Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - A főváros 1975. évi aranyérmesei

Pro Urbe CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI hogy a gyermekek — a pedagógusok és a szülők segítségével — önállóan döntenek arról, hogy mivel töltsék szabadidejüket hasznosan és kellemesen. Nagy László reformpedagógiaielvei mostanában valósulnak meg: a gyermek önfeledten játszik, a játék szabályainak engedelmeskedik; ezt a természetes, könnyed módot kell egész tevékenységére, életére alkalmazni, minden erőltetés nélkül. A korszerű napközi otthoni, illetve egésznapos nevelés története Eperjessy Gézáné és munkatársai nevéhez fűződik. A szakfelügyelői munkaközösségből ő hozott létre alkotó együttest. Budapesten és vidéken széles körű továbbképző tevékenységet fejtettek ki, előadás-sorozatokat tartottak, tapasztalatcseréket rendeztek. 1967-ben Eperjessyné és munkatársai kezdeményezésére alakult meg a Magyar Pedagógiai Társaság napközi otthonos szakosztálya, amelynek megalakulása óta ő az elnöke. Az Országos Pedagógiai Intézet 1964-től, a Fővárosi Pedagógiai Intézet 1968-tól kezdte kimunkálni az egésznapos pedagógia korszerű elveit — mondja. — A napközis pedagógus csak nevelt, míg az egésznapos iskola pedagógusa a tanítási órák, a játék, a mozgás, a képességfejlesztő foglalkozások váltakozásával tanitja-neveli, irányítja a gyermeket, segíti legjobb tulajdonságainak kibontakoztatásában. Az első-második osztályban igazán ideális ez a forma; itt még kevés a tananyag, sok a játék, a mese, a zene — és pihenésre, alvásra is van mód. Megkönnyíti a tanítónő dolgát, hogy a két év alatt ugyanő foglalkozik a gyermekekkel. A harmadik-negyedik osztályosok részére, életkori sajátosságaikat figyelembe véve, már más megoldásokat kell alkalmazni az egésznapos elfoglaltsághoz. Legnehezebb a helyzet a felső tagozaton. A kötött forma — délelőtt tanítás, délután pihenés — nem jó. 1972 óta kísérletek tömegét végeztem munkatársaimmal a legjobb időbeosztás kidolgozása érdekében. — Az egésznapos iskola lényege: megtanítani a gyermekeket önállóan, kezdeményezően, tartalmasan, alkalmazkodóan élni — folytatja. — S ez nemcsak a pedagógus dolga, hanem a szülőé is. Hányszor elmondtuk s még mennyiszer el fogjuk mondani: az iskola nem pótolhatja az otthoni nevelést. Csak együtt, a szülő és a pedagógus állandó konzultációja nyomán formálódhat a gyermek egyénisége, jelleme, társasélete. Minden osztályban vannak szülők szép számmal, akik szívesen vesznek részt a gyermekek szabadidő-tevékenységében. A szerelő, a mérnök, a kémikus szülők, a szocialista brigádok beavatják a gyermekeket szakmájuk titkaiba, ezzel is bővítik ismereteiket az életről, a világról. Több helyen, így például a XI. kerületi Aga utcai általános iskolában, igen jó a kapcsolat a szülőkkel. A zuglói Pákozdi téri iskolában a felsőtagozatosok kedvük szerint válogathatnak a szakkörök között — s amit kedvvel, önként csinálnak, abból csak jó származhat! Dr. Eperjessy Gézáné napközis felügyelő két évtizede fáradhatatlanul munkálkodik a nevelésnek e fontos területén. Az iskolaotthon fővárosi modelljének kimunkálása nagyrészt az ő hivatástudattól áthatott, alkotó egyéniségéhez fűződik. A Ganz Villamossági Művek műszerésze elvégezte a marxista — leninista esti egyetemet, majd a négyéves szakosítót és 1971-ben megszerezte a főiskolai oklevelet. Azóta több alkalommal különböző vezető beosztásra is jelölték, Magyar Lajos azonban mindig nem-et mondott: nem hagyja ott üzemét, szakmáját, társait, az édesapjától átvállalt munkássorsot. — 1952 óta dolgozom a Ganz Villamossági Művek készülékgyárában — mondja. — Amióta beléptem a gyárba, a villamosmozdonyok és a villamoskocsik elektromos berendezéseinek szerelésén dolgozom. Így, ha közvetve is, a mi munkánk is segíti Budapest tömegközlekedésének fejlesztését. Itt a gyárban is állandóan fejlődik minden. Különböző licencek alapján például elektromos megszakítókat, sínváltó készülékeket, az alállomásokhoz nagyfeszültségű készülékeket csinálunk. Itt készülnek a szilíciumos mozdonyok berendezései is. Ahhoz pedig, hogy a termék fejlődjék, a munkásnak is állandóan tanulnia kell, résztvenni a továbbképzésben, lépést tartani a technikai haladással. — 1962 óta brigádban dolgozom. A Kilián György arany-plakettes szocialista brigád tagja vagyok. Korábban nyolc évig én voltam a brigádvezető, de sok más társadalmi és pártmunkám is van, így aztán átadtam a vezetést. Egyébként a brigád életében minden napra jut valami izgalom. Az egyiket elhagyta a menyasszonya, a másik ott akarja hagyni az iskolát, a harmadiknak beteg a felesége. Mindent megbeszélünk, gyakran élesen vitatkozunk, próbáljuk egymást jobb belátásra bírni. De a fejlődés is szembetűnő. Pár éve még csak két párttag volt a brigádunkban, most öten vagyunk. Volt, aki például őszintén megmondta: előbb felépíti a családi házát, s addig az köti le minden idejét, erejét. Pest környékről járt be, órákat utazott naponta. Ma — szakszervezeti bizalmi. Az is természetes nálunk, hogy elmegyünk egy másik brigádnak segíteni, ha szoros a határidejük, vagy kimaradt közülük valaki a munkából. Meg az is megszokott, hogy újítunk, ésszerűsítünk, gyakran díjazás nélkül is, csak azért, hogy a munkánkat könnyebben, gyorsabban végezhessük. — De ha nemcsak a mi brigádunkat, üzemünket nézem, hanem az egész gyárat, ott is látszik, hogyan változnak a munkások. Tagja vagyok az üzemi pártbizottságnak, látom, hogy sokan tanulnak, többen elvégzik a marxista —leninista esti egyetemet. És egyre többen vannak azok is, akik önzetlenül vállalnak és végeznek valamiféle társadalmi munkát. Emiitettem, hogy azért adtam át a brigád vezetését, mert sokfelé elköteleztem magam. Vezető propagandista vagyok az üzemben, s az alapszervi Vöröskereszt-szervezetnek a titkára, 1957 óta népi ellenőrként is tevékenykedem, 1972-től pedig a bíróságon vagyok népi ülnök. S még valami. Én itt születtem, a Józsefvárosban, itt nőttem fel, most is itt lakom, s a kerületért mindig szívesen dolgoztam. Parkosítás, fásítás, játszótér-építés, mindegy, milyen munka, csak szebb legyen tőle a Józsefváros! Két nagy lányom van, egyik asszisztens, a másik eladó a Centrum áruházban. Mindig azt kérdezik, nem fáradtam még el? Nem értem a kérdést. A közösségért végzett munka engem mindig felüdít. Ez így banálisan, vagy közhelyként hangzik, de nem tudok mást mondani, mert így igaz. Szabó Gabriella 17 Magyar Lajos