztalatai? Mindenekelőtt azt, hogy az egyes szakmákban a dolgozók megterhelése gyakran túlzott. A mennyiségben és választékban erőteljesen növekvő áruforgalom mellett a létszám évről-évre csökken. Ezzel szemben a fejlődő kereskedelmi technika sem szolgálja kellően a munka megkönnyítését, a kiszolgálás gyorsítását. Kevés a korszerű gyorsmérleg, a nagy kapacitású pénztárgép, szeletelő- és adagológép stb.; lassú az előrehaladás a csemegeáruk előrecsomagolásában; a raktárak zsúfoltak, áttekinthetetlenek, nehézkes az árumozgatás; a létszámhiány miatt gyakran szakképzetlen dolgozót kell a pénztárosi teendőkkel megbízni, vagy a hagyományos pult mögé állítani stb. Az ellenőrzések tapasztalatai szerint a kereskedelmi dolgozók, növekvő igénybevétele ellenére a vásárlókat károsító szabálysértések száma nem nő, sőt évről-évre csökken. 1975. I—III. negyedévében több mint 5000 kereskedelmi egységben végeztünk átfogó ellenőrzést, s ezek kb. 85%ában semmiféle kifogás nem merült fel. Az ellenőrzések számát és körét növeltük, a szabálysértést elkövetőkkel szemben pedig szigorúbban jártunk el. Ezek az arányok és a szabálysértések csökkenő tendenciája azt mutatja, hogy a kereskedelmi dolgozók döntő többsége nagyon becsületesen szolgálja a lakosságot, s egyre kevesebb azoknak a száma, akik a vásárlók megkárosítása révén igyekeznek tisztességtelen jövedelemtöbblethez jutni. Mindemellett még mindig sok a jogos panasz a kereskedelmi dolgozók magatartása, főként a kiszolgálás udvariatlansága miatt. A kereskedelem és a lakosság mindennapos kapcsolatának középpontjában a lakosság szolgálata áll. De e kapcsolatnak a kereskedelemben dolgozók és a vásárlók kölcsönös megbecsülésén kell alapulnia. Dr. Nagy Lajos ABudapest 1975. szeptemberi számában Harangöntők és harangok címmel fényképekkel illusztrált, értékes cikk jelent meg a hajdani pest-budai harangokról és öntőmesterekről, Patay Pál dr. tollából. A bemutatott — a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött — harangok közül arányaival, díszítésével, szépen formált koronájával kiemelkedik az egykori pesti városházának 1697-ben Nuspickher János által öntött harangja. Méreteit a fénykép alapján bajos megítélni; úgy nézem, magassága legalább 1,5 m vagy annál több lehet. Véleményem szerint ez a művészi rangú alkotás múzeumi magányából kis köztérre kívánkozik, s lehetőleg a Belvárosba, a hajdani pesti városháza közelébe. Van is ilyen tér. A volt piarista gimnázium és rendház — ma az ELTE — épületének keleti homlokzata a Váci utca nyomvonalától kissé visszahúzott, ezáltal a járdaszegély és az épület között egy kb. 8—9 m szélességű trapéz formájú tér alakult ki, melyet északról a Pesti Barnabás utca, délről a Szabad-A Nuspickher János-féle harang sajtó út határol. Ennek felső harmadában, kb. a Haris-köz torkolatában lehetne városképi szempontból a legelőnyösebben úgy elhelyezni a harangot — sztélén, zsámolyon stb. —, hogy pereme kb. szemmagasságba kerüljön. Az alapzat anyagának, méreteinek, alakjának megválasztása természetesen művész feladata legyen. Az alapzat díszítéséül bevésett szöveg és a hajdani városháza reliefje szolgálhatna. Célszerű lenne a harangot a járda szegélyén felállítani úgy, hogy három oldalról hozzáférhető, megtekinthető legyen. Itt jegyzem meg, hogy ez idő szerint e kis teret csak két fácska díszíti, melyeket dézsákban a Fővárosi Kertészet helyezett itt el. Ezek alapterülete külön-külön sem kisebb, mint a szóbanforgó emléké lenne. A művészeti szempontok mellett e harangemlékmű a Fővárosi Tanács közelmúltban volt jubileumát is szolgálhatná. Javaslatomat abban a hitben teszem, hogy esetleges megvalósulásával a Belváros egy színfolttal gazdagabb lenne. Sztankóczy György 29