Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Konrádyné Gálos Magda dr.: Irodalmunk hajdani hajlékai II.

mellett, szalonokban, könyvárusoknál. A könyvesboltokban „hosszú pamlagok kínálkoztak a komoly látogatóknak", akik sorra átnézték az úi könyveket, néha hosszú vitákat folytattak róluk. Kiszabadult Kazinczy Ferenc is. Széphalomról írt levelei voltak a szálak, amelyek a század eleji irodalmat összetartották. Pesten három híve, „triász"-a képviselte elgondolásait: Horváth István történész, Szemere Pál alispán, nyelvész és költő, Vitkovics Mihály ügyvéd és irodalmár. Vitkovics Mihály vendégszerető háza — ahol mindig terített asztal várta barátait — „lélekderítö gyülekezőhely" volt. Epigrammákat rögtönöztek, szellemes felköszöntőket mondtak. Vörösmarty a vidámság lantosának nevezi Vitkovicsot róla írt versében. A vacsorák és a poharazgatás közben azonban komoly viták is indultak. A nyelvújítás vára volt a Vitkovics-ház. Részben itt született a Felelet a Mondolatra is. A költők mind kedvelik a házigazdát, még Kölcsey Ferenc is szívesen olvassa itt fel verseit. A vidékről jött Berzsenyi Dániel is siet Vitkovics nyájas asztalát felkeresni, „Midőn Budának roppant bércfokáról Szédülve Pestnek tornyait tekinti." Berzsenyi „poézise és külső viselete, bánásmódja közt" nagy az ellentét. A költő is érzi, hogy dunántúli tájszavaival, falusias viselkedésével kirí a pesti társaságból. Vitkovicshoz elmegy, de általában feszélyezett az irodalmi vacsorákon; inkább mulat a Hét Választónál vagy a Paradicsomban, Bihari muzsikájára. Hazatérve mégis fáj a szíve a hozzá hasonló poéták után: „Fogadjatok hát engem is barátaim, Szent frigyetekbe" — írja nekik. Tarka társaság verődött össze Kultsár Istvánnál, aki a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője és később a Tudományos Gyűjtemény gazdája. Nála nemcsak költői eszmecserék folytak, ő sokféle érdeklődésű, sokrétű társaságot gyűjtött maga köré. Trattner János könyvkiadó, nőtlen lévén, nem otthonába, hanem „hivatali írodatermébe" hívta össze az írókat. Itt tűnt fel Kisfaludy Károly, az újabb generáció képviselője, meghökkentve az „öregurakat" találó megjegyzéseivel, csípős bírálataival. * Kisfaludy Károly sokat járt írótársaival Bártfay Lászlóék szalonjába, vacsoráira, és lassan nemcsak társaságuknak, hanem az egész pesti irodalomnak vezérévé lett. Bártfay — Károlyi titkára és birtokainak igazgatója lévén — az Üllői úti Károlyi-házban lakott. Szellemét legjobb barátja, Kölcsey Ferenc sorai jellemzik, aki visszavonulása után írta neki: az elhagyatásban emlékezetet bírok barátságodban, amely minden léptemet kíséri, s magányom megszépíti". Bártfayt sokszor lekötik hivatali dolgai, de az „élénk, vidám, szívélyes, biztos ítélettel és szellemmel bíró Bártfayné" minden időben szívesen látja és maga köré gyűjti kora legnagyobb egyéniségeit. Bártfay László naplótöredékeiből és Bártfayné emlékkönyvéből látjuk, hogy az írókon kívül képzőművészek — Ferenczy István, Barabás Miklósi —, színészek — Szigligeti Ede, Egressy Gábor és társaik—, politikusok —Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Széchenyi István — is gyakori vendégeik voltak. Wesselényi egyéniségére jellemzők az emlékkönyvbe írt sorok: „Az élet tett nélkül csak savanyú lét." 1838-ban Bártfayéktól indult mentő útjaira az árvizi hajós. Az árvíz az Üllői úti házat is lerombolta; utána a Károlyi-palotában (ma Petőfi Múzeum) laktak Bártfayék. Bártfayné szalonja elsősorban irodalmi jellegű volt. A reformkorban is minden neves író, költő megfordult nála. Felolvasták alkotásaikat s megvitatták azokat. A háziasszony harmonikus egyénisége kiegyenlítette az ellentéteket. „Jobbak lettünk általa, ítéleteink rnéltányosabbak, kifejezéseink melegebbek" — írta róla Toldy Ferenc. A Bártfay szalon egyik legjelentősebb eseménye a régi és az új irodalmi vezér: Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly találkozása volt. A festményen, Karacs Ferencné, Takács Éva amely ezt a pillanatot ábrázolja, Bártfayné, Vörösmarty és a kor több híres költője látható. Kazinczy Ferenc így írja le a nevezetes eseményt 1828. február elején (amikor Pesten Szemere Pál vendége volt): „Együtt mentem vele Bártfayékhoz s ott éltem át éltemnek egyik felejthetetlen estvéjét" ott volt Vörösmarty, „a Zalán éneklője" és „Kisfaludy Károly, a maga nemében váratlan csuda jelenés.. . Előkészület nélkül jelene meg a pályán, s már első fellépésében is nagy, páratlan." Kisfaludy Károly köréhez csatlakozott és az Auróra évkönyvébe írt Vörösmarty Mihály, valamint a tőle elválaszthatatlan Bajza József meg Toldy Ferenc is. Kisfaludy Váci utcai otthonában olvasták fel és bírálták meg egymás műveit. „Néha összegyűltek új szók alkotására, melyekre nagy szükség volt, s egyszersmind kötelezték magukat, hogy azokat használni fogják." Hol Kisfaludy rajzolt illusztrációt Vörösmarty alkotásához, hol Vörösmarty írt verset Kisfaludy rajzaihoz az Aurórába. Amikor Kisfaludy Károly meghalt és Vörösmarty lett irodalmunk vezére, a Bártfay szalonban született meg a Kisfaludy Társaság eszméje-Az egyre erősödő magyar polgárság is a nemzeti irodalom fontos támasza lett. Karacs Ferenc „térképíró, mérnök és rézmetsző" házában élénk szellemi élet virágzott. Felesége, Karacsné Takács Éva maga is haladó szellemű írónő és a nők művelődésének, jogainak harcosa volt — amellett kitűnő Vörösmarty emlékverse Bártfayné albumába Berzsenyi Dániel háziasszony. Otthonukban folyóiratok, lapok tömegében lapozgathattak az érdeklődők, vendégszerető asztaluk pedig válogatott finomságairól volt híres. 1812—13-ban Katona József náluk talált ottnont. egy kisebb szobájukban lakott, melynek „festetlen fenyőfa asztalán" írta meg Bánk tragédiáját. Karacsék háza az Ősz utcában (ma Szentkirályi utca) volt. Milyen is volt akkor Pestnek a Múzeum mögötti része? Karacs Teréz, a nőnevelés egyik harcosa így írja le a környéket: „Párhuzamban az Ősz utcával fut a Zerge utca, amely az én gyermekkoromban egy nagy mocsáros tó partja volt. E tóban a brekegő békák ezrei tanyáztak és fölötte szúnyogok milliói zsongtak. A Sándor utca felé dűlő részen egy kis tér volt, néhány magas cser- és tölgyfával. Eme bokros és gyöpös területkén rendesen néhány kecske legelészett... a Mária utca helyén mély csatorna futott, mely a váci töltésnél szakadt a Dunába. . ." Karacsék asztalát a kor írói, művészei vették körül, az irodalom egymást váltó vezéregyéniségei: Kazinczy Ferenc és hívei, Kisfaludy Károly és köre, Vörösmarty Mihály és követői. A cél minden összejövetelen — akár szalonokban, családi otthonok vacsoraasztalainál vagy kisvendéglőkben folyt le — azonos volt: a magyar nyelv és irodalom fejlesztése. Ezt a követelményt elevenen tartották a közvéleményben — így váltak előkészítőivé és részeseivé későbbi függetlenségi küzdelmünknek. Konrádyné Gálos Magda dr. Í7