Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János-Dr. Berti Béla: Az élet megindulása

MKP transzparens A súlyos háborús károk ellenére a könyvtárak nagyrésze 1945-ben kinyitott. Az év végén a Fővárosi (mai Szabó Ervin) Könyvtár 14 kerületi fiókjában és három mozgókönytárában volt olvasószolgálat. A múzeumok közül elsőként - 1946 őszén — a Magyar Nemzeti Múzeum, a Természettudományi és a Történeti Múzeum, valamint a Fővárosi Képtár fogadta a látogatókat. A templomok közül 1947-ig a Belvárosi templom, a Batthyány téri és a cisztercita templom háborús sérüléseit javították ki. A Mátyás templomon és a tabánin elvégezték azokat a munkálatokat, amelyekkel ezeket a nagymúltú, történelmi nevezetességű templomokat meg lehetett óvni a továbbpusztulástól. A Bécsi kapu téri evangélikus templom újjáépítése 1947 március közepén kezdődött el és 1949 végéig befejeződött. Hozzáláttak a fürdők helyreállításához is. Elsőként a Gellért, a Széchenyi és a Rudas fürdők nyíltak meg; az utóbbi helyreállítása 1952-ben fejeződött be. A háború alatt elpusztult állat- és növényházakat a Fővárosi Tanács építtette újjá, s 1947 elején az Állatkert már látogatókat fogadott. A vendéglátóipari létesítmények közül elsőként a Belvárosi Kávéház nyílt meg a vendégek előtt. Hamarosan felépült romjaiból az Emke, a Kárpátia, a Mátyás pince, az Apostolok és a Baross. Életbevágóan fontos volt a közmüvek mielőbbi helyreállítása. 1945. május i-én a csőhálózat nagyobbik része ismét üzemképes állapotban volt. A megsérült gépeket kijavították. 1947-ben a Vízmű újra elérte az 1944. évi vízszállítási kapacitást. Ekkor már 72 aknakút és 328 csőkút volt üzemben és 1306 km volt a csőhálózat hossza, tehát majdnem elérte a háború előtti hosszúságot. Működött a három termelőtelep : a Káposztásmegyeri főtelep, a hozzátartozó szivattyútelepekkel együtt, a Kossuth Lajos téri és a Budaújlaki telep. 1947-ben ismét összekapcsolták — az újjáépített Szabadság-hidra felszerelt négy 650 mm-es csővezetékkel — Pest és Buda vízvezetéki hálózatát. Az erősen megsérült Gellérthegyi vízmedence helyreállítása ekkor még nem történt meg. A Margit-hidra a hároméves terv időszakában felszerelt két 600 mm átmérőjű csővezeték lehetővé tette a békásmegyeri vízműtelep gépeinek jobb kihasználását, valamint a túlterhelt Váci úti 1200 mm-es főnyomóvezeték tehermentesítését. Az Óbudai Gázgyár berendezéseinek helyreállítását 1945 elején kezdték meg, s hozzáfogtak a csőtörések kijavításához, valamint a hiányok pótlásához. A gázszolgáltatás 1945. március 31-én kezdődött meg a gyár környékén. Pestre a felrobbantott Böráros téri híd roncsain épített fahídon vezették át először a gázt, így vált lehetővé, hogy 1945 júniusában már a pesti oldalon is megindult a gázszolgáltatás. A Margit-híd pillérein épült gázvezetékeket tartó kötélhíd 1945. december i-én készült el. A teljes helyreállítás a hároméves terv alatt befejeződött. 1945. március 14-én megkezdődött a főváros csatornahálózatának helyreállítása. Az első teendő a csatornahálózatban levő dugulások megszüntetése, a közegészséget veszélyeztető nagyobb üzemzavarok elhárítása volt. Ez 1945 őszére megtörtént. A teljes helyreállítás 1947 áprilisáig tartott. A helyi közlekedés megindításához a romok eltakarításával egyidőben hozzáláttak. 1945. február 22-én ideiglenesen mozdonyvontatású járat indult a Rókus-kórház és a Kőbányai kocsiszín, március 12-én a Vágóhíd és Pesterzsébet között. Majd a szerelési és javítási munkák előrehaladtával fokozatosan megindultak a rendes villamosjáratok is: 1945. március 19-én Zugló — Keleti pályaudvar, április 17-én Marx tér — Üjpest között, május i-én a Nagykörúton, május 16-án az Üllői és a Rákóczi úton. Budán az első villamosjárat 1945. május 17-én indult meg a Szé.'l Kálmán (mai Moszkva) tér és Szép Ilona, illetőleg Hűvösvölgy között. Május 18-án az Orlay utca és a Kelenföldi pályaudvar kapcsolódott be a villamosforgalomba. A HÉV vonalain elsőként a Filatorigát és Szentendre között indult meg a közlekedés, 1945. február 20-án. Ezt követte április 23-án a Ferenc József laktanya — Kerepes, április 30-án a Móricz Zsigmond körtér—Budafok közötti járat. 1946 júniusára a pályatesteket, a felsővezetékeket és a sérült kocsikat csaknem teljesen kijavították, így lehetővé vált további vonalakon is a villamos-közlekedés megindítása. A fogaskerekű vasutat 1945. június 16-án helyezték ismét üzembe. Az autóbuszforgalom a megmaradt 4 autóbusszal 1945. július 2-án indult meg a Gellért tér és a Felszabadulás tér között. 1946 őszén már 25 autóbusz közlekedett a főváros utcáin. Az Elektromos Művek kelenföldi erőművében is mindjárt az ostrom után megindult a károk helyreállítása. Az első félévben 5 kazánt és 6 gépegységet hoztak üzemképes állapotba, 30 ezer kW teljesítménnyel. Ugyanakkor megkezdődött a többi erőmű, a transzformátor telepek, a kábel-és légvezetékhálózat helyreállítása is. 1945 májusában elkészült a bánhidai nagy erőmű távvezetékének kijavítása is, s a villamosáram-szolgáltatás a bánhidai erőmű besegítésével 1945 májusában megindult. Az áramszolgáltatás már 1945 júliusában elérte a háború előtti színvonalat. Amikor az áramszolgáltatás már a főváros egész területére kiterjedt, időszerűvé vált az utcák és terek kivilágítása is. Az első közvilágítási lámpák 1945. május 12-én gyulladtak ki a Szabadsajtó úton, a Felszabadulás téren, a Kossuth Lajos utcában és a Rákóczi út belső szakaszán. A budai oldalon legelőször a várhegyi alagutat világították ki (1945. június 28-án). 1949 végére az üzemképes lámpahelyek száma elérte az ostrom előtti szintet. A romeltakarítás után megindult a megsérült utak helyreállítása. Az első útépítések a Boráros téri szükséghíd, a margitszigeti pontonhíd és a Kossuth-híd hídfőjének kialakításához kapcsolódtak. 1945. augusztus i-ig 21 ezer m2 kövezett utat és 2700 m- aszfaltburkolatot javítottak ki. A nagyobb arányú útépítés a hároméves terv alatt indult meg: ekkor építették át a Kerepesi út egy szakaszát, a Nagykörutat, a Kiskörutat, a Thököly, az Üllői, az Orczy utat és a Kálvin teret. A Duna-hidak újjáépítésével egyidőben a csatlakozó forgalmi tereket is átépítették (Boráros tér, Gellért tér, Dimitrov tér, Roosevelt tér és Clark Ádám tér). Az árvízvédelmi rendszerben is tömérdek kárt tett a háború. 1947-ig a leomlott partfalakat, a mellvédek folytonosságát helyreállították, a hídroncsok nagyobbik részét a Dunából kiemelték, az árvízvédelmi telepeket újjáépítették és az elpusztult felszereléseket pótolták. 14