Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Horváth József: Öreg lámpavasak múlandósága

Az újpalotai lakótelepen (Tahin Gyula felvételei) — Az ember alkalmazkodó képessége hihetetlenül nagy — feleli Buda Béla. — Erről a második világháború sok megdöbbentő tapasztalattal szolgált. Ezek ismeretében miért kételkedjünk abban, hogy a jó is megszokható? Más kérdés, hogy a régi bérházakban, a zsúfolt külvárosi településeken az emberek hosszú időn át megszoktak, kialakítottak bizonyos közösségi viszonyokat. Az ilyen ember, különösen ha idős, az új környezetben izoláltnak érzi magát. Mindent egybevetve: ez az életforma sokkal inkább segíti, semmint gátolja az emberi személyiség fejlődését. Mester Árpád a BUVÁTI városrendezési és városgazdasági irodájának vezetője. Nevéhez a legnagyobb fővárosi lakótelepek tervezése fűződik. Ő mindenképpen hivatott eldönteni: mi szükséges az itt élők jó közérzetéhez? — Az első feltétel, hogy városrészük teljes értékű legyen — mondja Mester Árpád. — A mi építési gyakorlatunkban a primér igények kielégítése mögött a másodlagosak indokolatlanul háttérbe szorulnak. Az egyes lakótelepek tervezésével egyidőben rendszerint elkészítjük az új életformához nélkülözhetetlen szabadidő központok és egyéb kulturális, szociális létesítmények terveit is. Ezek felépítése gazdasági okokból késik. Ez annyiban érthető, hogy az első: a lakás. Sajnos azonban gyakori, hogy a közösségi célokra fenntartott területeken — az eredeti elképzelésekkel ellentétben — további lakóházak épülnek. A kár kettős. Az egyik a zsúfoltság. A másik: ezek az intézmények többé nem építhetők fel, vagy csak a zöldterület jelentős csökkentése révén. A parkok az új lakótelepek környékén aggasztóan kisebbednek ! Pedig a jó közérzethez az optimális lakássűrűség és a zöldterület iegalábbolyan fontos, mint a szolgáltatások jó megszervezése. A helyzet tovább romlik, ha nem vesszük figyelembe a gépkocsik számának várható növekedését. Vagy ha nem biztosítunk megfelelő nagyságú területet olyan építkezések céljaira, amelyekre esetleg csak évtizedek múltán lesz igény. Az Örs vezér terénél — a távlati városrendezési tervnek megfelelően — fővárosi szintű kulturális intézmény létesítésére tartottunk fenn helyet. Lakásokkal való beépítése most folyik. Holott az a negyed, ahol csak lakóházak és üzletek vannak, nem válhat a város szerves részévé. Az új városrészek lakói, az iroda munkatársainak gondjai ellenére, többnyire elégedettek otthonukkal, mely általában kétszobás és minden ma szükséges komforttal felszerelt. Statisztikai becslések szerint az 1980-as évek második felében a fővárosban megszűnik a mennyiségi lakáshiány. A ma kétszobás lakások az igények és lehetőségek növekedésével aligha nőnek, mondjuk, háromszobásakká. — Mit tehet az építész a holnap lakóinak jó közérzetéért? Preisich Gábor, az iroda tanácsadója válaszol: — A mai házgyári technológia az épületekben levő lakások későbbi alaprajzi módosítását nem teszi lehetővé. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkatársai épp ezért tanulmányt készítettek a mai technológia továbbfejlesztésére. Kimutatták, hogy kis költséggel a házgyárak alkalmassá tehetők flexibilis lakások építésére. Ha ugyanis nem változtatunk a technológián, az a veszély fenyeget, hogy a jövőben az egyes telepek lakossága életkor és a családok nagysága tekintetében elkülönül. Fontos, hogy ne építsünk százmilliókért olyan negyedeket, amelyek lakói a társadalom egy csoportjához vagy rétegéhez tartoznak. — Ön egyik tanulmányában a tömeges lakásépítés esztétikai kérdéseivel foglalkozik. Hogyan függ össze az esztétikum és az életforma? — A szép lakótelepi környezet ma már társadalmi igény — mondja Preisich Gábor. — Hatással van a lakosság életmódjára, gondolkodásmódjára, kapcsolataik jellegére. A tömeges lakásépítkezés fő funkciója a lakásigények kielégítése. Ez azonban akkor történik megnyugtató módon, ha a gyakorlati megoldáson túl a szemlélővel e funkciók kielégítését is érzékeltetjük. Nem elég, ha elegendő számú, megfelelő méretű és jó beosztású lakásokat hozunk létre. A lakótelepen járva azt is érzékelnünk kell, hogy jó itt lakni. A környezet megjelenésének tükröznie kell, hogy kielégíti az itt lakó társadalmi csoport változatos igényeit. A tömeges lakásépítés során — esztétikai szempontból — olyan környezet kialakítása kívánatos, amelyet a benne élő ember képzete át tud tekinteni, más egységektől meg tud különböztetni. A környezet pszichikai hatása sem vitatható. ,,Az embert egy rossz házzal ugyanúgy meg lehet ölni, mint egy baltával", mondta egyszer némi túlzással egy szociológus. A túlzást leszámítva, ennek az ellenkezője is igaz. * Ez a munkás-házaspár hét hónapja él az Óbud ai lakótelepen. Az asszony takarítónő, a férfi az Óbudai Hajógyár esztergályosa. Helybeliek. Korábban az asszony édesanyjának szolgálati lakása adott otthont nekik is. Két fiúgyermekükkel összesen öten éltek huszonöt négyzetméteren. Most a lakótelepi két szobából az egyik hagyományos háló, a másik a fiúké, modern bútorokkal berendezve. A régi lakásból semmit nem hoztak magukkal. Itteni szerzemények a könyvek is. A szőnyegpadlón — szőnyegek. A rend akkora, mintha a háziak csak vendégségbe járnának haza. Az asszony ma is nehezen hiszi el, hogy itt minden az övé. — Kellene még szőnyeg, csillár és új tévé — mondja. Ezekre alighanem várniok kell. A lakásban látható új berendezési tárgyak értéke legalább ötvenezer forint. Nagyobb részével az OTP-nek tartoznak. A férfi, ha az adósság letelt, hétvégi házat szeretne. Egyebekben: a ház mellett hamarosan üzlet és étterem nyílik. A szomszédok csendesek, de az alsó emeleten egy lakó sokat iszik. Az épület valamennyi felvonója működik. Sok lakásban található nagyobb vitrin és kisebb zongora. A szomszédban lakó mérnök délután ritkán talál szabad parkolóhelyet. .. i2