Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály hazatérése

ta a közigazgatásban is az osztrákok támogatását, az ottani parancsok teljesítését. Rákóczi János, 30 éves, földbirtokos, régebben megyei jegyző. A honvédelmi bizottmánynál vállalt munkát. Később kecskeméti kormánybiztos. Mindenben segítette a szabadságharcot, majd külföldre menekült. Sárossy Gyula, 34 éves, törvényszéki ülnök a szabadságharcban. Debrecenben 1849 elején „Arany trombita" címen felségsértő gúnyiratot adott ki, amit az egész országban köröztetett. Később törvényszéki elnökké nevezték ki. Somogyi Antal, 39 éves, végig támogatta a szabadságharcot. Előbb Csongrád megyei képviselőként követte Debrecenbe a kormányt. Köztársasági klubot szervezett, innen hirdette a köztársaság kikiáltásának szükségességét. Külföldre menekült. B. Splényi Lajos, 35 éves, császári és királyi hadseregbeli kapitány. Kossuth a szardíniai királyi udvarhoz követként küldte ki. Ott az Olaszországban állomásozó császári csapatokat igyekezett dezertálásra rábeszélni, kiáltványokat adott ki. Ezután Kossuth Konstantinápolyba küldte, ahol hasonló módon igyekezett szövetségeseket szerezni. Kossuthnak azt ajánlotta, hogy az angol követre hatni kell, hogy a magyar ügyet támogassa. Levelezett a Párizsban működő gróf Teleky Lászlóval, aki ott próbált Kossuth részére támogatást szerezni. Attól félve, hogy kiadják Ausztriának vagy Oroszországnak, Franciaországba menekült. Báró Stein Jenő Miksa, 37 éves, mérnökszázados, helyettes építészigazgató. A szabadságharcban őrnagyként kezdte, Jellasich ellen harcolt. Több csatát vívott. Törökországba menekült. Szemere Bertalan, 46 éves, volt alispán. Miskolc követe, később felsőmagyarországi kormánybiztos, fegyveres ellenállást szervezett, szabadcsapatokat vetett harcba, támogatta a honvédség hadjáratait. Kossuth belügyminisztere, később miniszterelnöke. Mindenben támogatta a függetlenségi törekvéseket, az orosz csapatok elleni keresztes hadjáratot propagálta. Szontágh Sámuel, 49 éves, földbirtokos. A nagyváradi vésztörvényszék tagja, mint századosülnök, később a miskolci vészbíróságnál működött, majd Kossuth kormányzói irodájában volt titkár. Táncsics (Stáncsics) Mihály, 51 éves, volt tanító. Baranya megyei képviselő, aktív tagja a szabadságharcnak, aki mindenüvé követte a kormányt. A magyar munkások újságját szerkesztette, több röpiratot adott ki a köztársaság ügyében. A kormány programját mindenben támogatta, sokféle forradalmi javaslatot tett. Igen éles hangú röpiratot adott ki Jellasich ellen, akinek elfogatására és megölésére hívta fel az országot. Széki gróf Teleky László, 41 éves, földbirtokos. Párizsi megbízatása az volt, hogy ismertesse el a magyar nemzeti kormányt és kapjon az ország segélyt, akadályozzák meg az orosz beavatkozást. Igénybe vette a sajtót is, abban közölt felhívásokat a franciákhoz. Doggenfeldi Vetter Antal, olasz származású, 47 éves, volt alezredes, később honvédezredes, 1848 végén — eredményes működése miatt — már tábornok, aki még ebben az évben önálló hadtest parancsnoka. Felrendelték Pestre és itt Mészáros hadügyminiszter helyettesévé nevezték ki. 1849. márciusában a felsőtiszai hadsereg főparancsnoka, mint altábornagy. A sorozatos csatavesztések miatt lemondott és külföldre menekült. Vukovich Szabbás, fiumei, 36 éves, volt alispán. Temes megyei képviselőként elvállalta a bánáti kormánybiztosságot. Kossuth kormányában igazságügyminiszter. Felhívta a lakosságot az egyesült orosz — osztrák csapatok elleni keresztesháborúra. A forradalmat végig támogatta. A haditörvényszéki ítéletek utolsó, összefoglaló szakasza kimondja, hogy a felsorolt vádlottak, akiket az előbbiek szerint felségsértéssel, hazaárulással stb. vádoltak — az idézési határidőre nem jelentek meg, a haditörvényszék bizonyított vádirata szerint felségsértésben bűnösnek találtattak és az 1849. július i-i proklamáció szerint vagyonuk elvétele mellett a lázadás által okozott károk megtérítésére — Horváth Mihály a földi javak (temporalia) elvesztésére, Stein és Vetter pedig a cs. és kir. hadseregben viselt rangjaiktóli megfosztás mellett kötél általi halállal büntetendők, és nevük a bitófán kiszegeztetendő. Mely a cs. kir. III. hadtestparancsnokság által megerősített ítélet mai napon közzététetett s a szogálati szabály értelmében végrehajtatott. Pest, szept. 22-én, 1851. A cs. kir. haditörvényszéktől A hadbírósági ítélet, mely részletesen felsorolja a 36 elítélt „bűneit", alátámasztja a Lenkey-féle levélben közölteket. Az elítélés és a halálbüntetés formai végrehajtása a vádlottak (elítéltek) távollétében a fentiek szerint, szeptember 22-én ténylegesen megtörtént, míg a hadbírósági ítéletet csak szeptember 23-án és 24-én közölték a napilapok. Említést érdemel még az a tény is, hogy a külföldre menekült 48-as hősök egy része az 1867-es kiegyezés után hazatért s kegyelmet kapott a királytól. Kossuth nem jött haza, maradt Turinban, ahol Cegléd város 100 tagú küldöttsége felkereste, s a város képviselőjeként hívta haza. Kossuth akkor búcsúzóul azt mondta a küldöttségnek: ,,Hagyjatok most engem békével, atyám fiai, mert illik nekem az én tisztemnek minden igazságát betöltenem." Rudnay János 33