Budapest, 1976. (14. évfolyam)

3. szám március - Urbanizálódó ország XIII. Tamás Ervin: Békéscsaba

A város címerében a múlt és a jelen. A múlt: a kétfarkú oroszlán, melynek rajzát a település első pecsétnyomójába karcolták az 1700-as években. Két farkához legendát fűzött a népi képzelet. Eszerint az ábrát az újjátelepítéskor a szlovákok hozták magukkal a Felvidékről, így ez az oroszlán a magyar —szlovák barátságot szimbolizálja. A szőlő, a búza és a vízben úszó hal a múltat ötvözi a mával: a föld termékenységét, a Körösök vidékét dicséri. Az oroszlán mancsában kalapács, alatta sédtetős gyárépület képe, fölötte a vörös csillag — a jelen. Az iparosodó, városiasodé Békéscsaba. * A régmúltra csupán néhány régészeti lelet emlékeztet. Ezek egyikét 1867 őszén adta elő a föld. A leírás szerint két méter mélységben 8 — 9 csontvázra bukkantak, melyek közül kettő ülő helyzetben volt eltemetve. E két vázat a kutatás a csabai föld legrégibb lakóinak vélte, s az időszámítás előtt 4500 évvel kezdődött újkőkori tiszai kultúra leletei közé sorolta. Persze, erre nincs megcáfolhatatlan bizonyíték, mint ahogy arra sem, mikor keletkezhetett a középkori Csaba falu. Az eddigiek alapján a 13. századra teszik születését. Vitatott a helységnév eredete is. Haan Lajos, Békéscsaba múltjának egykori neves kutatója szlovák szavakból próbálta levezetni, de a legvalószínűbbnek maga is azt a hipotézist tartotta, mely szerint a falunév személynévből származik. Nem elképzelhetetlen, hogy a névadó az Abanemzetség egyik őse volt. Békéscsaba első okleveles említése az Anjoukorból, 1332-ből maradt ránk. Ekkor a község a gerlai Ábrahámffy család birtokában volt. ők építették ide 1514-ben azt az erődítmény-kastélyt, melynek emlékét a hagyomány napjainkig fenntartotta a város délkeleti részének nevében. Gyula várának eleste után Békéscsaba is török kézre került. A hódoltság következtében a krónikák szerint Békés megyében száznál több falu — így Csaba is — megszűnt létezni. A néptelen Csabát Harruckern János kapja meg adományként a kincstártól, s ő telepíti be a vidéket szlovák anyanyelvű jobbágyokkal. A község határa 57 ezer holdra rúg, igaz, ekkor még csak 9 ezer hold művelhető, a többi erdő és mocsár. Ezen a mostoha helyzeten lényegében csak a századforduló táján meginduló lecsapolási és kiszárítási munka változtat, amelynek legjelentősebb eredménye, a Körös „Élővíz" nevű csatornája a jobbágyok közmunkájával készül el. A kor tudós statisztikusa szerint „Csaba míg 1841-ben mezővárossá nem lőn, Európának talán legnagyobb faluja." A családok fele töredéktelkes zsellér, béres és napszámos; kézművesek, iparosok kevesen élnek itt; a lakosság egyharmadát Urbanizálódó ország XIII. Tamás Ervin BÉKÉSCSABA A város látképe Csigó László felvételei A Tanácsköztársaság útja