Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - Fekete Gábor: Debrecen

dául a Járműjavító, a Hajdúsági Iparművek, az Állami Építőipari Vállalat, valamint az Elzett Művek telepének tizenötezer dolgozójából nyolcezer a bejáró. Mérhetetlen terheket ró mindez a közlekedésre. Másrészt a községek, ahonnét az ipari munkások ingáznak, nem képesek biztosítani a gyermekek napközi és óvodai elhelyezését, így hát ez is a debreceni üzemekre háruló teendő. Ujabban az üzemek létesítenek az ingázók „szülőfaluiban" játszótereket, kis sportpályákat, sportkerteket. Szólni kell végül Debrecen két hagyományáról. Először arról, hogy a város piaci-vásári élete mindig is híres és mozgalmas volt. Érthetően, hiszen nagy mezőgazdasági tájegységek ölelik körül a kereskedelmi útvonalak középpontjában fekvő Debrecent. Az állat- és kirakodó vásár vagy a virágpiac országos hírű volt, mondhatni évszázadokon át. Manapság a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozó ipar jócskán gyarapodott, fejlődtek a kereskedelmi útvonalak, az igények is alaposan megnőttek. Immár tíz éve dédelgetett álma a városnak, hogy a szűkössé, zsúfolttá vált piac helyén új vásárcsarnok és pavilonsor épüljön. A híres-nevezetes debreceni Csapó utcának a piaccal határos részén már csak egy évig kell hallgatniok a lakóknak a hajnali árurakodás jellegzetes kísérő lármáját: 60 millió forintért épül az új létesítmény. Háromezer négyzetméter alapterületű vásárcsarnok, körülötte szaküzletek, kis boltok, árusítóhelyek, vendéglátó helyiségek. A leendő új budapesti piacok tervezőinek figyelmét is minden bizonynyal megragadja a debreceniek elgondolása ; az áruszállítás ugyanis nem fogja zavarni a vevőket. A vásárlók aluljárón át jutnak majd be a csarnokba, míg a piac közepén teljesen szabad útvonalat alakítanak ki. Ezen az élőállat- és hússzállítmányok csak az állategészségügyi ellenőrző központ előtt elhaladva juthatnak az elárusítóhelyekre. A KÖJÁL-osok nemcsak a teherautókban, hanem a kofák kosaraiban is szemlét tarthatnak. Egyébként az épülő piackombinát a Debrecen peremén kertészkedő mintegy négyezer telektulajdonos,— főleg gyári dolgozó — gyümölcsének, zöldségének árusítására is helyet biztosít, nem szólva a város konzervgyárának termékeiről. A konzervgyár általában több zöldséget és gyümölcsöt vásárol fel, mint amennyit feldolgoz. Ezért az előzetes megállapodás szerint a mindenkori felesleget a piacra viszi majd, ezzel is igyekszik ellensúlyozni a magasba szökő napi árakat. A másik debreceni hagyomány: a virágkultusz. Pedig hegy és folyó nincs, amikor a tél kemény, akkor in a legkeményebb, az aszály is a puszták táján perzsel leginkább, egyszóval errefelé igencsak mostoha a föld a virág számára. Meg kell említeni, hogy Debrecen nevét egyes kutatók szláv eredetre próbálták visszavezetni: Dobre — jó, zem — föld, tehát a „Dobrezem" termékeny földre utalt volna. A tudomány aztán megcáfolta ezt a variációt, bebizonyította, hogy a település a nevét első földesuráról, Debrezunról kapta. Dehát az előbbi elgondolást a laikusok is megcáfolhatták, mert a legjobb akarattal sem fogható a városra és környékére, hogy talaja dúsan termő lenne. Mégis, az ország egyetlen virágkarneválját, mégpedig nemzetközi hírű parádéját, évente egyszer, az Alkotmány napján Debrecenben rendezik. A vállalatok, ipari és termelőszövetkezetek által felkarolt színpompás esemény —idén rendezték meg tizedszer — azonban csupán reprezentálja a hajdúság fővárosának virágszeretetét. A valóságban többről van szó, mint csokrétás-bokrétás felvonulásról, hiszen a virágkultusz jelei kora tavasztól késő őszig ott találhatók az utcákon, tereken, parkokban, erkélyeken. A virágkötészeti versenyek többtízezres közönséget vonzanak, s jellemző a tavaly történt eset is: amikor az Aranybika előtti parkból egy kapatos járókelő kitépett egy tő tulipánt, gyorsított eljárással ezer forint pénzbírság megfizetésére ítélték. A helyi lap közölte az eseményt, a közvélemény pedig helyeslő levelek százaival reagált a büntetésre. Budapest, amelynek reprezentatív „virágeseménye" csupán a budatétényi rózsakiállítás, átvehetne néhány tapasztalatot a debreceni virágkultusz kialakításából és ápolásából. Hozzá kell tenni, hogy a virágos Debrecen ötlete és megvalósítása alig tíz-tizenkét esztendős múltra tekint vissza, s nincsenek is név szerint megnevezhető örökösei Diószegi Sámuel, Fazekas Mihály füvészkedő munkásságának. A városi vezetők szorgalmazták, hogy a gyorsan iparosodó város fokozott parkosítással ellensúlyozza a mostoha természeti viszonyokat. Debrecen területén egyébként egymillió-kétszázezer négyzetméternyi parkot ápolnak — az ezer hektáros Nagyerdőn kívül. Nemrégiben húsz esztendőre szóló tervek megvalósításába kezdtek a városban, pontosabban annak keleti vidékein, ahol jókora erdős puszták terülnek el. Csere, Haláp, Bánk, Pac környékén gondozott pihenő- cs parkerdőkké változtatják a sajátos homoki erdőségeket. A paci részen lehetőség nyílik tizenkét hektárnyi területen két mesterséges tó kialakítására. Egyébként a városi tanács évente tizenötmillió f'orinrot áldoz parkra, dísznövényre. Tekintetbe véve, hogy a virágzó iparváros — ezúttal a szó szoros értelmében — minden urbanista vágyálma, a debreceni példa valóban követendő városiasodé országunkban. Az Orvostudományi Egyetem új épülete A Zeneművészeti Főiskola