Budapest, 1975. (13. évfolyam)

11. szám november - Gábor István: Az Eötvös Gimnázium

járulásával az iskola jól megvilá­gított és tágas rajztermében — a mai díszteremben — festette né­hány nagyobb művét. Több híres képének, például a Tépéscsiná­lóknak és az Éjjeli csavargóknak itt fogant meg a terve. 5. A mai Eötvös Gimnáziumban, amelyet 1962-től 1965-ig fel­újítottak és új szertárhelyiségek­kel bővítettek, a bejárattal szem­közt, az előcsarnokban Eötvös József mellszobra fogad. A szo­bortól jobbra egy vörös márvány­tábla Eötvös emlékét hirdeti, a baloldali márványtáblán pedig a névadó egyik gondolata olvas­ható: „Minden tudás csak akkor bír való beccsel, ha cselekvésre képesebbekké tesz." A kapube­járattól balra egy szürke márvány­tábla Preysz Móricz, „a kiváló magyar kémikus, a Magyar Tu­dományos Akadémia lev. tagja" emléke előtt tiszteleg. Az iskola igazgatói irodájában Paál Józseftől, aki 1964 óta vezeti a nagyhírű intézményt, azt sze­retném megtudni, hogyan őrzik és fejlesztik tovább ezeket az ér­tékes hagyományokat. — Az a százhúsz év, amely az iskola alapitasa óta eltelt — mond­ja az igazgató —, lényegében négy, egyenként nagyjából har­minc éves szakaszra osztható. Az első körülbelül 1884 —85-ig tart. ez volt az iparosodás korszaka. Új társadalmi igények jelentkez­tek a kapitalizálódó fővárosban az első világháborúig, a második szakaszban. A következő periódus 1914-től 1944-ig terjed. !,ozben a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt a felvillanó lehetőségekkel, de a későbbi fasiszta terrorral is; végül a jelen. 1945-től napjainkig, sok-sok eredménnyel. A négy periódus nagyjából megszabta az iskola feladatait is. Az iparosodás, az iparfejlesztés reálgimnázium kialakítását követelte. A felsza­badulás után visszatért a múlt század végére: a gimnázium pers­pektívája, de a gimnázium köpö­nyege alatt az utolsó tíz-tizenöt évben újból megjelent — persze magasabb szinten és másfélekép­pen — a munkára nevelés igénye. Ilyenformán, amikor a gimnázi­um kettős céljából: hogy előké­szítsünk a felsőfokú tanulmányok­ra. valamint a termelőmunkára — ha nagy súlyt fektetünk ez utób­bira is, nem teszünk mást, mint hagyományainkat folytatjuk to­vább. — Jellege szerint ez az iskola mindig elsősorban a természet­tudományok művelője, népszerű­sítője volt - folytatja Paál József. — Ha értünk is el sikereket a humán tantárgyakban, az idegen nyelvek oktatásában, az Eötvös Gimnáziumnak mindig a mate­matika-, a fizika-, a kémia-, a biológia-oktatás volt a legerősebb oldala. Az elmúlt évtizedek alatt Budapest néhány középiskolájá­ban polarizálódtak az eredmények bizonyos tárgyakból. És ez így volt sokáig a felszabadulás után is. Én azonban annak a szemléletnek vagyok a híve — szeretném hinni, hogy éppen ezzel lehet folytatni a jó hagyományokat —, hogy las­sanként hagyjuk abba a kiválósá­gok egybegyűjtését. Inkább saját körzetünk igényeit elégítsük ki, esetleg nem is a legjobbakkal. Tudom, ez sokkal több gondot jelent, elsősorban nevelési szem­pontból, de ezt a cél érdekében vállalni kell. Mert ha most átlago­san csak 40—50 százalékos az egyetemre és főiskolára fölvettek aránya a korábbi, kiválogatott gárda 70—80 százalékos arány­számával szemben, én ezt is eredménynek könyvelem el. Em­líthetek erre egy példát. 1968-ban a matematika—fizika tagozatos osztályba felvételivel kerültek be a diákok, körülbelül 160 jelent­kező közül negyvenen. Ebből az osztályból mindenki első neki­futásra bekerült az egyetemre. Később már elhagytuk a felvételi vizsgát, az eredmények is rosz­szabbak lettek, a felsőfokú tovább­tanulás aránya ebben a tagozatos osztályban körülbelül 70 száza­lékos volt. De ahhoz az elvhez, hogy mindenki, tehát a fizikai dolgozók gyermekei számára is egyenlő feltételeket biztosítsunk, hozzátartozik a nagyobb energia­ráfordítás, az elmélyültebb neve­lés is. És talán nem tévedek, ha azt mondom: akkor vagyunk hű­ek Eötvös Józsefnek, a népiskolai törvény megalkotójának szellemé­hez, ha iskolánkban ezt a társa­dalmi szemléletet, mindenekelőtt a munkaszeretet szellemét hono­sítjuk meg. Ezt a szemléletet persze elsősorban hazulról kell hozni, és ezt mi szőjjük itt tovább, hangyaszorgalommal, szeretettel, egy viszonylag állandó, nevelni és kutatni egyaránt szerető tantes­tülettel. Az iskola eredményes munkája persze nemcsak az egyetemre fölvettek arányán mérhető, ha­nem a bukottak számán is. Nos, az Eötvös Gimnáziumban az el­múlt tanév végén 751 tanuló kö­zül mindössze egy bukott meg ismétlésre. A kémiai labor régi felszerelése Régi könyvek, pecsétnyomók

Next

/
Oldalképek
Tartalom