Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Urbanizálódó ország XIII. Tamás Ervin: Békéscsaba

külterületen, a tanyavilágban találjuk. A leírások szerint Csaba girbe-gurba utcáival beleragad a sárba, mert útjai kövezetlenek, a járdát csak elszórt szalma és felhalmozott trágya képezi. A legtöbb lakóház kerítetlenül guggol az utca vonalától beljebb vagy kijjebb, attól függően, hogy a pocsolyák között hol találtak egy-egy szárazabb helyet az építkezésre. Ekkorra viszont már áll az evangélikus nagytemplom, hetven méter magas tornyával. A gabonatermelés és az egyre növekvő szabad munkaerő kelti életre az 57 száraz- és 4 szélmalmot; az iparosítás következő állomása az 1859-ben létesített Dohánybeváltó, majd a Gőztéglagyár, Erzsébethelyen. A város nagyobb arányú fejlődése azonban csak a 19. század végén indul meg. A legrégibb tornácos, simléderes háztípus nyomán épülnek a deszkaoromfalas, léckerítéssel szegett, előtornácos és a földszint fölé kiülő, faragott végű oromfalas házak, melyeknek egy-egy példánya ma is látható Békéscsabán. A fatornácot később fölváltja a falazott, téglaoszlopos tornác. Majd felépülnek a késő romantikus és kora eklektikus lakóházak. A város belső magja még ma is a 19. század végén kialakult városképet mutatja. A település százhúsz girbe-gurba utcája azonban más emléket is őriz: a Viharsarok emlékét. Már Dózsa György paraszthada is Békésen vert tábort, ahová — mint a kortárs, Szerémi György irta — „a szittya magyar nép tódult..." Az újkor történésze, Puskás Júlia így okolja a Viharsarok létrejöttét: „Miért vált ez a táj mégis a szegényparaszti mozgalmak fontos színterévé ? Azért, mert itt csomósodtak össze a magyarországi agrártársadalom különböző (feudális és kapitalista) jellegű ellentétei." Az utcán egy öregemberrel beszélek, aki egyszerűbben foglalja össze a vidék forradalmi múltját : „Ebben a városban laknak Bajcsy-Zsilinszky, Kulich Gyula, Achim András utódai. Az igaz szóra mindig odafigyeltünk ..." A felszabaduláskor a mezőgazdaságból élő mintegy 21 ezer ember fele teljesen földnélküli volt. . . * — Milyen város volt Békéscsaba? — ismétli meg a kérdésem a 73 éves Kovács Pál. — Vályogházai voltak, járda helyett fapalló, kisüzemek, bár inkább manufaktúrák, sár és elmaradottság. Kovács Pál tanyán lakik. Tanyán lakott akkor is, amikor a csabai kötöttárugyár igazgatója volt, akkor is, amikor a városi tanács elnöke. Élete, érdeklődése viszont mindig a városhoz kötötte, s köti ma is. — Milyen város volt Békéscsaba? — A választ most a városi tanács elnökhelyettese, Vantara A Kner Nyomda épülete A városi tanácsháza