Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Gábor István: Az Eötvös Gimnázium

1862-ben keltezett végrendeleté­ben 160 ooo forintot — körülbelül 160 tanár egy évi fizetését — az iskolára hagyományozott. Alapít­ványának kamataiból az intéz­mény „a szegény pesti mester­emberek fiait" segélyezte. Tisz­teletére 1870-ben a tanári szobá­ban leleplezték Szemlér Mihály­nak, az iskola rajztanárának fest­ményét. Emlékét a lépcsőfeljáró­ban szürke márványtábla is őrzi. Szövege szerint a derék gombkötő mester „a szegények gyámolója, a pesti főreáltanodában tanuló sze­gény pesti kézművesek nagylelkű jótévője" volt. Eötvös Józsefről sem véletlenül nevezték el 1872-ben az önképző­kört, 1921-ben pedig az iskolát. 1861. január 2-án az addigi köz­ségtanács helyett megalakult a városi közgyűlés, s ennek iskolai bizottsági elnöke Eötvös József lett. Az ő vezetésével a bizottság 1861. január 9-én meglátogatta az iskolát, majd a tapasztalatok alap­ján elhatározta, hogy január 12-én minden tanuló szavazócédulát kap, ezen a szülő vagy a gyám nyilatkozik, hogy az iskolában melyik nyelven kívánja gyermekét taníttatni. A túlnyomó többség, a hat német osztály 354 tanulójából 249 a magyar nyelv mellett dön­tött. Ezért február 19-én a városi Az udvaron albizottmány úgy határozott, hogy az V. és VI. osztályt is a magyar tanodához kell csatolni. Ekkor Eötvös József újabb javas­latot tett: a következő tanévtől kezdve az intézmény magyar tannyelvű reáliskolaként működ­jék, azokat a tanárokat pedig, akik nem tudnak, vagy nem akar­nak magyarul tanítani, el kell bocsátani. Amikor Eötvös újból közoktatásügyi miniszter lett, to­vábbra is támogatta az iskolát. Hétosztályos reáliskolává akarta fejleszteni, de ebben a tervében 1871-ben bekövetkezett halála megakadályozta. Eötvös nyomdokain haladva, Ney Ferenc igazgató is azon mun­kálkodott, hogy a reáliskola közép­iskolává fejlődjék. Ezt egy 1875-ben megjelent rendelet jóváhagy­ta. Az 1883-as középiskolai tör­vény pedig lehetővé tette a reális­kolában végzettek számára tanul­mányaik folytatását a műegye­temen. Az iskola változásaihoz tartozik még, hogy 1913-ban átépítették. Ekkor modern mozitermet és jól felszerelt műhelyt kapott. 3-A reáliskola bizonyára jó és haladó szellemben nevelte növen­dékeit. Közülük sokan részt vet­tek később a Galilei-kör munká­jában. 1918 novemberében meg­alakították a Kommunista Ifjak Társaságát, a Filozófiai Kört és a Kommunista Kört. Az ifjúság gyűlésein Nádai Pál, Halász Ber­nát és Lenkei Ferenc tanárok tartottak forradalmi szellemű elő­adásokat. Az őszirózsás forrada­lom alatt a forradalmi tengerész különítmény foglalta el az isko­lát, majd 1918. október 29-én itt rendezte be főhadiszállását a Nemzeti Tanács mellett működő Katonatanács, amely a fegyveres felkelést készítette elő. Ezalatt a diákok sem tétlenked­tek. A Tanácsköztársaság idején, miután a fiatalok által vallott eszmék már megvalósultak, át­menetileg megszűnt a Filozófiai Kör — de amikor az első magyar proletárdiktatúrát leverték, 1919 novemberében újjáalakult. A kör szakcsoportjaiban szociológiai, pszichológiai, logikai előadásokat hallgattak a diákok. Emiatt meg­gyűlt a bajuk az ellenforradalmi hatóságokkal. Fegyelmi vizsgálat indult, sok diákot kizártak, illetve fegyelmi büntetésben részesítet­tek. Bátor tanáraik ellen is fegyel­mi indult, megfosztották állásától Halász Bernátot, Honti Rezsőt, Király Györgyöt, Lenkei Feren­cet, Nádai Pált és másokat. Annak illusztrálására pedig, hogy az iskolában végzett diákok többségére milyen sors várt az ellenforradalmi Magyarországon, hadd idézzünk két mondatot Lehel István „Szorgalom és élet­revalóság" című írásából, az is­kola egykori értesítőjéből: „Soha nem volt olyan könnyű pályát választani, mint ma. Akármilyen pályát választotok, sehol el nem tudtok helyezkedni, ez egyelőre cáfolhatatlan tény." 4-Hagyományait egy iskola nem­csak és nem elsősorban falaiban, szertáraiban, könyvtárában őrzi, hanem tanárai munkájában, diák­jai eredményeiben. Ami az Eötvös Gimnázium tanárait illeti, közü­lük elsőként kell megemlíteni Preysz Móriczot, aki jelentős érdemeket szerzett a pesti víz- és gázvezeték kiépítésében. Négy évvel megelőzte Pasteurt — noha a felfedezést mégis a francia tudósról nevezték el — azzal a kísérletével, amellyel meggátolta a tokaji borok utóerjedését. Egy ideig ő látta el a mai KÖJÁL feladatát is: megvizsgálta az élel­miszereket, a kutak vizét. A Pesten végzett és a bécsi műegye­temen kémiát tanult tudós első­ként vezette be a laboratóriumi gyakorlatot az oktatásba. Egészen fiatalon nyugdíjba vonult és 4? éves korában, 1877-ben meg­halt. Az iskola másik neves tanára Ney Ferenc, aki előbb Pesten és Bécsben orvostanhallgató volt, majd Pozsonyban jogot tanult. Az 1832-es országgyűlésen Kos­suth Lajos számára az Ország­gyűlési Tudósításokat másolta. 1844-ben megbízták a terézvárosi Kisdedóvó Képezde igazgatásá­val, 1848-ban pedig a Magyar Nevelési Társaság elnökévé vá­lasztották. Az 1848-as első egye­temes tanügyi kongresszuson Ney Ferenc elnökölt. Szabadság­harcosként hadnagyi rangban a terézvárosi nemzetőr-zászlóaljban harcolt, ezért 1849 szeptemberé­ben letartóztatták és a hírhedt Újépületbe vitték, ahonnan no­vember i-én szabadult. A reálisko­lába 1856-ban nevezték ki a magyar nyelv segédtanárának. 1860-ban rendes tanár lett és 1861 augusztusától igazgató. Mo­dern pedagógiai elveit tükrözi egy tanulmánya az iskola 1856 57-es évkönyvében a korszerű, gyakor­latias nyelvtanításról, valamint egy másik cikke az 1858 59-es iskolai értesítőben „A tanodai fegyelemről". Ez utóbbi munká­jában határozottan állást foglalt a közösségi szellem kialakitása, valamint az oktatás és nevelés egysége mellett. Az iskola neves tanárai között említhetjük meg Király György irodalomtudóst — akit 1919 után fegyelmivel elbocsátottak, mert a Tanácsköztársaság alatt egyetemi katedrát vállalt —, Péterfv Jenő esztétát, Szinnyei József nyelv­tudóst, Bayer József irodalom­tudóst, Riedl Frigyes irodalom­történészt, valamint Alexits Györ­gyöt, Ádám Jenőt, Komlós Ala­dárt. A növendékek sorában — a teljesség igénye nélkül — említés­re méltó Schulek Frigyes, Lech­ner Ödön, Alpár Ignác, Steindl Imre, valamennyien koruk neves építőművészei, Zala György szob­rászművész, Hubay Jenő hegedű-, Góth Sándor színművész. A nemes hagyományokhoz tar­tozik Munkácsy Mihálynak az iskolához fűződő kapcsolata. 1864-ben vizsgát tett az iskolában, és a 218. számú bizonyítvány szerint: „Lieb-Munkácsy Mihály úr a történelemben meglehetős jártasságot, a földrajzban, külö­nösen az osztrák birodalom föld­rajzában kielégítő ismereteket, valamint a magyar nyelv szó alaktana és mondattana körül annyi ismeretet mutatott feleletei­ben, hogy némi tanulmányozás hozzájárulásával a még meglévő hiányokat könnyen pótolhatja." Munkácsy 1870 májusától augusz­tus végéig az igazgató hozzá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom