Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Román Kálmán: A Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat

hogy az általános szemétégetés rendszerének székesfővárosunkban az egész vonalon már most való bevezetésétől ez időszerint eltekint, mert még nem látja ezen intézményt sem technikai, sem gazdasági szempontból oly tökéletesnek, hogy a székesfőváros pénzügyi érdekeinek veszélyeztetése nélkül, minden átmenet mellőzésével arra megnyugvással egyszerre áttérhessen." Ezzel tehát egyidőre eltemették a budapesti szemétégető tervét. . . Némi vigasszal szolgál a határozat azon kitétele, hogy: „...a közgyűlés utasítja a tanácsot, miszerint a szemétégetés rendszerének tökéletesítésére irányuló külföldi berendezéseket, újabb szerkezeteket és kísérleteket állandóan a legéberebb figyelemmel kísérje és tanulmányozza. Továbbá abból a célból, hogy a budapesti házi és utcai szemétnek e'égetése, valamint a külföldön elterjedt különböző szerkezetű kemencéknek budapesti viszonyokhoz való alkalmazhatósága és gyakorlati kipróbálása itt a helyszínen is beható tanulmányozás és kísérletek tárgyát képezhesse, a közgyűlés a Duna-jobbparti városrészekben összegyülemlő szemétnek elégetés útján való eltávolítására egy szemétégető telepnek a létesítését határozza el és felhívja a tanácsot, hogy a telep elhelyezése és berendezése tekintetében tegyen mielőbbi előterjesztést." Ha figyelemmel olvassuk e sorokat - melyek csupán a szemétégető felépítését kimondó 1905. évi elvi határozatot ismétlik meg s előrelépést nem jelentenek -, világossá válik, hogy a főváros nem tudta magát elhatározni a döntésre, s ingadozó magatartásával lehetővé tette az ügy bizonytalan ideig tartó újabb elhalasztását. Mindenesetre igen figyelemreméltó, hogy az első, az 1905. évi tervnél csupán az elhelyezést kifogásolták, de egy szemétégető létesítését minden egyes szerv és a közvélemény is szükségesnek tartotta. Ellene csak a terv jelentőségét fel nem mérő, vagy esetleg a magánérdekek által befolyásolt városatyák szólaltak fel. A szemétégető ügye az 1913. január 24-i közgyűlésen került újra szóba, amikor az egyik törvényhatósági tag az előbb ismertetett határozatot felelevenítve, sürgette a szemétégető kérdésével való mielőbbi foglalkozást. Ugyanezen év augusztusában a szemétégetés tanulmányozásával megbízott újabb szerv - a Közlekedési ügyosztály - jelentése mindössze annyit tartalmaz, hogy a szemétégető létesítésének terve továbbra is foglalkoztatja, s annak a pestszentlőrinci szeméttelepen történő felépítését indítványozza. Abban már a háború kitörése is közrejátszott, hogy ezt követően a szemétégető ügye hosszú, hosszú évekre lekerült a hivatalos napirendről. Ami nem jelentette azt, hogy a szakemberek nem foglalkoztak volna vele. Hogy ez mennyire így volt, s hogy a szemétégetés fontosságát helyesen ítélték meg, arra bizonyságul szolgálnak a korabeli szaklapokban és a napi sajtóban megjelent különböző nyilatkozatok, cikkek. E tanulmányok világosan rámutattak az akkori szemételtakai ítási módszerek hátrányaira, ugyanakkor meggyőző érvekkel támasztották alá a szemétégetés előnyeit. Az alábbiakban kivonatosan idézünk néhány érdeklődésre számot tartó véleményt. ,,A házi szemétnek a szabad ég alatt nagy menynyiségben raktározása közegészségügyi szempontból kárhoztatandó ... A szemétégetésnek rendkívül nagy közegészségügyi előnyét külföldön már minden más rendszerrel szemben régen elismerték." (A mérnöki hivatal 1904. évi szakvéleményéből.) „A szemétégetés célszerűségénél és hasznánál fogva mindenütt tért foglal s a budapesti viszonyokat tcl'.'ntve fontos speciális érdekből is indokolt, sőt szükséges ... A szemétégetés, vagyis a házi szemétnek ezen művelet útján való eltakarítása a közegészségügyi érdekek előmozdításán kívül még gazdasági haszonnal is jár." (Az 1905 júniusában előterjesztett javaslat indoklásából.) „ . . . a házi szemétnek égetés útján való megsemmisítése, részben pedig ugyanezen égetési processus útján hasznosítása szép és dicséretreméltó gondolat. Nem is lehet ez ellen kifogást tenni, ha az égetési telep olyan helyen állíttatik fel, ahova az való, ahol az senkit sem bánt és sem a jelen, sem a közel jövő józan fejlődését nem akadályozza . . . A Székesfőváros területén összegyűlő szemétnek elégetés útján való feldolgozása, illetve egyelőre kísérletképpen a jobbparton berendezendő szemétfuvarozó és elégető telep a szemétraktározás eddig követett módjával szemben, a kétségtelen közegészségügyi és köztisztasági előnyökön kívül, nemcsak pénzbeli megtakarítással járna, hanem számbavehető jövedelmezőséget is biztosítana." (A Középítési, valamint Pénzügyi bizottságok 1905. évi véleményéből.) ,, . . . a tanács ismételten abbeli meggyőződésének ad kifejezést, hogy a főváros házi és utcai szemetjének eltávolítására, illetve megsemmisítésére irányuló kérdésnek a leggazdaságosabb, legcélszerűbb és a közegészségügyi követelményeknek legmegfelelőbb módon leendő megoldását a maga részéről is a szemétégetési rendszer meghonosítása útján véli elérhetőnek." (Az újbóli próbaégetéseket elrendelő 1908. évi határozatból.) Külön ki kell emelni Fodor Istvánnak, a Budapesti Altalános Villamossági Részvénytársaság vezérigazgatójának 1911-ben megjelent könyvét (Villamosság a szemétből), melyben részletesen ismerteti a hazai és külföldi szemétkezelést: a gyűjtést, újrahasznosítást, komposztálást, égetést. Megállapításai ma is érvényesek: „A szemét saját fűtőértéke alapján elégethető. Az elégetésből nyert hő iparilag értékesíthető. Azokat az elméleti alapvonásokat, amelyeket valamely szemételégető telep fölépítése alkalmával be kell tartani, manapság annyira megállapították, hogy ezek felett többé véleménykülönbség nincsen. Azok a bajok, melyek a régibb telepeken tapasztalhatók voltak, a modern kemenceberendezéseknél teljesen megszűntek." (Cikkünk képanyagát is e könyvből vettük át.) most már az a veszély fenyeget, hogy a millión felüli Budapest néhány esztendő múlva saját szemetjébe fullad bele. Szentlőrinc környékén már komoly bajok vannak és így kétségtelenné vált, hogy o szemétégető telepet 15 esztendős késlekedés után végre meg kell építeni, mert nemcsak hygiénikus szempontból kötelessége ez a fővárosnak, de ez a művelet egyúttal lukrativ vállalkozás, hasznothajtó üzlet lesz, mégpedig olyan, mely tíz esztendő alatt teljesen amortizálhatja önmagát." (Városi Szemle 1921. évf. 1131 old. a „Fővárosi szemételtávolítás és értékesítés" c. cikkből.) Végül egy hírlapi közlemény 1940-ből: „Régóta napirenden van a budapesti szeméttelepek hasznosításának kérdése . . . a főváros szemétégető telep létesítése útján kívánja ezt a kérdést megoldani s nemzetközi pályázatot írt ki . . . A terv megvalósítása eddig . . . halasztást szenvedett, míg most több körülmény készteti a főváros vezetőségét a szemétkérdés megoldására. A különböző szemétlerakodó helyek nemhogy megteltek, de közegészségügyi szempontból sem lehet tovább felhasználni ezeket a területeket szemétlerakás céljára, mert közben a szeméttelepek körül új városrészek keletkeztek . . . egy zürichi cég adta a fővárosnak a legkedvezőbb ajánlatot ... évi 90 000 tonna szemét égetésére lenne berendezve. Az első szemétégetőt Óbudán, míg a következő telepet a Gyáli út környékén fogják felépíteni." (Magyar Közgazdaság 1940. 8. szám.) Szomorúan kell tudomásul vennünk - végigkísérve a budapesti szemétégető telep létesítésének hosszú történetét -, milyen óriási késéssel valósul meg e terv! A felszabadulás után még sokáig az újjáépítés feladatai voltak a legsürgetőbbek. Közben pedig a technika egyre tökéletesedett, egy szemétégető létrehozása egyre nagyobb költségeket igényelt: gazdasági nehézségeink miatt e terv kivitelezését újra meg újra el kellett halasztani. Most végre megoldást nyert fővárosunk mindennapi életének ez az akut problémája, s 100 évi vajúdás után felépül a budapesti szemétégetőmű. Talán nem érdektelen ismertetnünk az új szemétégető alapvető műszaki adatait, s egyúttal rámutatunk a két tervezet közötti különbségekre. A két égetőmű-tervezet összehasonlítása: 1904 1975 Telepítés helye: Városmajor XV. Ifjúgárda út Egységek száma: 12 kemence, 6 Égetési teljesítmény (max.): kazán 4 rostély- és kazánegység Égetési teljesítmény (max.): 60 t/nap 1440 t/nap Értékesíthető villamosenergia 260 MW ó/év 136 000 MW ó/év -f fűtési gőz Értékesíthető fém: 120 t/év 13-15.000 t/év Kémény magasság: 35 m 120 m Füstgáz tisztítás: nincs 4 db elektrosztatikus leválasztó (98-99%-os Építési költség: hatásfokkal) Építési költség: 280 000 K. 2 milliárd Ft. A műszaki paraméterek összehasonlításánál is érdekesebb azonban idéznünk az égetőmű létesítésének 1904. évi indokolásából: „Mint említettük, a szemétégető telepek a közegészségügyi előnyökön kívül direkt és indirekt jövedelmeket is hajtanak . . . Feltétlenül szükséges azonban, éppen a fuvarköltségek redukálása és a fuvarozó személyzet, lovak stb. tökéletes kihasználása érdekében, hogy a szemétégető telep úgy helyileg, mint szervezetileg is összekapcsolva legyen a fuvarteleppel ... A szemétégetésnek ugyanis legfőbb haszonhatását az égetésből keletkező meleg képezi . . . Szükséges azonban, hogy a melegben levő értéket, pl. villamos energia képében, elhelyezni is tudjuk." Ha az alapgondolatot - tehát egy szemétégetőmű felállításának szükségességét, annak közegészségügyi és gazdasági előnyeit - vizsgáljuk, megállapítható, hogy a 70 év előtti terv fejtegetései ma is minden tekintetben helytállók! Csupán az eredeti indokok - mint a gödrök és mélyterületek betelése, a szeméttelepek körüli beépítettség, a távolabbra szállításnál felmerülő teljesítmény-csökkenés, az ezzel járó költségtöbblet - jelentkeznek jóval fokozottabb mértékben napjainkban. A műszaki fejlődés következtében a kivitelezésben, a teljesítményben, a felszereltségben, továbbá a munkakörülmények tekintetében természetszerűleg jelentős eltérések, illetve új elemek mutatkoznak. Igy pl. a szemetet akkor kézzel lapátolták be a kemencébe, és elégése után a salakot kaparókkal húzták ki. Ma ezt a műveletet távolból irányítva végzik. Az akkori viszonyokhoz mérten azonban műszakilag is igen értékes volt az 1904-es tervezet. A konkrét tervezést megelőzte a hulladék összetételére, nedvességtartalmára, hőértékére kiterjedő analizáló felmérés és a közel egy évig tartó próbaégetések sorozata. Igen fontos előfeltételül tekintették a magas hőmérsékleten történő égetést, mert ily módon lehetett elsősorban biztosítani a bűz- és füstmentességet. A most felépítendő szemétégetőmű mérete és teljesítménye hűen tükrözi fővárosunk óriási fejlődését. A mai Budapestnek múlhatatlanul szüksége van erre a modern szemétégetőre! S ez előreláthatólag csupán az e!ső lesz az ilyen jellegű üzemek sorában; a szemételhelyezés és megsemmisítés nehézségei ugyanis oly rohamosan növekednek, hogy minden bizonnyal további szemétégetők felépítésére is sor kerül majd. 17