Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Konrádyné Gálos Magda dr.: Irodalmunk hajdani hajlékai II.

Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly találkozása Irodalmunk hajdani hajlékai Pesten II. Irodalmi szalonok és összejövetelek a 18. század végén és a reformkorban A testőrírók, mint Bessenyei György és Orczy Lőrincz, majd Kisfaludy Sándor híreket hoztak a bécsi és hallomásból a párizsi irodalmi szalonokról. Ám a francia irodalom gyújtópontjait képező pompázó szalonoknak: Mme Rambouillet teadélutánjainak, Mlle Lespinasse vitaestjeinek (ahol d'Alembert Enciklopédiájának gondolata született), Mme Lambert híres keddjeinek a légköre nem illett volna a magyar alkathoz. Nálunk az itteni helyzetnek és szellemi törekvéseknek megfelelő összejövetelek jöttek létre. Beleznai Miklósné szalonjában pattant ki a nyelvünk ápolását, irodalmunk szervezését szolgáló kör megalakításának gondolata. Beleznai Miklós generálisék Bécsben — és Pesten is — nagy házat vittek. Bessenyei György sokat járt hozzájuk. Miután megvált a testőrségtől, Beleznai titkára is volt. Első zsengéjét: Hunyadi László című tragédiáját Beleznai Miklósnénak ajánlotta. Ismerve Beleznainé — Orczy Lőrinc sógornője — irodalompártoló áldozatkészségét, feltehető, hogy Bessenyei neki ajánlott művének nyomdai költségét is ő viselte. Beleznai Miklós halála után özvegye végleg Pestre költözött. Kerepesi úti házában Kármán József, Fanny hagyományainak fiatalon meghalt írója indítványára kezdett „írói estvélyeket" rendezni, „ezúton remélvén, hogy az írók a magyar nyelvet veendik fel munkáik írásában". így született meg az Uránia Kör és Zsebkönyv gondolata. (Azért ilyen alakban, mert folyóiratra nehezebben kaptak volna cenzori engedélyt.) Célja a „nemzet tsinosodása" volt. Beleznainé anyagilag is támogatta az Urániát, melynek első kötetét neki ajánlotta Kármán. Ebben leírta, hogy Beleznainé Házát a tiszta Vidámság hajlékát a tsinos Társalkodás Piatzát a Hazafi nemes kérkedéssel mutatja és örömmel keresi az Idegen..." Irodalmunkban Beleznainé az első nő, akinek irányító szerepe volt. Társadalmi szempontból is előrelépést jelentett, hogy főrendűek, írók, művészek, kisnemesek egyenrangúként gyűltek egybe. A 18. század végén minden író, aki csak Pesten élt vagy járt, megfordult Ráday Gedeonéknál — így Kazinczy Ferenc is, ifjú patvarista korában. Ráday „a magyar theátrum" szervezője, kora egyik legkulturáltabb egyénisége volt, „benne a könyveknek mondhatatlan szeretete élt". * A Martinovics-mozgalom vérbefojtása néhány évre megdermesztette az irodalmi életet is. Kármán József már meghalt. Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László rabságban sínylődött. A többiek lélegzetfojtva vártak a kibontakozásra. A 19. század elején Pest kezdett nagyvárossá serdülni. A budaiakat is átcsábította a pezsgő élet, a színház, a fellendülő kereskedelem. Az irodalom bontakozása átvonzotta a budai költőket is: a Tabánból a bölcs Virág Benedek, a Vízivárosból a nyájas Verseghy Ferenc gyakran sétált át a hídon, amelyet száz dereglye tartott és egy aranyozott Nepomuki Szt. János szobor őrzött. Nőtt a kultúrigény. Ám a politika kérdéseit megközelíteni is veszélyes lett volna. Egy kívánság maradhatott felszínen: a magyar nyelv, a magyar kultúra jogáé. Bécs még ezeknek a kívánságoknak a valóraváltását is gátolni igyekezett. A nehézségekkel dacolva, élénk irodalmiélet vette kezdetét. Az írók egyöntetűen vallják: „Minden előbb lészen mintsem a magyar szív Fő kintse, szép nyelve eránt ne legyen hív." (Sztrókay Antal) Különböző típusú irodalmi közösségek alakultak. Volt, aki majd mindegyiket felkereste, más író csak egy-két társaságba járt. Találkoztak fehér asztal Bártfayék második szalonja a Károlyi palotában volt