Budapest, 1975. (13. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: A Nyugati pályaudvar (Csigó László felvétele)

Szabó Gabriella Am rr r • Fovarosi Pályaválasztási Intézetben „Nem tudom, milyen pályát válasszak. Mondták, hogy jó lenne, ha műszaki rajzoló lennék, ez tetszenék is, de mások meg azt mondják, a gyors- és gépírás jobb.'''' „Nem tudom, mi legyek, szüleim rám bízták, én meg nem tudok semmit választani". — „Mindenki azt mondja, menjek műszerésznek, nekem is tetszik, de nem tudom, jó lesz-e az nekem egyáltalán?'''' Ilyen és hasonló problémákkal keresik fel 14—18 éves fiatalok százai, ezrei évente a Fővárosi Pályaválasztási Intézetet. Általában kétszer állnak választás előtt. A nyolcadik osztályban és az érettségi évében kell eldönteniük, milyen továbbtanulási formát, illetve milyen szakmát válasszanak. A döntés valóban nem könnyű. Elsősorban nem is azért, mert a bőség zavarával küzdenek, hiszen a csaknem kétszázféle szakma közül a tanulók legfeljebb tízethúszat ismernek. Maga az elodázhatatlan pályaválasztás jelent gondot, nehézséget. A tanuló teljesen tanácstalan, vagy elképzelése ütközik szülei tervével, esetleg képtelen dönteni, hogy két vagy több pálya közül melyiket válassza. A Budapesten kilenc éve működő Pályaválasztási Intézet feladata sem egyszerű. A pályairányítás elsődleges célja, hogy elősegítse az adott fiatal számára a legmegfelelőbb foglalkozás kiválasztását — összhangban a népgazdaság igényeivel. Ez jelenti évek óta a legnagyobb problémát. A fiatalok többsége valamilyen szellemi foglalkozásra készül. Az úgynevezett divatos szakmák és a hiányszakmák köre is változatlan. A gondot növeli, hogy a demográfiai hullám csúcspontjai után évek óta mélypont tapasztalható : míg a hatvanas években Budapesten kb. harmincegyezer gyerek hagyta el évente az általánosiskola nyolcadik osztályát, mostanában felére, 15—16 ezerre csökkent a számuk. A népesedéspolitikai határozatok kedvező hatása majd csak a nyolcvanas években érződik. * l'erlai Béla, az Intézet igazgatója szerint a gyerekekben korán kialakul az érdeklődés egy-egy pálya, szakma iránt. A szülők, rokonok, ismerősök munkája, példája gyakran vonzza őket, de az egyéni hajlam is erősen érvényesül. S mivel környezetükben csak kevés foglalkozás megismerésére van alkalmuk, az Intézet és az iskola dolga, hogy a lehetőségek kapuját minél szélesebbre tárják előttük. A pedagógusok és a pszichológusok abból indulnak ki, hogy nincs tehetségtelen gyerek. Mindenkiben ott szunnyad valamilyen készség, képesség — ezt kell megtalálni és felszínre hozni. Kik és hogyan végzik ezt a „búvár" munkát a Fővárosi Pályaválasztási Intézetben ? A Közgazdasági és Szociológiai Osztály vezetője, Nagy Ferencné elmondja, hogy ők kísérik figyelemmel a főváros munkaerőhelyzetét, az ifjúsági munkaerőforrás alakulását, s kutatják a pályaválasztás előtt álló fiatalok szándékait, törekvéseit. Munkatársai szociológiai vizsgálatokat végeznek arról, hogy milyen hatással van az iskola, a család, az első munkahely a fiatalok pályaválasztási elképzeléseire. Korosztályonként, külön kutatásokat folytatnak a hetedik és nyolcadik osztályos tanulók pályaválasztási szándékairól, az érettségi előtt állók törekvéseiről, az érettségizettek beilleszkedéséről, az általános és középiskolások lemorzsolódásának okairól, az első munkahely hatásáról. A Pályairányító és Propaganda Osztály célja a pályaválasztás elősegítése. Ismerteti a különböző pályák feltételeit, az elhelyezkedési lehetőségeket, a továbbtanulás és a szakmai képzés módjait. E munkához sok segítséget nyújtanak a tömegszervezetek. Kezdettől fogva jól együttműködnek a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságával. A Népfront irányításával tevékenykedő kerületi, iskolai, szülői bizottságok évek óta részt vesznek a propagandamunkában : előadásokat, ankétokat szerveznek, kiadványokban ismertetik a különféle szakmákat stb. A KI$Z Budapesti Bizottsága az Intézettel közösen tájékoztatja az alapszervi KlSZ-titkárokat és tanulmányi felelősöket a pályaválasztás aktuális kérdéseiről. Segítenek az úttörő szervezeteknek a szakköri foglalkozások és kiállítások megrendezésében. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa főként a fiatalok első munkahelyi körülményeit és az ifjúsági törvény gyakorlati megvalósítását kíséri figyelemmel. A pályairányító propagandatevékenység során az Intézet munkatársai személyes tanácsadást folytatnak, tájékoztató kiadványokat készítenek, filmvetítéseket, kiállításokat, ankétokat szerveznek. Legújabb módszerük a VI. kerületi Tanács Művelődésügyi Osztályának kezdeményezésére : a kerület minden általános iskolájának hetedik osztályában felmérik a gyerekek pályaválasztási elképzeléseit. Az így összegyűjtött tapasztalatok alapján áttekintést nyerhetnek a többi hasonló korú tanuló pályaválasztással kapcsolatos igényeiről. Az Intézet speciális feladata, hogy a korlátozott munkaképességű fiataloknak is segítsen megtalálni a megfelelő továbbtanulási formát és munkalehetőséget. A mozgásszervi fogyatékos, a szívbeteg, cukorbeteg, a gyengén látó, nagyot halló, vagy egyéb betegségben szenvedő fiatalok számára nagy gonddal, körültekintően keresik a legalkalmasabb megoldást. Ügyelnek arra, hogy elméleti és gyakorlati képzésüket a lakóhelyükhöz legközelebbi iskolában, illetve vállalatnál oldják meg. A több mint nyolc éve folyó rehabilitációs munka során már so kezer fiatalnak segítettek biztos megélhetésük, kiegyensúlyozott életük megalapozásában. Bebizonyosodott, hogy a megfelelő szakmában képesek egészséges társaikhoz hasonló eredmények elérésére. A Pszichológiai Osztályon folyó vizsgálatra akkor van — pontosabban: lenne — szükség, ha a fiatalnak semmilyen elképzelése nincs jövőjével kapcsolatban, vagy ha bizonytalan, illetve nem megfelelő elképzelései vannak. A feltételes mód azért kívánkozik ide, mert itt a legnagyobb a forgalom, a vizsgálati lehetőségek viszont korlátozottak. — Nagyon sokan jönnek spontánul, egyénileg, és tavaly óta az iskolák javaslatára rendszeresen — mondja dr. Albrecht Vilmos, az osztály vezetője. — Senkit nem küldünk el, mindenkit meghallgatunk, de a tényleges vizsgálatokra általában a jelentkezés után fél évvel kerülhet sor. A tanácskérők száma rohamosan nő. Tíz főfoglalkozású pszichológus fogadja őket. Ha nagyon nagy a torlódás, néhány részfoglalkozású és időszakosan közreműködő munkatárs siet segítségünkre. Valamilyen betegséggel, vagy a személyiség fejlődésével összefüggő problémák, tanulmányi eredménnyel kapcsolatos nehézségek, sajátos pályaválasztási gondok — ezek a leggyakoribb okok a segítségért ide fordulóknál. Az általános iskolások különösen tanácstalanok, ami 13—14 éves korban nem csoda. Náluk nem annyira pszichológiai vizsgálatra van szükség, inkább pályairányításra. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk viszont a hátrányos helyzetű tanulókra. Róluk gyakran kiderül, hogy — például a rossz családi vagy lakáskörülmények miatt — gyenge bizonyítványuk ellenére jó képességűek, ha valamilyen megfelelő továbbtanulási 5