Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Bertalan János-Dr. Berti Béla: Az élet megindulása

Sajtószemle, 1945 január-február 1945. január 19. „Hálával és szeretettel köszöntjük fővárosunkban a felszabadító Vörös Hadsereget, mely a náci horda leverésével megszabadított bennünket az elnyomatás és rabság minden borzalmától, és lehetővé tette számunkra, hogy végre szabadon kezünkbe vehessük sorsunk intézését." — A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak ezzel a bevezetőjével indul meg 1945. január 19-én, pénteken, a Szabadság c. demokratikus napilap, az első újság a felszabadított Pesten. A lap szerkesztő bizottságának tagjai: Darvas József, Kállai Gyula, Zilahy Lajos. 1945. január 22. Az írók közül elsőnek Zilahy Lajos ír vezércikket a Szabadság 3. számában: „Ami a romok alatt s ami a romok fölött van" címmel. „Vakít a fénytelen téli reggel a pince sötétsége után, körmeim feketék, arcomon a szakáll penésze, dúlt agyamban még ott vannak a nagy szúró fények dörrenései, még sajognak bennem a halálfélelem fekete szívgörcsei . . . Mint dülöngő részeg botladozom a kövek és drótok között, lovak és emberek tetemein át. Ki ez a két ember, aki karomnál fogva vezet? Eljöttek értem, visznek a nyomdagép felé . . . Hol kezdjük el ? Hol folytassuk ? Megyek a nyomda felé, lábam alatt csak a csikorgó üvegcserepek s az üzletek ajtajában a fosztogató csőcselék keselyűzaja felel. Mi az az erő, amely mégis előre visz ? Talán meg tudom mondani, ha dadogó szóval is . . . Eljött hozzám az első napokban egy ismeretlen nyomdász, megkérdezte, nincs-e valamire szükségem. Eljött hozzám a legvadabb aknatüzben egy szegény munkásasszony, aki talán úgy érezte, hogy valaha jót tettem vele, zsírt és néhány almát hozott, mert azt hitte, hogy éhezem. És szerdán belépett a pincébe egy orosz katona, megállt a gyertyafényben és azt mondta: „Nyima kleba" — és letett az asztalra egy kenyeret, szégyenkező kézmozdulattal, szinte bocsánatkéréssel. Soha nem fogom elfelejteni zavart, kis mosolyát. Ezt a szót: szabadság, azt a pár fonnyadt almát, ezt az orosz mosolyt soha nem tudom visszafizetni nekik. Emberek . . . eszméljetek rá mindannyian, hogy gazdagok vagytok. Kincsetek a jóság, amelynek erejét és fényét még nem ismeritek eléggé még önmagatokban sem . . . Emberek, boldogtalan embertársaim, hirdessétek és mutassátok fel az emberi jóságot, mert most ez az egyetlen, de roppant nagy kincsetek. A lapát, mely a törmeléket arrébb dobja, e néma lapát is ezt fogja hirdetni. Minden munka, minden kézmozdulat. A háború szennye most már nemsokára lefolyik rólunk, mint a boncterem feketevörös, bűzös leve. Fölmossuk padlóinkat és lelkeinket. Munkára fel, emberek! Halljátok kiáltásunkat? Élünk!" Ebben a számban olvasunk a vasárnap megtartott előkészítő ülésről, melyet a Művészek Szabad Szervezete tartott. Major Tamás ismertette a szövetség megalakításának előkészületeit, hogy a közeljövőben összehívhassák az alakuló gyűlést. 1945. január 24. „A két munkáspárt működése és támogatása biztosítja, hogy felépítjük Budapestet, a két agrárpárt támogatása pedig a vidék segítségét jelenti, melynek igénybevételével biztosítani tudjuk Budapest lakosságának ellátását" — mondta első nyilatkozatában Dr. Csorba polgármester, a Szabadság munkatársának. 1945. január 25. „Számvetés" címmel Darvas József írja a vezércikket a Szabadságban: „Hosszú napok óta bújhattam ki először a pincéből. Vakított a világosság és szédített a szabad levegő. Ilyen sötét pincéből való kibújás most az egész életünk. Éveken, sőt évtizedeken keresztül élt az egész magyar nép sötétségre vettetve. Most végre kiléphet a világosságra, a szabad levegőre ... Az író, aki eddig tollal küzdött népe felszabadulásáért, most nem töpreng a múlton, hanem fájó örömmel köszönti a romok fölött felderengő szabadságot." 1945. január 27. Ezen a napon hat fontos polgármesteri rendeletet közöl a Szabadság; a törmelék eltakarítása, a fasiszta falragaszok eltávolítása, a holttestek és állati hullák eltemetése, az üvegtörmelék összegyűjtése, a fedőanyagok felhasználása tárgyában. Az OTI-nál megkezdődtek a beteg tagok részére a táppénzfizetések. A MABI-ban és az OTBÁ-ban már folyik a betegrendelés. Ma a Szabadság közli az első verset, Zelk Zoltán tollából. 1945. január 31. Ismét működik a Rókus kórház közli a Szabadság. Az ostrom utolsó napjaiban a németek nagy gépágyút és aknavetőket állítottak a környékre s így a kórházat négy bomba- és számtalan gránáttalálat érte. A kórház szörnyű állapotban volt. Elpusztult a szülészeti és a II. belosztály, a fürdő, a központi laboratórium s így lehetetlen körülmények között kellett elkezdeni a munkát. Az élelmet, a rádiumot, a gépek és műszerek jórészét a németek elvitték a kórházból. A nyilas vezetőség az autóparkkal elmenekült s így a mentőosztag a város legtávolabbi pontján is csak belső használatra szánt kis gépkocsikkal végezheti munkáját. Egyheti megfeszített munkával sikerült a földszinti és az elsőemeleti kórtermeket rendbehozni, és már megkezdték a betegek itteni elhelyezését. Már működnek az irodák, a kisegítő konyha, a laboratórium, a röntgen és a fürdő, a tetvetlenítővel. Ezt mindenki igénybe veheti délelőtt 9-től 1 i-ig. Az élelmezés a viszonyokhoz képest tűrhető: napi jo dkg kenyér és kétszer főtt étel. Orvosság és kötszer ismét van, ha még nem is megfelelő mennyiségben. Bár a kórháznak kb. egyharmad része elpusztult, máris 485 beteget ápolnak, ami csak százzal kevesebb a háború előtti létszámnál. A Szent István kórházban 604, a Horthy Miklós kórházban 244, a Kun utcában 60 beteg fekszik — mint erről dr. Csorba polgármester beszámolójából értesülünk. 1945. február 1. A Szabadság közli, hogy Budapesten az oroszok folytatták a város nyugati részében, Budán, a bekerített ellenséges erők megsemmisítésére irányuló harcokat. Teljesen megtisztították a Margitszigetet a németektől és további 130 háztömböt foglaltak el. Dr. Benedek László kórházi főorvos védekezésre hívta fel a főváros lakosságát a kiütéses tífusz ellen. 1945. február 2. Megjelent a polgármester rendelete az élelmiszer ellátásról, tekintettel arra a körülményre, hogy az ellátatlan lakosság részére a Vörös Hadsereg élelmiszereket bocsát rendelkezésére. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága első segélyként Budapest éhező népe számára kétszáz tonna lisztet és kétszáz tonna árpát utalt ki. Az erről szóló értesítést Csernisov tábornok,- Budapest városparancsnoka adta át Budapest polgármesterének. Az Állatkertben a pálmakert gyönyörű délszaki növényei a fagyos télben élettelenül megfagyva lógatják sárgás leveleiket. A pálmakert végén, a kis tó vizében, befagyva hevernek a krokodilok. A madarak házában, a majmok, oroszlánok, medvék és tigrisek birodalmában: minden csöndes. A ketrecek lakói, kivétel nélkül, elpusztultak az ostrom alatt. A zsiráfok épületét bombatalálat érte és a repeszdarabok és a légnyomás megölte a ház hosszúnyakú lakóit. Szemben, az elefántok sziklaházában élettelenül fekszik Sziám, az Állatkert sztárja. A közelben becsapódó egyik bomba ölte meg. A csonttá fagyott hatalmas húskolosszus mellett a földön egy életben maradt keselyű lapul. A keselyű mind mélyebbre vájja kampós csőrét az elefánt testébe. Sziám párja a szomszéd ketrecben búsan lóbálja ormányát és lábát begörbítve könyörög valami ennivalóért. Már az ostromot megelőző bombatámadások alatt is sokat szenvedtek az állatok. A háromhetes ostrom alatt szinte lehetetlen volt már a gondozásuk és etetésük. Az ápolók mégis megkísérelték az emberfeletti munkát és golyózáporban járták végig a ketreceket. Amikor azonban már három ápoló halt meg munkája közben, abba kellett hagyni a reménytelen küzdelmet. Egy elefánt, két zebra, öt teve, öt víziló, egy puma és néhány ragadozó madár az Állatkert állatállománya 1945 február havában. Becslések szerint az Állatkert kára több százezer pengő. A Szabadság közleménye szerint a főváros nyugati részében körülzárt ellenséges helyőrség ellen tovább folynak a harcok. A német és nyilas katonák egyre nagyobb számban adják meg magukat. Kedden az orosz csapatok egyedül Buda területén 8200 tisztet és katonát ejtettek foglyul. A rendőrség figyelmezteti a főváros lakosságát, hogy a fosztogatókkal a legerélyesebben kell eljárni. A fosztogatás tilos és súlyos bűn a közösség ellen. Tekintve a rendőrség újjászervezésének nehéz munkáját, a rendőrség a lakosságot hívja fel arra, hogy a házőrségek útján maga akadályozza meg a kellőképpen el nem zárt üzletek és más helyiségek kifosztását. 1945. február 4. Részletes beszámolót olvasunk a Szabadságban három halálos ítéletről, a Néptörvényszék első tárgyalásáról. A budapesti Népbíróság kötél általi halállal sújtotta Rotyis Péter főtörzsőrmestert, Szívós Sándor szakaszvezetőt s a szökésben levő Haynal Alajos vezérőrnagyot 124 rendbeli gyilkosságért. Dr. Major Ákos százados hadbíró elnökletével február 3-án, szombaton a Zeneakadémia kistermében kezdte meg első tárgyalását a Néptörvényszék. A százados hadbíró leszögezte, hogy a néptörvényszék a népnek szolgáltat igazságot, tehát a nép megcsorbult jogait hozza rendbe: ez a nép legfontosabb és legelsőbbrendű ügye. Közölte még, hogy az ítélkezésben részt vevő négy bíró a Nemzeti Bizottság négy pártjának a kiküldöttje és valamennyien a népből valók. A nyilvános kivégzés az Oktogon téren folyt le, vasárnap délben, példátlan érdeklődés mellett: mintegy tízezer főnyi tömeg nézte végig. A kivégzett gyilkosokat három napig közszemlén tartják az Oktogon téren. (Folytatás a 48. oldalon) 15