Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Hoffmann Tamás: A Finnugor Kongresszus kiállításai

mazásának és eredeti vándorlásai útvonalának tisztázása. Jankó járt még Skandináviában és a Baltikumban is, alapos ismerője volt a századforduló nemzetközi tudományosságának. Ismeretei lehetővé tették számára, hogy kezdeményezze a jelenségek leírásán túl azoknak összehasonlítását, egy új cudomány, egy új módszer művelését, amit a finnugor néprajzi kutatásokban feliérére előtt nem ismertek. fc'zek a gyűjtemények tehát nem egyszerűen az osztjákok vagy kisebb részben a vogulok, elvétve cseremiszek, mordvák, zűrjének stb. életének egy-egy darabját őrizték meg az utókor számára, hanem a magyar tudományosság erőfeszítéseinek olyan számottevő teljesítményét, amivel magyar tudósok járultak hozzá Európa népei származásának kutatásához. Kultúrtörténeti, tudománytörténeti emlékek tehát ezek, és hozzá kell mindjárt tennem — eltekintve néhány beavatott szakembertől —: jórészt ismeretlenek mind a nemzetközi tudományosság előtt, mind a magyar közvélemény számára. Nem egyszerűen a tárgyak ismeretlenek, hanem az egyetemes emberi művelődés történetének eme tényeit borítja az ismeretlenség vagy a feledés homálya. Jó, hogy e jeles alkalommal a kiállítás minderre rátereli a figyelmet és szuggerálja: van még tennivaló értékeink védelmében I A kiállításlátogató ezt követően olyan kollekciókat pillant meg, amelyeket a magyar múzeum cserélt finn és észt partner-intézményével. Voltaképpen ezek a látnivalók ismételten megerősítik és kiemelik az elődök kezdeményeinek nagyszerűségét, azt, hogy egy később is prosperáló tudományos módszc t alapjait vetették meg, ami működésük nyomán gyarapodott a finn, az észt, a magyar és más tudományos élet keretei között. Ezzel a kiállítással egyidőben tekinthetik meg a látogatók a Szovjetunió Népeinek Állami Néprajzi Múzeuma vendégkiállítását, mely tájékoztat a Szov|etunió területén élő finnugor népek művészetéről és viseletéről. Ezeknek a gyűjteményeknek a jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy — szemben a magyar múzeum darabjaival, amelyek a múlt századból valók — a Leningrádban őrzött kollekció zöme századunkban került be a múzeumi gyűjteménybe. A használati tárgyak a Balti-tenger partjától a szibériai őserdőkig, az Északi-sarkkörtől le az Ural hegység déli részéig és a Közép-Volga vidékig elterülő roppant térség lakóinak eredeti kultúrájáról és magateremtette életmódjáról tanúskodnak. De ezen túlmenően arról is, hogy az egyes népek történelmi sorsa különböző volt, és a szomszéd népekkel való művelődéstörténeti kapcsolatok változatossága esetenként motiválja kultúrájuk arculatát. Mindamellett úgy tűnik, hogy a különböző finnugor népek anyagi kultúrájában bizonyos közös vonások is kimutathatók. Ez a meggyőződés — a magyar múzeum kiállítási anyagával egybevetve — még inkább tudományos ta-Vastartó, világító fenyőforgács számára (finn) Ccontkanál (lapp) Csontszigony (cseremisz)