Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A Széchenyi-fürdő kupolája (részlet)Tahin Gyula felvétele

adataihoz, az általunk bázisként használt 2 038 700 budapesti lakosságszámhoz viszonyítva az összeírt lakosság 2 030 563 fő volt. Az összeírás az eszmei időpontot figyelembe véve (1975. január 1.) a tartózkodás helyén történt. A lakóhelytől távol összeírtak személyi lapjait az állandó lakhely szerinti népességnyilvántartó szerveknek el kellett juttatni. Ez a kerületek és megyék között közel 225 000 személyi lap áramlását jelentette. Az összeírási anyagoknak állandó lakóhely szerinti időbeni terítése lehetővé tette, hogy az 1975. június 15-én megtartott országgyűlési képviselői választásokhoz már a kerületi népességnyilvántartás anyagából készüljön el a választójogosultak névjegyzéke. Érdemes megemlíteni, hogy még egy véglegesen nem rendezett anyagból közel 50 ooo-rel több választójogosultat foglaltak névjegyzékbe, mint a korábban hagyományos módszerrel (összeírás) készült névjegyzékekben. Ezzel tulajdonképpen megkezdődött a népességnyilvántartás adatainak gyakorlati és célszerű felhasználása. Ez év végén a katonai sorkötelesek összeírása is a népességnyilvántartás adatai alapján készül. Ezek a névjegyzékek — bár lényegesen pontosabbak, mint az összeírás alapján készült névjegyzékek — ma még kézi munkával, a személyi lapok kiválogatásával készülnek, de teljesebbek a korábbiaknál. Az adatok gépre vitele után a kívánt névjegyzékek elektronikus gépek segítségével gyorsan és pontosan készülnek. Adategyeztetés, az adatok gépre vitele és tárolása A népességnyilvántartás megszervezésének második nagy munkaszakasza a személyi adatok helyességének egyeztetése, ezt követően gépre vitele és tárolása. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonyítani a személyi adatok helyességének mind az állam, mind az állampolgár szempontjából való fontosságát. Az adategyeztetés a gépi adatfeldolgozásra készült „Adatlap"-ok alapján folyik. Az adategyeztetésben résztvevő személyeknek és szerveknek viszonylag rövid idő alatt kell Budapesten több mint 2 millió személy adatait egyeztetni és gépi feldolgozásra előkészíteni. Az adatok gépre vitele után megkezdődik és 1978. december 31-igbefejeződik az állampolgárok részére a személyi számok kiadása-A személyi számot az Állami Népességnyilvántartó Hivatal adja ki az érdekelt állampolgár részére, illetve közli azt az arra jogosult szervvel. A személyi szám tizenegy számjegyből áll. Az első számjegy a nemet, a születés évszázadát, a magyar vagy nem magyar állampolgárságot, a második és harmadik számjegy a születési év utolsó két számjegyét, a negyedik és az ötödik számjegy a születés hónapját, a nyolcadik, kilencedik és a tizedik számjegy az azonos napon születettek országos sorszámát, a tizenegyedik számjegy a gépi technika ellenőrző számát jelöli. A személyi számot annak megállapítása és kiadása után az anyakönyvbe, a személyi igazolványba, a személyi nyilvántartásba és az egyéb hivatalos iratokba be kell jegyezni. A születési adatokkal kombinált egységes személyi szám bevezetése magába foglalja az említett párhuzamos nyilvántartások egyszerűsítésének a lehetőségét. Minden nyilvántartásban azonos személyi számon lesznek nyilvántartva az állampolgárok, a személyi szám egyben feleslegessé teszi a születési adatok ismétlődő leírását. Az egységes állami népességnyilvántartási rendszer bevezetéséig még nagyon sok feladatot kell elvégezni. Átmenetileg többletmunka jelentkezik; még működnek a régi nyilvántartások, az adatáramlások a különböző szerveknél hagyományos módon folynak. Ugyanakkor az új népességnyilvántartási rendszer naprakészsége érdekében az adatváltozások keresztülvezetését is biztosítani kell. A kerületi igazgatási osztályokon megfeszített munka folyik a nyilvántartási lapok rendezése, a több tízezerre tehető adatváltozások átvezetése érdekében. Évente félmillió lakcímváltozás, megközelítően 80—100 ezer anyakönyvi alapbejegyzés (születés, házasság, halál), a lejárt személyi igazolvány cseréjével, a családi jogállás rendezésével stb. kapcsolatos adatváltozások keresztülvezetése a népességnyilvántartás dolgozóitól fegyelmezett, pontos munkát követel. Arányban van-e az anyagi ráfordítás, a sok-sok munka azzal az eredménnyel, ami az egységes állami népességnyüvántartás megszervezésétől várható? Erre a kérdésre csak egyértelműen lehet felelni: igen! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az államigazgatási tevékenység korszerűsítésére és -egyszerűsítésére vonatkozó kormányhatározat végrehajtásának az egyik legkézzelfoghatóbb eredménye ez lesz. Az államigazgatási munka rohamosan növekvő adat- és információ-szükségleteit a hagyományos módszerekkel ma már nem lehet kielégíteni. Az állampolgárok ügyesbajos dolgain, a szükséges igazolásokon, hatósági bizonyítványokon kívül a tanácsok település-, intézmény-, hálózat-fejlesztési feladatait, az iskolai, óvodai, orvosi körzetek kialakítását, a lakossági adatok, a különböző névjegyzékek elkészítését, s más adatigényeket gyorsan, pontosan csak a naprakész népességadat biztosításával lehet megoldani. . Az állami népességnyilvántartás rendszere mindezt biztosítja. Csigó László felvétele