Budapest, 1975. (13. évfolyam)

4. szám április - A főváros 1975. évi aranyérmesei

Pro Urbe Dr. Kovácsházy Frigyes A Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat főmérnöke 35 éve áll Budapest szolgálatában. Fővárosi működését 1940-ben a polágrmesteri hivatal II. Út- és Mélyépítési Ügyosztályán kezdte, ahol a nagyobb híd- és partfal-építések munkáit irányította. Budapest fejlődése, a lakosság kommunális ellátása, a növekvő igények kielégítése mindinkább előtérbe helyezte és helyezi azokat a különböző mélyépítési munkákat, amelyek a közműellátást és a közlekedést biztosítják. A Fővárosi Tanács eredetileg egy közös vállalatot létesített magasépítési és mélyépítési tervezésekre. 1950. január i-től szakosította a tervezést; attól kezdve a magasépítés és a városrendezés területén szükséges tervezési feladatokat a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat — a BUVÁTI — látja el; ugyanakkor az ezekkel kapcsolatos út- és mélyépítési, valamint közműépítési terveket a Fővárosi Mélyépítési Tervezési Vállalat - a FŐMTERV - készíti. Dr. Kovácsházy Frigyes akkor a vállalat műszaki igazgatóhelyetteseként dolgozott. Az immár 25 esztendős FŐMTERV szolgáltatta mindazokat az alapadatokat, tanulmányokat és műszaki terveket, amelyek nyomán az újjáépülő és fejlődő szocialista főváros fundamentuma, azaz közmű- és mélyépítési létesítményei megvalósultak. A kezdetben húszegynéhány főnyi vállalat tervezési munkáit is már személyesen dr. Kovácsházy Frigyes vezette. A Dózsa György úti, a Dimitrov téri, a Béke úti aluljáró, a nagy felszíni vízmű: ezek voltak az első nagyobb munkák. A kis tervezőiroda a mind jelentősebb feladatok révén az elmúlt két és fél évtized alatt közel 600 főnyi komplex tervező vállalattá fejlődött, amelynek tevékenysége a mélyépítés egész területére kiterjed. Dr. Kovácsházy Frigyessel munkájáról beszélgetve, állandóan a vállalat tevékenysége kerül szóba. A budapesti közművek fejlődése lényegében 1950-től, Nagy-Budapest megalakulásától - s a FŐMTERV létrehozásától — számítható. Már akkoriban tapasztalták, hogy ha egy-egy utcát közművesíteni kezdtek, nem tudták, mit találnak a föld alatt, a korábbi munkákról nem volt birtokukban pontos helyszíni dokumentáció. A sok keserves tapasztalat szinte kényszerítette a tervezőket alapos koncepció kidolgozására, az igények felmérésére. Népszámlálás idején például a műszaki adatokat is felmérik: a lakosság lakhely- és munkahely szerinti mozgását, az utazások irányát stb. A népesség mozgása egy-egy kerületben időről időre csökken vagy növekszik, a szanálások s az új építések nyomán. A FŐMTERV-nél már az 50-es évek végére elkészítették a Fővárosi Vízművek távlati fejlesztési tervét. Hasonló terv készült a közlekedés fejlesztésére is. Dr. Kovácsházy főmérnök az utóbbi 15 évben nyolc szakági távlati fejlesztési terv elkészítését irányította. Felelős volt a főváros tizenöt éves — 1971-től 1985-ig szóló — komplex közmű- és mélyépítési távlati tervéért, amely a kormány által jóváhagyott Budapest és környéke általános rendezési terve alapján készük. Ez a hat kötetből álló mélyépítési távlati terv az alapja a következő két ötéves terv tételes kidolgozásának is. E terv nélkül kivihetetlen lenne az a hatalmas arányú munka, amely jelenleg is folyik a főváros sok pontján; ennek nyomán épülnek az új utak, aluljárók, felüljárók, metró-vonalak. A főmérnök több izben hangsúlyozza: ezek a nagyszabású tervek mindig kollektív munka termékei. Résztvenek s vesznek benne a különböző tárcák, a szakbizottságok, az Országos Vízügyi Hivatal, a Pest megyei Tanács és más szervek. Dr. Kovácsházy Frigyes mellett az elmúlt 25 év alatt sok fiatal, tehetséges tervezőmérnök nőtt fel. Jelenleg a vállalat 600 dolgozójának körülbelül a fele 35 évnél fiatalabb, az osztály-és irodavezetők átlag életkora 42 év. A magas szakmai színvonal, a törzsgárda-tagság itt elengedhetetlen feltétele a jó munkának, mert a város ismerete nélkül lehetetlen a tervezés. A fiatalok példásan résztvesznek a kongresszusi munkaversenyben is. A vállalat KISZ-szervezete védnöke lett az úgynevezett BAH közlekedési csomópont (Budaörsi út, Alkotás utca, Hegyalja út) építésének. Vállalták azt is, hogy részt vesznek az Óbudai Hajógyári szigeten létesülő pihenőpark mélyépítési munkáiban s a park rendezésében. Dr. Kovácsházy Frigyes 1952 óta tanít a Műegyetemen, résztvesz a mérnök-továbbképzésben és a szakmérnök-képzésben. A mélyépítési szerkezetek fejlesztése terén elért tudományos eredményeiért 1954-bén a műszaki tudományok kandidátusa, 1964-ben a műszaki tudományok doktora lett. 1970-ben a művelődésügyiminiszter, egyetemi oktatási tevékenysége elismeréséül, címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. A városi mélyépítés és közműépítés területén országosan elismert szaktekintély Kovácsházy főmérnök. Több jelentős szabvány szerkesztését végezte, számtalan szakcikk, tudományos értekezés, jegyzet és cikk szerzője. Eredetiben tanulmányozza az orosz, német, angol és francia szakirodalmat. Gyakran tart előadást hazai és külföldi, országos és nemzetközi tudományos konferenciákon. Külföldi tanulmányútjainak tapasztalatait itthon gazdagon gyümölcsözteti. Hasznos tudományos és társadalmi tevékenységet végez, elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia és a MTESZ keretében. Három kormánykitüntetéssel, a szakma kiváló dolgozója címmel (négy ízben), ezenkívül dicsérő oklevelekkel méltányolták szerteágazó munkásságát. S mosta főváros aranyérmével. A főmérnök nem érez fáradtságot. A zenehallgatás, az utazások és a Balaton-parti kiskert mindig meghozzák a szükséges felfrissülést. Nagy örömére két fia és két menye szintén mérnökök. Folytatói tehát az-ő munkásságának — amely kollektív munka része ugyan, de ezt a munkát mindenütt dr. Kovácsházy Frigyes neve fémjelzi. Dr. Eperjessy Gézáné Huszonnyolc éves pedagógusi, húszéves napközis szakmai-módszertani, kísérletező-kutató és gyakorlati munkássága eredményeinek elismeréseként részesült az 1975. évi Pro Urbe kitüntetésben dr. Eperjessy Gézáné napközis szakfelügyelő. Pályáját tanítónőként kezdte Heves községben, 1946-ban. Egy évvel később már a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének nevelője. 1948-51 között kollégiumi igazgatóként dolgozott. — 1954-ben kapcsolódtam be a napközi otthoni nevelőmunkába, a kilencedik kerületi Thaly Kálmán utcai általános iskolában — mondja. — Kollégiumi tapasztalataimat ballasztként hoztam magammal; a középiskolai önkormányzati modellt, nevelési koncepciót az általános iskolában nem lehetett alkalmazni — illetve redukálni kellett. Ugyanakkor tán hasznomra is volt, hogy tapasztalatok nélkül érkeztem erre a területre, mert ez azonnal arra kényszerített, hogy a napközi otthonos gyakorlati nevelő munkát friss szemmel nézzem. Rájöttem, hogy a napközit könnyebb csinálni, mint a kollégiumot, mert az itteni gyermek családban van s az otthoni nevelés — még ha nem is szakszerű -nagyon fontos a gyermek fejlődése szempontjából. ,,A mi napközink" címmel rövidesen kerületi lapot szerkesztettem, tapasztalatainkról cikkeket írtam a szaklapokba; egyszóval egész érdeklődésemet, energiámat ettől kezdve a napközi otthoni nevelő munkára összpontosítottam. Ahol megfelelő segítségre, jó szakemberekre találtunk, ott nagyszerű eredményeket értünk el. 1960-ban napközis szakfelügyelői, 1965-ben vezető szakfelügyelői kinevezést kapott a fővárosi Pedagógiai Intézethez. Ez a feladatkör nagy felelősséggel járt. — Szakfelügyelőként kényszerültem rá, hogy elméletet dolgozzak ki a gyakorlathoz — mondja. — Egy jó elképzelés adott volt: minden napközis legyen jó tanuló! Igen ám, de feltételek híján — hogyan? Ennek módjait kellett kimunkálni. Korábban például elmosták a különbséget a gyermek függetlensége és önállósága között. Az önkormányzat azt jelenti, 16