Budapest, 1975. (13. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A Széchenyi-fürdő kupolája (részlet)Tahin Gyula felvétele

9 udapest XIII. ÉVFOLYAM 12. SZÁM. 1975 DECEMBER I FŐVÁROS FOLYÓ IRITR A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LA)OS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LA)OS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC ® 75.3179 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7. Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10—13 óráig VII. Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL Szántó László—dr. Gó'bel József: Budapest fürdői II 4 Urbanizálódó ország X. Fekete Gábor: Pécs 8 Krasovec Ferenc—Takács Ferenc: A Testnevelési Főiskola ötven éve 12 Kozma Béla: A kamaraerdei szociális otthon 16 I.ukácsy Sándor: Vörösmarty 20 Solymár István: A Nemzeti Galéria új otthona 22 FÓRUM Kotnornik Ferenc: Állandó szállóvendégek 28 Konrádyné Gálos Magda dr.: A Wohl nővérek irodalmi szalonja 36 Berecz Dezső pályamüve: A munkásszolidaritás erejére támaszkodva 32 A címlapon: A Széchenyi-fürdő kupolája (részlet) Tahin Gyula felvétele A hátsó borítón: Csíkménasági főoltár (részlet) Schiller Alfréd felvétele (A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész: Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Dr. Katona Géza A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1974. évi 8. számú törvényerejű rendelete a lakosság ügyei intézésének, az állami gazdasági, szövetkezeti és társadalmi szervek munkájának egyszerűsítése, a személyhez fűződő jogok védelme és e kötelezettségek teljesítésének hatékonyabb biztosítása érdekében elrendelte az állami népességnyilvántartás megszervezését. A népességnyilvántartás szükségessége nem újkeletű igény. Az első, kezdetleges formái már az időszámítást megelőző időszakban megtalálhatók. Személyi vonatkozású nyilvántartások már az ókori Egyiptomban és Rómában is voltak. Ezek katonai, illetve pénzügyi szempontból bírtak jelentőséggel. Személyi nyilvántartásokat vezetett az egyház is, elsősorban azért, hogy saját tagjait nyilvántartsa. A legfejlettebb személyi nyilvántartások Európában a svéd és finn egyházi anyakönyvek voltak. A kapitalista fejlődés kibontakozásával az állam felismerte az egyházak által vezetett személyi nyilvántartások nagy jelentőségét. Kezdetben ez úgy jelentkezett, hogy az állam az egyházak által vezetett anyakönyvben olyan adatok nyilvántartásba vételét is elrendelte, amelyek az állam szempontjából is jelentőséggel bírtak. Ennek eredményeként került elismerésre az egyházi okirat közokiratként. 1895. október i-ig az anyakönyveket Magyarországon is az egyházak vezették. Az 1895. évi XXXIII. törvénycikk szerint „a születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására és tanúsítására kizárólag az állami anyakönyvek szolgálnak". A személyi nyilvántartás szempontjából az állami anyakönyvezés bevezetése korszakalkotó intézkedésnek tekinthető. A modern állam nem nélkülözheti a pontos, naprakész személyi nyilvántartást. Az ebből nyert adatok alapját képezik a szükségszerűen felmerülő állami feladatoknak, intézkedéseknek. A mi viszonyaink között az anyakönyvből nyert adatok alapján történik a lakosságról való sokirányú szociális, kulturális, egészségügyi szolgáltatások tervezése és annak megfelelő fejlesztése. A születések számának alakulása például eligazítást ad arra nézve, hogy hány bölcsődei, óvodai, iskolai férőhely megteremtéséről kell gondoskodnunk. A halálesetek számából, okaiból az egészségügyi szervek vonhatnak le fontos következtetéseket. De nemcsak az állam, a különböző államigazgatási szervek tevékenysége szempontjából bír jelentőséggel a személyi nyilvántartás, az anyakönyvek pontos vezetése; ehhez az állampolgároknak is, illetve azoknak, akiknek az adatait az anyakönyvben nyilvántartják, fontos érdekeik fűződnek. Az örökléshez való jogot a rokoni kapcsolat, a leszármazás alapján az anyakönyvi kivonat egyszerűen és közvetlenül bizonyítja. Az állampolgárok személyi adatai azonban nemcsak a születési, házassági, halotti anya-1 | M T