Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A Széchenyi-fürdő kupolája (részlet)Tahin Gyula felvétele

könyvben kerülnek nyilvántartásba. Többszázra tehető a különböző célból és különböző szerveknél (állami, társadalmi, szövetkezeti, vállalati, intézményi) vezetett személyi nyilvántartás. Csak példaszerűen megemlítem az anyakönyveken túlmenően az állampolgárok központi lakcímnyilvántartását, a katonakötelesek, a társadalombiztosításban részesülők, a nyugdíjjogosultak, az adófizetésre, a tüdő- és rákszűrésre stb. kötelezettek nyilvántartását. Az állandó személyi nyilvántartások mellett az állampolgárokat időközönként különböző okokból — a választójogosultakat, a sorkötelezetteket, a tanköteleseket, az oltásra, újraoltásra kötelezetteket — nagy munkával össze kell írni és névjegyzékbe foglalni. A személyre vonatkozó alapadatok (név, születési dátum, anya neve, lakcím stb.) szinte minden nyilvántartásban ismétlődnek. Rendkívül sok embert köt le, foglalkoztat a személyi nyilvántartások vezetése, a különböző állami, gazdasági, társadalmi szervek statisztikai adatigénye. Az egyre sokszorozódó nyilvántartások rendszere és az ezzel járó növekvő munkateher vetette fel a korszerű népességnyilvántartás megszervezését. Ilyen korszerű népességnyilvántartási rendszer megszervezéséről intézkedik a bevezetőben említett törvényerejű rendelet. A munka befejezésével az ország területén letelepült valamennyi személyről adatot gyűjt, a modern gépi technika felhasználásával adatokat tárol és a szükségletnek megfelelően rendszerezi azokat az egységes állami népességnyilvántartás. Az országos, a területi és a helyi szervek, vállalatok, intézmények, társadalmi szervek stb. részére kívánt csoportosításban névjegyzékeket, statisztikai összesítéseket, egyedi személyi adatokat, illetve az állampolgárok részére a személyi adatokkal összefüggő közokiratokat, hatósági bizonyítványokat lesz képes gyorsan szolgáltatni. A népességnyilvántartás megszervezése Budapesten Az állami népességnyilvántartás központi szerveként a Központi Statisztikai Hivatal elnökének felügyelete alatt 1974. július i-én megalakult az Állami Népességnyilvántartó Hivatal. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal megalakulásával párhuzamosan megszervezték a népességnyilvántartás területi és helyi szerveit is. Budapesten a Fővárosi Tanács V. B. Igazgatási Főosztályán belül Anyakönyvi és Népességnyilvántartási Osztályt hoztak létre. A kerületi tanácsok vb. igazgatási osztályai szervezetében anyakönyvi és népességnyilvántartási csoportok alakultak. Feladatuk: az anyakönyvi igazgatással kapcsolatos hagyományos feladatok mellett ellátják a kerületi népességnyilvántartás vezetését, a lakónyilvántartó könyvek vezetésének a felügyeletét, adatokat gyűjtenek és ellenőrzött adatokat szolgáltatnak az Állami Népességnyilvántartó Hivatalnak gépi adattárolásra, illetve a helyi népességnyilvántartás alapján — a jogszabályban meghatározott körben — adatokat szolgáltatnak, hatósági bizonyítványokat állítanak ki az állampolgárok, illetve az arra jogosult szervek részére. Természetesen, a népességnyilvántartás megszervezése és fenntartása csak többéves gondos, körültekintő munka eredménye lehet, mely több szakaszban történik. Az első szakasz egyik legfontosabb feladata — a szervezet kialakításán túlmenően — a népességnyilvántartás felfektetéséhez szükséges személyi alapadatoknak az összegyűjtése volt. Ezt a rendkívül nagy munkát 1975 január 2—22. között az egész országban elvégezték. Az összeírás a következő adatokra terjedt ki: 1) családi és utónév, 2) a férjezett nő házasságkötés utáni neve, valamint családi és utóneve, 3) anyja neve, 4) születési év, hónap és nap, 5) születési hely, 6) családi állapot, állandó lakcím, 8) ideiglenes lakcím, 9) állampolgárság. össze kellett írni az ország területén állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgárokat, a lakhatási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárokat és hontalan személyeket, beleértve az említettek 14 éven aluli gyermekeit is. Budapesten közel 5000 összeíró és felülvizsgáló végezte el ezt a nagy munkát. Az adatok száma lényegesen kevesebb volt, mint a tíz évenkénti népszámlálás kérdései, azonban a népszámlálás kérdéseire bemondás vagy önkitöltés alapján kellett választ adni, most viszont a népességösszeírást személyi igazolvány vagy más közokirat alapján kellett végrehajtani. Az összeírással egyidőben ki kellett állítani azokat az adatlapokat is, amelyek a gépi adatfeldolgozás célját szolgálták, annak megfelelő követelményrendszer szerint, a megfelelő kódszámok rögzítésével. Ezen írás terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az összeírás részletkérdéseivel foglalkozzam. Bonyolultságát mégis érzékeltetni szeretném azzal, hogy a személyt még össze sem írták (január 22-ig kellett összeírni), de az adataiban beállott változást már 1975. január i-től vezetni kellett (pl.: „január 5-én házasságot kötött"). A népességösszeírás operatív megszervezését és lebonyolítását a kerületi tanácsok vb. igazgatási osztályai végezték. Jóllehet, újszerű volt a feladat, az összeírás eredményességét és megközelítő teljességét mutatta, hogy az 1974. I. negyedévi KSH becsült