Budapest, 1975. (13. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Az újpesti fürdő (Csigó László felvétele)

üdapest XIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1975 AUGUSZTUS 0 FŐVÁROS FOLYÓIRATA A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon : 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC 75.1835 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7. Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10—13 óráig VII. Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Urbanizálódó ország VI. Fekete Gábor: Zalaegerszeg 6 Pongrácz Zsuzsa: Nyaralás kempingben -Budapesten 10 Gábor István: A Magyar Nemzeti Bank ... 14 Granasztói Pál: Avignontól Barcelónáig 18 Vargha Balázs: Mándy Iván és teremtményei 1 22 Rózsa Gyula: Kő Pál műtermében 24 Dr. Radnai Lóránt: Zenetudományi Intézet a Várban 30 Zolnay László: Pest-budai asszonyok a régi világban 36 Vida Sándor: Josephine Baker első budapesti fellépése 40 A címlapon: Az újpesti fürdő (Csigó László felvétele) A hátsó borítón: Kő Pál: Kossuth (részlet) Diófa és színes textil, 106 cm (Bánhalmi János felvétele) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő: GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI IÁNOS. az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Dr. Rédl Károly Adalékok a budapesti lakáskérdéshez Nemcsak hazánkban — főként Budapesten és a fejlesztett vidéki településeken —, de világszerte is még jelentős a lakáshiány. A lakás alapvető létszükséglet, tehát minden család, illetve egyén igényt tart megfelelő lakásra. Ehhez a meglevő lakásalap kevés; összetétele, korszerűsége pedig elmarad az indokolt szükséglettől, s még inkább az igényektől. A megfelelő lakás igényszintet is jelent, ami a társadalmi-gazdasági fejlődés hatására az egyéneknek (családoknak) az adott társadalomban betöltött helyéből, változásaiból adódóan a tényleges, majd a kielégített szükségleteket meghaladó elvárásaiban jut kifejezésre. Ezért a lakásigények — főleg távlatban — csak nagy vonalakban behatárolhatók, számítva arra, hogy azok mindig meghaladják az elért ellátottsági szintet. Mivel az új lakásoknak kb. három generációt kell kiszolgálniuk, fontos, hogy a modern lakások hosszú távon megfeleljenek a használhatóság követelményeinek, s az életkörülmények javulásával minél jobban megközelítsék a méret, beosztás, felszereltség, berendezettség stb. tekintetében megnyilvánuló minőségi igényeket is. Amíg azonban a gazdasági erőforrások tetemes részét a lakásépítkezések volumenének növelésére fordítjuk, hogy a lakáshiány gyorsabb ütemben mérséklődjék — mert a többet a jobbal egyelőre csak ötvözhetjük, de teljesen nem cserélhetjük fel —, a lakásigényeket a normatív szükségletekre kell korlátozni. Helyesebb tehát, ha a lakásigények helyett az indokolt lakásszükséglet és a lakáshiány alakulását mérlegeljük. E szükségletek is lehetnek teljesek, effektívek (minimálisan szükségesek) és látensek, melyek együtt módosulnak az anyagi termelés fejlődésével; s nemcsak arra, hanem a kulturális és szociális fejlődésre is visszahatnak. Meghatározottságukat befolyásolja a termelőerők fejlettsége, a népgazdaság teherbíró képessége, a jövedelmi színvonal és a fennálló adottságok: a lakásalap összetétele, nagysága és állapota. Az utóbbi két évtizedben — különösen az 1961 — 1975 közötti lakásépítési terv megvalósítása során — Budapesten is fokozatosan kedvezőbbé vált az általános lakáshelyzet. Hogy a fővárosi lakáskérdés megoldására tett igen jelentős erőfeszítések mellett sem javulhattak meg alapvetően a budapestiek lakásviszonyai, annak számos — döntően a múlt hagyatékából eredő — oka, összetevője van. Ezekre — bár egy részük köztudott — indokolt utalni, mert a jelenlegi lakásállomány 2/3-a még 1945 előtti, s az akkori lakásviszonyok ismerete nélkül aligha ítélhető meg reálisan a bekövetkezett fejlődés. A múlt - és hagyatéka Budapest — Béccsel versengve — már a századfordulót megelőző évtizedekben rendkívül gyors ütemben fejlődött világvárossá. Az európai városok között is szinte egyedül/