Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály hazatérése

Új lakóház a Tárnok utcában A Tárnok utcai eszpresszó feletti lakú A Tárnok utcai „Aranyhordó" borozója kított — lakásban három, sőt rövidesen négy generáció lakik egy fedél alatt. Házgyári épületben ez nem lenne lehetséges. A lakás műszaki állapota hibátlan, a falak vastagok, a bolthajtások csendesek a fejük fölött. A szomszédság nem jelentene háborúságot, ha az építkezésnél nem csíptek volna le néhány ezret a költségvetésből . . . Az V. kerületi Reáltanoda utca 19-es számú ház hajdan szintén a főváros egyik kirakata volt. Főleg a Magyar utcai rész, ahol szép, de rossz lányok sétálgattak. Minden ápolt, szinte új. Pedig a ház 1840 körül épült. Az épületet 1969 és 1972 között helyreállították. Ráfért, mert Enzsöl János szerint, aki 40 éve itt házmesterkedik, a falak 1924-ben láttak utoljára kőművest. Nem véletlenül kerestük fel a házmesterlakást. A régi tulajdonosok ügyeltek arra, hogy ez a legsötétebb zug legyen. Milyen most? Kétszobás, összkomfortos. Az alaprajzi élrendezés is jó. A lakás bővítését úgy sikerült megoldani, hogy nem kellett félbevágni a bolthajtásokat. A házfelügyelő szerint a házban minden lakás ilyen szép, egészséges lett. Vagy szebb. Mert ez északi fekvésű. — Nem nedves kissé ? — kérdem. — Nem. Az öreg látja, hogy tekintetemmel a másfél méter vastag pilléreken a salétromot fürkészem. — Hát egy kicsit... — jegyzi meg. Hajdan a Czirákyak palotája volt az V. kerületi Ferenczy István utca 12. szám alatti ház. A másfélszáz éves épület sem kívülről, sem belülről nem emlékeztet egykori palota mivoltára. — Pedig nyolc-tíz éve tatarozták — meséli egy szigorú hölgy az első emeletről. Társbérlő. Itt kétségtelenül Potyemkin-féle tatarozás folyt; semmiképp sem olyan, amiért bárki lelkesedne. Kalauzom társbérleti lakásában az égre nyíló előszobából másodvilágítású szobába léphetünk, onnan a kamrába. Annak ablaka, szellőzése nincs. Az előtérből később a közös konyhába kukkantunk. Nagy és világos. Kell is a hely. Két tűzhely van benne. . . Az épület földszinti traktusán egyszobás lakás. Az égre nyílik. A nagy hidegtől és a fénytől fa ajtótábla védi a bennlakót. így van ez a legtöbb lakásnál. Szép tartású, idős asszony fogad, fekete selyemruhában. Körülötte könyvek, hímzések, antik bútorok. Az asszony súlyos beteg. Itt aligha fog meggyógyulni. A vastag falak derékmagasságig vizesek, penészesek. A szobán kívül a lakáshoz egy három négyzetméteres konyha és egy abból nyíló W. C. tartozik. Kinn süt a nap, benn villany ég. — Ön szerint mit lehetne ezzel a kívül-belül egészségtelen épülettel kezdeni ? — kérdem. Az asszony gondolkodik, rnajd ezt válaszolja: — Vendéglőnek talán megfelelne. De lakni az ilyenben csak kényszerűségből lehet. Én azt sem bánnám, ha lebontanák az egészet. Megay László 37