Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Munkával a kongresszusért

Sajtószemle, 1945 március MÁRCIUS ELSŐ NAPJÁT örömmel kö­szöntjük — írja vezércikkében a Népszava —, majd így folytatja: „Jön vele az újjáéledés remé­nye, az új magyar kiteljesedésnek ígérete. A for­radalmak hónapja volt a történelem folyamán Március — és kegyetlen magyar tragédia, hogy tavaly, március 19-én, a Sztójay-féle hitványok meggyalázták a márciusi tradíciókat ... A föl­buzdulás, a nekirugaszkodás, a nagy ígéretek nap­jai voltak eddig a márciusi napok, most a felsza­badulás óta eltelt hetek után, legyenek az erőgyűj­tésnek, az elhatározottsággal való talpraállásnak, a rendteremtésnek, a munkának a napjai. Nagy szeretettel emlékezünk a régi márciusokra, de nagy igyekezettel nézünk az új márciusi napok­nak elébe . . . Március tradícióit, a márciusi hősö­ket úgy tiszteljük legjobban, hogy amit a meg­előző Márciusok igének, azokat most valóra akar­juk váltani. Mennyivel tisztább helyzetben él a ma Márciusának embere, mint élt a régi Márciusok harcos katonája! Az csak bízott, reménykedett, ígért, — a ma embere megvalósíthat, teremthet, realizálhat. . . Március fényes fejezetei után 1945 Márciusának fejezete szóljon a magyaroknak a munka területén egymással való vetélkedéséről." Március i-én, csütörtökön, tartotta első elő­adását a Nemzeti Színház, a Nemzeti Kamara­színház színpadán. Csokonai Vitéz Mihály „Öz­vegy Karnyóné" c. bohózata került színre. „Mi­kor a nézőtér elsötétedett, Major Tamás, a Nem­zeti Színház új igazgatója lépett a függöny elé és a meghatódottságtól elcsukló hangon jelentette be, hogy a romok felett íme, ismét elkezdődik az élet s megindul az első színházi előadás. Utána Csoko­nai „Estve" c. költeményét szavalta el, majd ez­után került sor az előadásra. A közönség ünnepi hangulatban nézte végig az előadást és átérezte, hogy nemcsak egy kitűnő színpadi produkció ta­núja, hanem annak a fölemelő ténynek is, hogy újra játszunk, szabadon játszunk, és ezen a játé­kon keresztül vezet az út az új magyar élet felé" — írja a Népszava beszámolójában Staud Géza. A kerületi elöljárók engedélyt adhatnak keres­kedőknek üzleteik megnyitására. Az elöljárói en­gedély az eddigi iparengedélyt helyettesíti. Az engedélyek kiadásánál figyelemmel lesznek a kér­vényezők múltbeli politikai magatartására. A Zeneművészeti Főiskola folytatja a már meg­kezdett 1944/45. tanévet. Vas Zoltán, Budapest közellátási kormánybiz­tosa rendeletet adott ki, mellyel az óriási élelmi­szer-nehézségekkel küzdő főváros lakosságát kö­telezi, hogy minden talpalatnyi helyet vegyen keni művelés alá. Eszerint meg kell műveim Nagy-Budapest területén minden mező- és kert­gazdasági termelésre alkalmas területet, ideértve a házikertet, előkertet, udvarokat, üres házhelye­ket is. Balassa József, a magyar nyelvészet nagymeste­re, a „Magyar Nyelvőr" szerkesztője, Budapest ostroma alatt szerzett súlyos betegségben, 81 éves korában elhunyt. A budapesti postavezérigazgatóság közölte, hogy Budapesten helybe, továbbá Nagy-Buda­pestnek a vámhatáron kívül eső területére szóló közönséges és ajánlott levelezőlap és levél feladá­sát március 2-től kezdődően rendszeresíti. A közellátási kormánybiztos elhatározta, hogy külön gyermekkonyhákat állít fel a napközi ott­honokban, ahol a gyermekek nemcsak ebédet, de reggelit is kapnak. A főváros Anya- és Csecsemő­védelmi Intézete, fennállásának néhány hete alatt, 5433 csecsemőt vett gondozásba. A Nemzeti Bizottság elhatározta, hogy az új­ságíró-, színész-, orvos-, mérnökkamarákat fel­oszlatottaknak nyilvánítja, ügyeik likvidálásával és vagyonuk kezelésével a Magyar Újságírók Szövetségét, illetve a színészek, orvosok és mér­nökök szakszervezetét bízza meg. Régen látott vendég jelent meg pénteken Buda­pesten — írja a Népszava március 4-én —, 11 va­gon burgonya érkezett a Nyugati pályaudvarra. Ez persze nem sok a milliós, éhező városnak, in­kább csak kóstoló a régen nélkülözött, fontos élel­miszerből. Újból működik a Magyar Távirati Iroda s a napisajtó hírei után ismét megjelent a régóta meg­szokott jelzés: „MTV'. A polgármester elrendelte, hogy azonnali ha­tállyal függesszék fel állásukból a fővárosnak és üzemeinek mindazon tisztviselőit és alkalmazot­tait, akik megállapíthatóan vagy köztudomás sze­rint tagjai voltak különböző nyilaskeresztes pár­toknak. A Népszava március 8-án vezércikkben emlé­kezik meg arról, hogy száz éve jelent meg Petőfi Sándor nagyszerű „János vitéz"-e, a magyar iro­dalom egyik legelső, igazán népi műve. A szovjet fővárosból érkező hírek szerint Moszkvában megtartották a „Budapesf'c. film sajtóbemutatóját. A filmet húsz filmfelvevő hat heti munkával készítette a helyszínen. Láthatók a budapesti utcai harcok, a Dunán való átkelés stb. A filmet nemsokára általános forgalomba hozzák. A főváros 50 milliós kölcsönt vesz fel saját la­kosságától a főváros élelmezésének biztosítására. A Fertőtlenítő Intézet egyelőre csak félgőzzel tudja folytatni a munkát, mert nincs szene. Na­ponta legfeljebb 30—40 embert tudnak fertőtlení­teni. Ha azonban napi 50 mázsa szénhez jutná­nak, ezer embert fertőtleníthetnének ruháikkal együtt, és ezzel nagymértékben hozzájárulnának a fertőző betegségek elleni küzdelemhez. Magyar — orosz műsoros teadélután volt az Ope­raházban, melyen Kodály Zoltán vezetésével résztvettek a magyar zenei élet kiválóságai. Orosz részről Zuzmanovics alezredes, Csernisov tábor­nok helyettese volt jelen. Az Operaház igazgatói vendégeik tiszteletére magas színvonalú, művé­szi műsort állítottak össze. A műsor után Zuzma­novics alezredes kijelentette, hogy mindent meg­tesz az Operaház mielőbbi megnyitása érdeké­ben. Elindult az első gyermekvonat vidékre: ezer gyermeket vitt Szegedre. A József Attila Színház társulata, mely Újpes­ten alakult meg, a pesti Magyar Színházban Gogol „A revizor" c. szatirikus darabjával mutatkozott be. Bemutató előadásuk előtt József Jolán írónő tartott bevezető beszédet. A Szabadság c. napilap kifogásolja a „Bíbor­ruhás asszony" c. amerikai film bemutatását. „Bu­dapest közönsége éhes a kultúrára, éhes a filmekre és kapva-kap minden után, ami egy kis szórako­zást nyújt. Ha a „Bíborruhás asszony"-t sokáig is játsszák, nem lehet, nem szabad, hogy ez utáno­zandó példa legyen a jövőre ... A ma és holnap filmjeit ennél magasabbrendű elvek szerint kell kiválogatni." A Népbíróság a tizenhat éves Hortobágyi Lász­lót 22 rendbeli gyilkosságért és 300 gyilkosságban való bűnrészességért, és a tizenhét éves Frank Kálmán nyilasterroristát tizenötévi fegyházra ítél­te. A Budapesti Nemzeti Bizottság Supka Gézát nevezte ki az összes magyarországi múzeumok el­nökévé. A Budapesti Nemzeti Bizottság ötös bizottsá­gának dr. Csorba János polgármester bejelen­tette, hogy a fővárosi elemi és a fővárosi közép­fokú iskolákban teljesen ingyenes lesz az oktatás. Ez a szociális intézkedés az előzetes számítások szerint a főváros háztartásában 2 millió 340 ezer pengő megterhelést jelent, de ennek a megterhe­lésnek még a főváros jelenlegi szegény helyzeté­ben sem szabad szerepet játszania. József Attila mozinak nevezte el a Szakszer­vezeti Tanács a Józsefvárosi mozit. A Tanács ke­zelésébe került másik mozi, a volt Broadway Ady mozgóképszínház néven nyitja meg kapuit. A magyar tilmkölcsönzők és filmgyártók a há­borús veszélyektől biztosítani kívánták filmjeiket, azért ezeket öt budafoki sziklapincében helyezték biztonságba. Megállapítás szerint a magyar film­állomány mintegy 60—70 százaléka ment veszen­dőbe, köztük pótolhatatlan történelmi értékű filmek eredeti felvételei is. Ditrói Mór, a Vígszínház alapító igazgatója, az európai színvonalú „vígszínházi" stílus megala­pítója, 94 éves korában meghalt. Ditrói volt az első, aki Magyarországon Shakespeare-ciklust rendezett, a Vígszínházban pedig száz estén át csak magyar írók műveit adta elő. „Irodalom jelent meg a pesti utcán — írja a Szabadság, majd így folytatja —, a Moszkvában élő magyar írók írásai, amelyeknek megismer­tetése egyik legsürgősebb feltétele kulturális fej­lődésünknek. Külön meg kell emlékeznünk Ba­lázs Béla kisregényéről és Gábor Andor remek mű­fordításairól. A hazai írógárdából Erdődi János mély érzésű verse, Gáspár Endre Heine-fordítása és Kovai Lőrinc „Anyám" c. novellája méltóan il­leszkedik a színvonalas gyűjteménybe." A Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete a Műcsarnok egyik termében megrendezi az új idő szellemének megfelelő első kiállítását. Négy korán elhunyt, munkássorból feltörő kiváló festő­művész : Derkovics Gyula, Dési Huber István, Nagy Balogh János, Nagy István muzeális értékű képei kerülnek bemutatásra ezen a kiállításon, mely mindenképpen alkalmas arra, hogy új és nagy tömegeket kapcsoljon be a képzőművészet iránti érdeklődésbe. A kiállítás szobrásza a korán elhunyt Fémes Beck Vilmos. (Folytatás a 48. oldalon) 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom