Budapest, 1975. (13. évfolyam)

2. szám február - Dr. Zábrák Gyula: A Bartók Béla út

alább egy évtizedig a Fehérvári út környékén számos grund volt, ezeken rúgtuk a bőrt diákkorunk­ban. Innen indul! el a világhír felé Sárosi György is, az FTC közép­csatára. Hatalmas futball-para­dicsom volt az ún. Katona rét, amely a Lenke (mai Bocskai) út­tól a vasúti töltésig terjedt. Sok­sok izgalmas, osztályok és iskolák közötti meccset vívtunk ezen a ré­ten, amelynek nevére a Bocskai és Ulászló utca mai lakosai aligha em­lékeznek. És arra vajon hányan emlékez­nek, hogy a Bocskai úton egy mély árok húzódott végig, egészen a Lágymányosi-tóig. A tóig, ame­lyen négy évtizeddel ezelőtt a műegyetemisták még evezős ver­senyt rendeztek. Diákkorunkban mi is gyakran béreltünk csónakot és beeveztünk a szigetre — mert az is volt —, vagy elsétáltunk a téli kikötőbe. Télen pedig egy óriási korcsolyapálya volt a tó! Az új híd építésekor ezt a tavat fel­töltötték s ezzel örökre eltűnt a lágymányosi romantika ... Térjünk vissza azonban utunk­ra. Másik oldalán ott találhattuk a ma is meglevő teniszpályákat és a Feneketlen-tavat. Ezzel a tóval nem törődött senki. Létét azon­ban veszély fenyegette: a tiszta­vizű; salétromos tóba kezdték belehordatni a hegyet. Igen, a he­gyet, amit megbontottak, hogy helyet csináljanak a ciszterek templomának és gimnáziumának. Alaposan megkisebbítették a ta­vat, de szerencsére a további „rendezést" sikerült elkerülnie. A vasúti töltésnél vagyunk, a nyomorúságos kis híd előtt. Az idősebb korosztály emlékszik rá, hogy innen jobbra vasúti töltés emelkedett, amely a Pest felőli forgalmat követlenül vezette a Déli pályaudvar felé. Ezt a töl­tést elhordták. Az autótulajdono­sok, akik ma a Hamzsabégi úton casco ügyeiket intézik, talán nem is sejtik, hogy ott nem is olyan ré­gen még vasúti töltés emelkedett. A vasúti töltés utáni har­madik útszakasz továbbra is megőrizte külvárosi jellegét. Ke­rült ugyan néhány új épület az útvonalra, de lényegében nem so­kat változott a környék. A remiz­zél szemben még mozit — Hun­nia — is kapott Kelenföld, de az építkezésekben teljes rendezet­lenség mutatkozott, kis és nagy házak összevisszasága, amelyből még most sem lábalt ki egészen a vidék. Müyen volt ebben az időszak­ban a közlekedés ? A HÉV szerel­vények is a Fehérvári úton jártak, végállomásuk a Gellért téren volt, ahol ma a szovjet hősi emlék­mű áll. Mivel a Petőfi-híd még nem állt, a HÉV nagy forgalmat bonyolított le. Amikor egy-egy villamos befutott a végállomásra, nagy tömeg igyekezett a Ferenc József-híd felé. Ma alig látunk gyalogost a hidakon; de abban az időben drága volt a közlekedés (autóbusz még nem, vagy alig volt), s az emberek inkább gyalo­goltak. HÉV szerelvényeken hoz­ták a budakörnyéki őstermelők a tejet és egyéb termeivényeiket a piacokra, vagy — ami akkor szo­kásos volt — a lakásokhoz. A Körtérig a HÉV-vel azonos sínpáron közlekedtek a városi vil­lamosok előbb bordó, később sárga kocsijai. Idővel megszün­tették a Gellért téri végállomást s csak a Körtérig közlekedtek a HÉV szerelvények. Majd tel­jesen megszűnt a HÉV s csak a sárga villamosok jártak. Lassan megjelent az autóbusz is. Az i-es autóbusz volt az első Dél-Budán — vagy talán egész Budán is ? A Villányi úton csak a 30-as években indult meg a villa­mos. Azt megelőzőleg omnibusz járt, ha jól emlékszem, a Csend utcai házakig. Volt még egy villamosjárat, ez a töltésen túlról indult és a Sós­fürdőig vezetett. A mai Tétényi úti kórház területén állott ez az Erzsébet sósfürdő, amelyhez a 30-as években még strandfürdőt is építettek. Ma mindennek már nyoma sincs. A második világháború után először a borzalmas károkat kel­lett eltüntetni. Azután került sor a foghíjak beépítésére, illetve a kis házak lebontására és új, modern épületek felépítésére. Ez a munka máig is tart. Nézzük, milyen vál­tozásokat hozott az utolsó negyed század — a most már Bartók Béláról elnevezett úton? Végre beépült az útvonal elején levő foghíjas terület. AIo­dern vonalú épület fogadja a járó­kelőt mindjárt a Gellért tér után, földszintjén bútoráruházzal. Az új épületnek a régi mellé építése elég kíméletlen módon történt. Nem az új épület stüusát kifogá­solom, hanem a régi épülettel való érintkezésének módját. Ha az új épület szélső erkélyeit csak egy méterrel rövidebbre vették volna és oldalt nem falazták volna fel az erkélyt, akkor a régi és az új épület harmonikusan találkozha­tott volna. Tovább haladva látjuk a Hadik Téli horgászat a Feneketlen-tónál A Gellért tér 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom