Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A 900 éves Szolnok

leg is tucatnyi nagy befogadóképességű, panorámás jármű közlekedik a szolnoki utcákon. Amiben a város lemaradt : az utak minősége. Még a belterületen is, az utaknak több mint a fele burkolatlan, s mondják is a szolnokiak, hogy manapság már csak ez az egyetlen, ami a hajdani mezővárosokra emlékeztet. Közlekedésen azonban Szolnokon elsősorban a vasutat értik. Az országos jelentőséget emelik ki a szolnoki pályaudvarok rekonstrukciójára fordított beruházási összegek. A megvalósítás alatt levő tervek nyomán legalább 150 vágányra állhatnak majd be személy- és tehervagonok, szerelvények, s csupán az idei vasutasnap alkalmából felavatandó modern személypályaudvar 33 vágánypáron fogadhatja a szerelvényeket. A közlekedési centrumot dokumentálja a 4-es számú főközlekedési út múlt év végén felavatott városi szakasza is, ez lényegében három megye modern közúti kapcsolatát teremtette meg. Nem lehet ok panaszra az egészségügyi ellátás tekintetében sem, kiváltképp ha figyelembe vesszük a már szinte furcsaságszámba menő adatot : a felszabadulás után az egész városban 16 orvos végezte az egészségügyi alapellátást. Még 1960-ban is csaknem 4000 lakos jutott egy orvosi körzetre; ma alig valamivel több, mint háromezer. Tíz esztendővel ezelőtt 200, ma 216 kórházi ágy jut 10 ezer lakosra, s külön érdemes megemlíteni a MÁV kórházat, amely korszerűségben felülmúlja a budapesti fekvőbeteg-intézményeket. Ami a bölcsődéket illeti, az első éppen negyedszázada kezdte meg működését egy magánházban, 60 férőhellyel. Ma, ha valamelyest zsúfoltan is, dc valamennyi jogos igénvt kielégít a város 12 bölcsődéje. Budapesti méretűek viszont az óvodagondok, a születések megnövekedett száma, a lakosság gyors és nagyarányú szaporodása miatt. A városban az óvodáskorú gyermekek aránya 33,5 százalékkal nőn az utóbbi három év alatt, szemben az országos 31 százalékos aránnyal. Jóllehet a város üzemei rendkívül tevékenyen működtek közre az óvodagondok enyhítésében, jelenleg a Szolnok huszonkilenc óvodájában elhelyezett 3000 gyermeket meglehetősen zsúfolt körülmények között foglalkoztatják. A számok nyelvén: a férőhelykihasználtság meghaladja a 121 százalékot. A fiatalodás következménye pillanatnyilag még az általános iskolákban is érződik: 1945 előtt a városban 19 elemi iskola működött, ebből azonban csak hét volt állami, a többi szükségiskola. Az utóbbiakat felszámolták, a ma meglévő — többségében új és jól felszerelt — 17 általános iskola viszont ugyancsak zsúfolt. Az is tény, hogy amíg a korábbi esztendőkben évente 100—150-nel nőtt az általános iskolai tanulók száma, a mostani tanévben már 370-nel több kisdiák végezte tanulmányait, mint a megelőzőben. A város egészének dinamikus fejlődésétől igencsak elmaradt a kereskedelem, annak ellenére, hogy csupán a mostani ötéves terv olyan létesítményekkel szolgált, mint a Sztár áruház, a kultúrcikk Áruház, egy háromezer négyzetméter alapterületű élelmiszerüzlet, egy 2200 négyzetméter alapterületű iparcikküzlet, a fedett piac, hogy csak néhányat említsünk a közelmúltban avatott kereskedelmi létesítményekből. Mégis, noha az egy lakosra jutó bolti forgalom meghaladja az országos átlagot, a hálózat nagysága, a bolti terület lényegesen alatta marad annak. Az elkövetkező egy-két esztendő viszont a kereskedelem-fejlesztés korszaka lesz Szolnokon: már megkezdték a Centrum Áruház építését, hozzálátnak egy lakberendezési áruház, négy élelmiszer áruház, egy bizományi áruház és féltucatnyi szakbolt építéséhez. * A jubileum megünnepléséről szóló tanácsrendelet, amely Szolnok polgárait felkéri, hogy erejükhöz, tehetségükhöz mérten munkálkodjanak városukért, visszhangra talált. Jóllehet, a város vezetői önkritikusan megállapították, hogy Szolnok az egészséges lokálpatriotizmus dolgában még elmaradt Soprontól, Egertől, Szegedtől vagy Szombathelytől, az érdemi ünneplés dolgában már tettek egyet s mást a lakosok. A Szolnoki Kulturális Hetek sikerén sokat és eredményesen fáradoztak, a város történelmére vonatkozó dokumentumok gyűjtéséből is kivették a részüket, s az 1971. évi társadalmi munka értéke tavalyra megduplázódott: túlszárnyalta a 24 millió forintot. S akárcsak a főváros centenáriumáról, most a szolnoki jubileumról is megemlékezik az ország: a város határain túlról nyújtott anyagi támogatás révén épül meg a Vízügyi Szakközépiskola kollégiuma, a távolsági autóbuszpályaudvar, az úttörő-tábor; ilyen társadalmi hozzájárulással épült meg a Jubileumi Emlékpark, s épül benne a jubileumi emlékmű. A szolnoki könyvtár igazgatója az említett tanácsrendelet megalkotásának vitáján emelkedett hangon fejezte ki, mire alapítja reményét, hogy az évforduló, amely nemcsak a múlt idézése, hanem a következő évszázadba való átmenet kifejezése is, a szolnokiak legsajátabb ügye lesz. „Mindig volt ebben a Tisza s Zagyva ölelte tájban valami olyan megtartó erő, amely tatárdúlás, török rabság, városégés, pestisjárvány, ágyútűz és bombaszőnyeg ellenére is idekötötte lakóit ..." — mondotta. Egyébként Szolnok város címere is az idézett szavakat jelképezi: a fiókáját etető pelikán az örökös megújhodást, a kék és sárga szín a két folyó és a búzatáblák színeit. Bizonyos, hogy a következő nemzedékek már hozzátehetik a címerhez egy modern szocialista város szimbólumait is. Az épülő 23 emeletes toronyház A fedett piac — nyitás előtt. . .