Budapest, 1975. (13. évfolyam)
11. szám november - Gábor István: Az Eötvös Gimnázium
járulásával az iskola jól megvilágított és tágas rajztermében — a mai díszteremben — festette néhány nagyobb művét. Több híres képének, például a Tépéscsinálóknak és az Éjjeli csavargóknak itt fogant meg a terve. 5. A mai Eötvös Gimnáziumban, amelyet 1962-től 1965-ig felújítottak és új szertárhelyiségekkel bővítettek, a bejárattal szemközt, az előcsarnokban Eötvös József mellszobra fogad. A szobortól jobbra egy vörös márványtábla Eötvös emlékét hirdeti, a baloldali márványtáblán pedig a névadó egyik gondolata olvasható: „Minden tudás csak akkor bír való beccsel, ha cselekvésre képesebbekké tesz." A kapubejárattól balra egy szürke márványtábla Preysz Móricz, „a kiváló magyar kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja" emléke előtt tiszteleg. Az iskola igazgatói irodájában Paál Józseftől, aki 1964 óta vezeti a nagyhírű intézményt, azt szeretném megtudni, hogyan őrzik és fejlesztik tovább ezeket az értékes hagyományokat. — Az a százhúsz év, amely az iskola alapitasa óta eltelt — mondja az igazgató —, lényegében négy, egyenként nagyjából harminc éves szakaszra osztható. Az első körülbelül 1884 —85-ig tart. ez volt az iparosodás korszaka. Új társadalmi igények jelentkeztek a kapitalizálódó fővárosban az első világháborúig, a második szakaszban. A következő periódus 1914-től 1944-ig terjed. !,ozben a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt a felvillanó lehetőségekkel, de a későbbi fasiszta terrorral is; végül a jelen. 1945-től napjainkig, sok-sok eredménnyel. A négy periódus nagyjából megszabta az iskola feladatait is. Az iparosodás, az iparfejlesztés reálgimnázium kialakítását követelte. A felszabadulás után visszatért a múlt század végére: a gimnázium perspektívája, de a gimnázium köpönyege alatt az utolsó tíz-tizenöt évben újból megjelent — persze magasabb szinten és másféleképpen — a munkára nevelés igénye. Ilyenformán, amikor a gimnázium kettős céljából: hogy előkészítsünk a felsőfokú tanulmányokra. valamint a termelőmunkára — ha nagy súlyt fektetünk ez utóbbira is, nem teszünk mást, mint hagyományainkat folytatjuk tovább. — Jellege szerint ez az iskola mindig elsősorban a természettudományok művelője, népszerűsítője volt - folytatja Paál József. — Ha értünk is el sikereket a humán tantárgyakban, az idegen nyelvek oktatásában, az Eötvös Gimnáziumnak mindig a matematika-, a fizika-, a kémia-, a biológia-oktatás volt a legerősebb oldala. Az elmúlt évtizedek alatt Budapest néhány középiskolájában polarizálódtak az eredmények bizonyos tárgyakból. És ez így volt sokáig a felszabadulás után is. Én azonban annak a szemléletnek vagyok a híve — szeretném hinni, hogy éppen ezzel lehet folytatni a jó hagyományokat —, hogy lassanként hagyjuk abba a kiválóságok egybegyűjtését. Inkább saját körzetünk igényeit elégítsük ki, esetleg nem is a legjobbakkal. Tudom, ez sokkal több gondot jelent, elsősorban nevelési szempontból, de ezt a cél érdekében vállalni kell. Mert ha most átlagosan csak 40—50 százalékos az egyetemre és főiskolára fölvettek aránya a korábbi, kiválogatott gárda 70—80 százalékos arányszámával szemben, én ezt is eredménynek könyvelem el. Említhetek erre egy példát. 1968-ban a matematika—fizika tagozatos osztályba felvételivel kerültek be a diákok, körülbelül 160 jelentkező közül negyvenen. Ebből az osztályból mindenki első nekifutásra bekerült az egyetemre. Később már elhagytuk a felvételi vizsgát, az eredmények is roszszabbak lettek, a felsőfokú továbbtanulás aránya ebben a tagozatos osztályban körülbelül 70 százalékos volt. De ahhoz az elvhez, hogy mindenki, tehát a fizikai dolgozók gyermekei számára is egyenlő feltételeket biztosítsunk, hozzátartozik a nagyobb energiaráfordítás, az elmélyültebb nevelés is. És talán nem tévedek, ha azt mondom: akkor vagyunk hűek Eötvös Józsefnek, a népiskolai törvény megalkotójának szelleméhez, ha iskolánkban ezt a társadalmi szemléletet, mindenekelőtt a munkaszeretet szellemét honosítjuk meg. Ezt a szemléletet persze elsősorban hazulról kell hozni, és ezt mi szőjjük itt tovább, hangyaszorgalommal, szeretettel, egy viszonylag állandó, nevelni és kutatni egyaránt szerető tantestülettel. Az iskola eredményes munkája persze nemcsak az egyetemre fölvettek arányán mérhető, hanem a bukottak számán is. Nos, az Eötvös Gimnáziumban az elmúlt tanév végén 751 tanuló közül mindössze egy bukott meg ismétlésre. A kémiai labor régi felszerelése Régi könyvek, pecsétnyomók