Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály hazatérése

Reáltanoda u. 19. ÍZ. ház lépcsőházi B^BBBHbMB 111M mely a város életéhez tartozik.- A leghaladóbb városrendezési elvek szerint a műemléki együttesek nem lehetnek skansenek, illeszkedniük, kapcsolódniok kell a város más részeihez. — Ám ennek a felfogásnak olykor néhány értékes régi épület is áldozatul esik . . . — Az utóbbi tíz évben sokat, az eltelt ötben keveset bontottunk — mondja. — 1960 — 1965-ben, a Fővárosi Tanács V. B. a műemlékek számának radikális csökkentését rendelte el. Major Máté, Pogány Frigyes, Dercsényi Dezső és mások felléptek az intézkedés ellen. Sok épületet sikerült így megmenteni. — Óbudát nem! — Sajnos nem. Ott műemléki és városrendezési szempontból egyaránt kifogásolható megoldás született — mondja Dr. Román András. * A Várban olyan részt kerestünk, ahol egymás mellett, sőt együtt él a múlt a holnappal. Ugyanis kiderült: az öreg házak lakóit itt kevésbé sújtja a lakások műszaki állapota, jobban a környék jellegének megváltozása. A Tárnok utcába futó Anna utcácska bal oldalán az elmúlt évben nyílt meg az „Aranyhordó". Van étterme, sörözője, pincéje is. Csakhogy: hajdan lakóház volt. Az épület külsejét, négyévi munkával, a XV. századi állapotot rekonstruálva alakították ki. A bejáratot a tervező a szomszédos Tárnok presszót befogadó épület belső terében nyitotta. Ez, egy kritikus részen, két méter széles sincs. Itt közlekednek tehát négy vendéglátó egység ügyfelei — és a házban lakók. Az „Aranyhoró" elegáns hely, ennek megfelelően: jövedelmező. Mányai Loránd, az egyik üzletvezető bemutatja a házat pincétől-padlásig. Kívülbelül szép. A kiszolgáló és szociális helyiségek azonban, ha az előírásoknak megfelelnek, akkor — rosszak az előírások. Az étterem bejárata mögött fenyőfa ajtó, emögött keskeny lépcső, annak a végében egy lakás bejárata. A házigazda huszonöt éve lakik a mai Tárnok presszó felett. A lakásban minden szép és finoman kopott. A férfi jókedvű, de enyhén keserű. A jókedv oka a környezet, a keserűségé a szomszédság. Az bizony zajos. Az étterem falát elmulasztották szigetelni, mögötte pedig húzzák a nótát éjjelig. Felesége kézimunkázik és néha közbeszól. — Hiba a Várba telepíteni az éjszakai szórakozóhelyeket — mondja. — Ez nappali látnivaló. Az IBUSZ autóbusza viszont éjfél előtt érkezik, jóhangú turistákkal, akik éjjel akarják megismerni Budapestet . . . A házigazda egy nagyvállalat jogásza, ennek megfelelően fogalmaz. — A szimbiózis nem lehetetlen a régi és az új között — mondja —, csak az arányokat kell helyesen megválasztani. Ezek, úgy tűnik, lassan megbomlanak. A Vár számunkra egyre kevésbé lakható. Ezen eltűnődünk. A háromszobás — tatarozáskor összkomfortossá ala-36