Budapest, 1975. (13. évfolyam)
10. szám október - Hoffmann Tamás: A Finnugor Kongresszus kiállításai
Faragottnyelű kés (lapp) nulságul szolgál, alátámasztja egyben magának a IV. Finn-ugor Kongresszusnak létjogosultságát. A szovjet kiállítás anyagából nemcsak távoli múlt ránk maradt emlékei tárulkoznak fel, hanem annak a nemzetiségi politikának az eredményei is, amellyel a szovjet állam megemeli ezeknek a történelmileg elmaradott kis népeknek az életszínvonalát és bekapcsolja őket korunk ipari civilizációjának vérkeringésébe. Bizonyság ez a kiállítás arról, hogy a modern civilizációval való találkozás nem szükségszerűen pusztítja el az embereknek eredeti környezetüket megszépíteni akaró alkotókedvét; a finnugor népek eredeti népművészete a szovjet korszakban tovább él és új színfoltokkal gazdagodik. A hímzés, a mintás szőttes, a kötés, a szőrme- és posztó-rátét, a fafaragás, a kerámiaművesség a mindennapok művészetének olyan ágai, amelyek a távoli múltban formálódtak ki és ezért jelentős hagyományokkal rendelkeznek, de amelyek még a modern civilizáció feltételei között is megőrizték hagyományos formakincsüket. Másfelől új ágakat is hajtott a szovjet korszak népművészete: a fa- és kerámia szobrászatot, a fémmegmunkálást; az alkotások szovjet mesteremberek invencióit dicsérik. ezek az alkotások egyben egy, a tudomány számára is rendkívüli jelentőséggel bíró folyamatról tájékoztatnak. A múlt századi tárgyak készítői mind névtelen emberek, művészetük hozzátartozott annak a társadalomnak a hétköznapi életéhez, amely alkotó pályájuknak keretéül szolgált. Ezzel szemben a szovjet korszak népi alkotó művészeket hívott elő az ismeretlenségből, személyük, stílusuk messze földön híres lett, bizonyságául annak, hogy alkotásaik jobbára nem hasií.álati tárgyak már, hanem bonyolult alkotófolyamatok művészi tudattal vállalt eredményei. -)f Ezeket a bemutatókat jól egészíti ki az a könyvkiállítás, amely a finnugor népek és nyelvek, nemkülönben kultúrák sokféleségéről ad tájékoztatást. Szakkönyvek, tudományos folyóiratok és szépirodalmi alkotások jazdag választéka tanúskodik ai rói, hogy a finnugrisztikai kutatásoK milyen sokoldalúak és hogy ezeknek egyik számottevő központja hazánk fővárosa. Kiemelendő az a gazdag szépirodalmi könyv- és folyóiratanyag, amely azoknak a népeknek a nyelvén jelenik meg, amelyek a Nagy Októberi Forradalom előtt még az analfabéták táborába tartoztak. Az írás — a tudomány és a művészet gondolati közlésének eszköze — az elmúlt két emberöltő során vált közkinccsé ezekben a társadalmakban, így keletkezett körükben is a nyelvi reformtörekvésektől az irodalmi irányzatokig a civilizált nép*!l: kultúrtörténetéből már korábbról ismert folyamatok sokasága. Varrózacskó (obi-ugor)
