Budapest, 1975. (13. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A Magyar Állami Földtani Intézet székházának (tervezte Lechner Ödön) tetőzete (Csigó László felvétele)

üdapest XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1975 JANUÁR A FŐVÁROS FOLYÓIRATA A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, i Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztőhelyettes: KATONA ÉVA A szerkesztőség címe: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC 74.3532 Athenaeum Nyomda 1073 Budapest VII. Lenin krt. 7 Telefon: 229-450 Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850 Postacím: 1900 Budapest Index: 25 151 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft, félévre 60,— Ft, egy évre 120,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 10-13 óráig VII. Lenin krt. 5.1. em. Telefon: 223-896 Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Bertalan János-dr. Berti Béla: Budapest - romokban 2 A főváros vonzásában X. Fekete Gábor: Vác, a jubiláns 6 Testnevelés és sport 10 Vargha Balázs: Illés Endre találatai i 22 Régi kovácsoltvas díszítések . . 24 FÓRUM Preisich Gábor: Mit tekintsünk a város történeti értékének ? 28 Bibó István: A Tündérlak 33 Konrádyné Gálos Magda dr. : Pest-budai szállók emlékeiből 3. 38 A címlapon: A Magyar Állami Földtani Intézet székházának (tervezte Lechner Ödön) tetőzete (Csigó László felvétele) A hátsó borítón: Szinyei Merse Pál: A léggömb (Schiller Alfréd reprodukciója) A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárigazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke 1975 Az új év, melynek beköszönte alkalmából Kedves Olvasóinkat most üdvö* zöljük, fontos események évének készül. Márciusban összeül a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. A kommunisták legmagasabb szintű fórumának tanácskozása és határozata: országos ügy. Igazában mindig is az volt, amióta fennáll ez a párt; de sokszorosan és nyilvánvalóan az, amióta népünk erőfeszítéseit ez a párt fogja össze, boldogulásának útján a tennivalókat ez a párt szabja meg. A most következő kongresszus immár az ötödik lesz a marxizmus—leninizmus erőinek 1956-os újjászerveződése óta. A tizennyolc év alatt megszoktuk, hogy jól átgondolt tervek alapján, nyugodt és biztos ütemben végezzük a szocialista építés soron levő feladatait; megszoktuk, hogy ebben a munkában semmi szükség látványos fordulatokra; tudjuk: ilyesmit a XI. kongresszus sem hoz. De azt is tudjuk, hogy az eredmények számbavétele, erőink fölmérése, s ami ezzel szorosan összefügg: fogyatékosságaink elemzése, a tanulságok levonása időről időre a továbblépés nyugalmának és biztonságának nélkülözhetetlen feltétele. Vagyis: a folyamatosság jól kimért szakaszok eredménye. Az MSZMP XI. kongresszusának az 1976-ban kezdődő újabb ötéves terv elvi alapjait, irányát, legfőbb céljait kell megfogalmaznia. Es párttörténeti jelentőségű feladata, hogy megvitassa, határozattá emelje a párt új programját. Amely — természetesen — az 1948-as pártprogram szerves folytatásaként, az azóta elért eredmények s a most előttünk nyíló történelmi korszak jegyében jelent többet, s ilyen értelemben újat. 1975 áprilisában ünnepeljük országunk fölszabadulásának harmincadik évfordulóját. Biztos, hogy a XI. pártkongresszus szellemét, munkájának légkörét is minősíteni fogja ez az immár nemzedéknyi távlat. Amiként — úgy hisszük — valamennyiünk, minden tudatosan gondolkodó ember szemléletét. Harminc évvel ezelőtt, 1945. április 4-én a Vörös Hadsereg határainkon túlra űzte náci ellenségeinket és a velük szövetséges hazai bitangokat. Néhány hét múlva, 1945. május 9-ére'— hallatlanul nagy áldozatok árán — saját fészkében megsemmisítette az Európát annyi éven át gyilkos uralma alá gyűrő fasizmust. A szovjet felszabadítás megnyitotta előttünk a népi hatalom megszilárdításának és a szocialista átalakulásnak útját. Megvalósíthatóvá tette Petőfi álmát, diadalra segítette levert forradalmaink zászlaját. A Vörös Hadsereg szabadította föl a kelet-európai népeket, velünk együtt mindazokat, amelyekkel ezer éve a legszorosabb sorsközösségben élünk, de amelyekkel minket Habsburgok, fasiszták, saját kizsákmányolóink — uralmuk, önző osztályérdekeik védelmében, népeink iszonyú kárára — annyiszor egymás ellen uszítottak. Megvalósult az emigráns Kossuth álma, Ady, Károlyi Mihály, József Attila álma: a fölismert testvériség közösségében, egyazon történelmi program közösségében élünk együtt és egymásért, magyarok, románok, szlávok. A testvériségnek és a közös történelmi programnak jegyében létrejött a szocialista kölcsönös gazdasági segítség rendszere, a világ legjelentősebb termelői közössége. Ez a rendszer kiemeli nagy népsűrűségű, kevés természeti kinccsel és energiaforrással rendelkező országunkat a valamikor fatálisnak hirdetett szűkösségből; intézményesíti, hogy soha többé ne lehessünk a három millió koldus, az évente tízezreket kivándoroltató nyomorúság országa; biztosítja munkánkat és munkánk gyümölcsét: anyagi, szellemi gazdagodásunkat. Aki még emlékszik a múltra, és aki tájékozódik a tőkés világgazdaság problémáiban, az érti meg igazán: mit jelent ez. Harminc éve békében élhetünk. És ami ennél is fontosabb: annyi viszontagság, hidegháború és nukleáris vészfelhők után — derültebb ég alatt, a tartós béke új évtizedeinek reményében élhetünk! És ezt megintcsak elsősorban a szocialista nemzetközi összefogás erejének, főként pedig a Szovjetunió tekintélyének, Lenintől megalapozott elvi békepolitikájának, következetes és kezdeményező diplomáciájának köszönhetjük. Ennek az újévi számvetésnek, ezeknek a gondolatoknak jegyében kezdjük az 1966-ban újraindított „Budapest" tizedik évfolyamát. Igyekeztünk erőnkhöz mérten úgy nevelni a budapesti patriotizmust, hogy Kedves Olvasóink, régiek és újak, ezt a szeretett várost, annak problémáit mindig az országban és a világban, ne ötszázhuszonöt négyzetkilométer közigazgatási falai között, hanem a hazára és emberiségre kitekintéssel érzékeljék. így is szeretnénk folytatni tovább. Boldog új esztendőt! 1