Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - Granasztói Pál: Avignontól Barcelónáig

Barcelonáig az egész, e néhány percre, mert hamarosan a szálloda elé érkeztünk. De ablakainkból Is a térre láthattunk, most már nemcsak látva forgatagát, hanem hallva is zsivaját. Alig vártam, hogy lemenjek és körülnézzek. Éjjel is sokáig hallatszott a zsivaj, annyira, hogy be kellett csuknunk az ablakot. Reggel a tér csaknem üres volt, csendes, és napfényben úszott. Belsejében az asztalok üresek, a járdák teraszain üldögéltek néhányan, reggeliztek. Mi az egyik sarkon levő bár teraszára ültünk, ahová éppen a nap sütött. Erős, nagyobb adag kávét kértünk, vajas kiflit, ásványvizet. Itt lehetett újságokat is vásárolni, cigarettát, mindenféle mást, akár egy bazárban. Félig volt telve, láthatólag ismerős vendégekkel — ki tejet ivott, ki kakaót, vagy egyebet. Sört, féle hely közül, sőt sajátságos módon, közvetlenül mellette egy ugyanilyen másik, a két terasz összeért. Alighanem mindegyiknek kialakult a törzsközönsége, egymásnak átszóltak egyik asztaltól a másikhoz, sőt még a két szomszédos bárból is. Anynyira érdekelt e szép és nevezetes téren az, ami övezi, hogy körbejártam, és megszámoltam: a sarkokon levőkkel együtt tizennyolc vendéglátó hely sorakozott egymás mellé. Többségük ilyen bár-féle, de drágább éttermek és olcsó bisztrók is; az előbbiek közül az egyik az, ahol első nap ebédeltünk. Napközben kissé üresebben, estefelé mind telve, a tér belsejébe kitett asztaloknál is. Eleinte úgy gondoltam, a sok idegen, turista telíti őket — mert csakugyan sok volt —, majd megfigyelve életü-Légifelvétel Barcelonáról (Fotó: MTI) Barcelonai „avenida" (Czeizing Lajos felvétele) bort, mindenféle italt is lehetett kapni. Bent a pultnál törzsvendégek álldogáltak és újságot olvastak. Másnap, harmadnap is ide mentünk reggelizni, sőt esténként is, a néhány nap alatt, amit itt töltöttünk; jól esett valamit hörpinteni és a teret, a forgatagot nézni. Már másnap reggel emlékeztek, mit kértünk előző nap s ugyanazt hozták nekünk, esténként is azt, amit fogyasztani szoktunk. A szó szoros értelmében egyik napról a másikra ismerősök lettünk. Pedig ez csak az egyik volt a teret szegélyező sokkét, úgy láttam, nagyobbrészt helybéli közönségük van. A tér környékén a nagy, több százezer lakosú város a bevezető főutca kivételével kihalt volt, sikátorai este sötétlettek, embert, üzletet, vendéglőt alig lehetett látni. E főtérre összpontosult talán minden, ily töménységgel, ragyogóan, látomásszerűen. Ha Avignon nem lett volna gyönyörű város, a legizgalmasabbak egyike, amit valaha láttam, akkor mindez talán nem is hatott volna ennyire reám. S talán a főtere sem lett volna olyan, amilyennek megérkezésünk per-Belvárosi utca Barcelonában (Czeizing Lajos felvétele) HIIVTU] CALZAOOSj cairami