Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: Debrecen

IvfflW A belvárosban nyű szanálások folynak, ott az ügyes­kedők is megjelennek. Némelyek siet­ve szanálás'a kijelölt házat vesznek hogy később új öröklakásra tarthassa­nak igényt, mások a szanálás előtt ro­konokat fogadnak magukhoz, akik ugyancsak igénylőként léphetnek majd fel és így tovább. Ilyenformán nem meglepő, hogy amíg egy ház­gyári épületet tíz hónap alatt hoz tető alá a debreceni építőipar, akadt deb­receni utca, ahol ugyanennyi időt vett igénybe huszonhét lakó elköltöz­tetése. Debrecen alapítóinak nagyon-na­gyon megtetszhetett a hely, ha még az ősi szabályt is megszegték: települ­ni csakis folyó mellé ésszerű. Debre­cennek soha sem volt sok vize, most azonban még kevesebb vize van, lévén a gyéren lakott civis-város helyén ipa­ri nagyváros. Az év tavaszán lezajlott városi pártértekezlet nem véletlenül foglalkozott ezzel a témával, mint ki­emelt városfejlesztési feladattal. Deb­recen dinamikus fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele a város vízellá­tását szolgáló létesítmények megépí­tése, ezen belül is a várost körülölelő népes kertségi részeken a vezetékes ivóvízellátás megteremtése. A Keleti­főcsatorna felszíni vízkivételi müvé­nek megépítése és a víz eljuttatása a városba több ütemben történik. Az idén fejeződik be az első: ezzel 20 ezer köbméter kapacitást teremtenek meg, de a város lakásainak csaknem egyharmada még így is nélkülözi majd a vezetékes vizet. A nagyarányú építkezések sokat javítottak a csatornázottságon. A nyu­gati ipari övezetet, a Vénkert -Újkert-Nyilas építési övezetet és a társashá­zaknak kijelölt területet új szenny­víz-elvezető hálózat szövi át. Gáz­energia-ellátás tekintetében szeren­csés helyzetben van a város. Ebben az ötéves tervben 30 kilométernyi veze­téket építtet a tanács, ebből húszat Debrecen és Hajdúszoboszló között, s ezzel az 1971. évi 25 ezer köbméter helyett az idén már 60 ezer köbméter gáz érkezik óránként a városba, öt év alatt 50 kilométerrel növelték az elektromos veztékek hosszát is, a vá­rosra egyébként most már igazán rá­férne a jobb közvilágítás. Annyi mindenesetre már a fenti­ekből is kiderül, hogy a város jelenté­keny összegeket költ a közművesítés­re. A kommunális költségek alaposan megterhelik a tanácsi költségvetést, pedig az útépítések és korszerűsíté­sek kiadásairól még nem is esett szó. Debrecen teljes belső főútvonal­rendszere az átalakítás és a moderni­zálás korát éli. A közelmúltban széle­sítették négysávosra a városközpon­tot az egyetemi negyeddel összekötő Tanácsköztársaság útját, a Csapó ut­cából modern városi útvonal lett, jö­vőre fejezik be a Nagyerdő felé vezető kockaköves útvonal aszfaltosítását, s hamarosan véget ér a keleti, Debre­cent tehermentesítő út építése. Ez megkerüli a várost, egyszersmind összeköti a Budapest—Záhony útvo­nalat, a Hortobágyot átszelő 33-as és a Miskolc felé vezető 35-ös utat. öt év alatt 200 millió forintot fordít a tanács a nagyszabású útépítési és át­építési programra. Felnőtt ellenben a Hajdúság fővá­rosának rangjához az oktatás és a közművelődés. Debrecen negyven­hat általános iskolájában tizenötezer tanuló, tizenhat középiskolájában hét­ezer diák tanul. Hat felsőfokú oktatási intézményében ötezer fiatal készül a hivatására és több mint hétezer szak­munkás-tanuló vesz részt a különböző képzési formákban. Sokat javított a diákok életén, hogy a közelmúltban felépült két kollégium, mintegy hat­százhetven középiskolás tanuló számá­ra. Felnőttek is szép számmal ülnek az iskolapadokban. A dolgozók álta­lános iskolájában, a középiskolák esti és levelező tagozatain több mint öt­ezer felnőtt végzi tanulmányait. A közoktatás gyenge pontja — a tan­termek és kollégiumok hiánya miatt — a szakmunkásképzés. A budapestihez hasonló eredmé­nyekről és gondokról számoltak be Debrecen vezetői a közművelődés vonatkozásában is. A városban kiala­kult és rendszerré vált az üzemi kép­zőművészeti tárlatok programja és látogatottsága, s a többi között igen nagy a munkásság körében az érdek­lődés a költészet napja vagy az ün­nepi könyvhetek iránt. A fiatalabb nemzedék művelődését 46 városi klub segíti, ebből tizennégyet az üzemek tartanak fenn. örvendetes jelenség a művelődés: központ és a könyvtár látogatottsága. A közönség igényeit és nevelését szolgálják a szín­házi napok, az irodalmi napok, az or­szágos nyári tárlat vagy a nyári egye­tem. Új színekkel gazdagította a vá­ros kulturális életét a művésztelep felépítése, a Kodály-kórus függetlení­tése, a dokumentációs filmstúdió tevél-.enysége. Ám a közművelődés jellegzetes gondjaitól Debrecen sem mentes. A város hét munkásszállásán másfélezer dolgozó él — kívül a fo­lyamatos művelődés hatáskörén. A meglehetősen kiterjedt Debrecen környéki tanyavilág a szétszórtság és az érdektelenség miatt mindeddig ellenállt a fejlődő városi kultúra su­gárzásának, viszont magában Deb­recenben, főként az új lakótelepeken az emberek hiányolják a kulturális in­tézménveket. Nagy bölcsességre lenne szükség ah­hoz, hogy a debreceni ingázók gond­jain segítsenek. Az ingázás ugyanis — természetesen a megfelelő ará­nyokat figyelembe véve — fővárosi méreteket ölt. Egész Hajdú-Bihar megye Debrecen egyetlen nagy agg­lomerációs övezete! 300 ezer munká­sának tíz százaléka vonatozik, buszo­zik naponta munkahelyére, felerész­ben a megyén kívül, de azért Debre­cenen keresztül. A vidékről Debrecen­be járók számát tizenötezerre becsü­lik, ez az összes foglalkoztatott húsz százaléka. Kétezren viszont Debre­cenből járnak más helységekbe dol­gozni. A városba ingázók harmincnál is több községből kelnek útra, s pél-Nagyerdei részlet A Tanító utca A város kereskedelmével — már ami a hálózatot, nem pedig az áruel­látást illeti — nem túlságosan elége­dettek a debreceniek. 1971 óta a kis­kereskedelmi áruforgalom 40 száza­lékkal emelkedett (a példa kedvéért: a legutóbbi négy évben 45 ezer tele­víziós készüléket és 37 ezer hűtőszek­rényt vásároltak a város villamossági boltjaiban), a bolthálózat azonban — enyhén szólva — mérsékelten fejlő­dött. A debreceni üzletek örökösen túlzsúfoltak; a munkáslakta kertségi kerületekben épült új üzletek sem enyhítenek a helyzeten. Pénzhiány miatt nem sikerült megépíteni a ter­vezett új iparcikk áruházat, s a bel­város zsúfoltságának enyhítését célzó Béke úti élelmiszer-áruházat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom