Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A 900 éves Szolnok

azonban a gyarapodás aránya felülmúlja a fővárosét. 1949-ben a lakosok száma alig haladta meg a 37 ezret, ma pedig csaknem kilencvenezer a nappali népesség, nem szólva Szolnok vonzáskörzetének negyedmillió lakosáról. Mindez egyúttal bepillantást enged az intenzív terület- és iparfejlesztés méreteibe, érthetővé teszi, hogy hogyan vált a hajdani alföldi kisváros a Tiszántúl egyik központjává, korszerű gyáriparral rendelkező középvárossá. Budapesthez és legtöbb vidéki városunkhoz hasonlóan a megyeszékhely itt is „népvándorlás" színhelye lett, a nagyarányú beköltözés nyomán a 900 éves város alaposan megfiatalodott: a 15—39 éves lakosok részaránya a város összlakosságából elérte a 45 százalékot. Csupán a legutóbbi tíz esztendőben 42 százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak száma Szolnokon; ez a tervszerű iparfejlesztés jótékony áldásairól tanúskodik. Szolnok munkásváros len, aktív keresőinek több mint 58 százaléka kétkezi munkás, a mezőgazdasági dolgozók részaránya alig éri el a 3 százalékot. A szolnoki ipar termékeit a fővárosban és az országhatárokon túl egyaránt jól ismerik; elég, ha a Tiszamenti Vegyiművekre utalunk, amelynek telepítése révén a város a szervetlen vegyipar egyik hazai központja lett. Az üzem adja az ország kénsavtermelésének háromnegyed részét, a porított szuperfoszfát termelésnek csaknem a felét, s ami a budapesti háziasszonyokat közvetlenül érdekli: a mosószerek közül a Tomi-gyártmányokat. A papírgyár és a cukorgyár rekonstrukciója az elmúlt hónapokban fejeződött be, az ország konyhabútorgyártásának negyedrésze pedig az idetelepített bútorgyárból származik. Város épül a városban Szolnok sem mentes a lakásgondoktól: az év elején csaknem négy és félezer család kérelmét vették nyilvántartásba a városi tanácsnál. Pedig a 22 ezer szolnoki lakásnak nem kevesebb mint kétharmada a felszabadulás óta épült! (Csaknem hatezer a negyedik ötéves terv idején készült el.) A lakáshiánynak nem csupán az az oka, hogy negyedszázad alatt megduplázódott a város lakossága, hanem az is, hogy felújításra érdemes lakóház, családi otthon alig-alig volt található. Ilyenformán rendkívül magas volt a szanálások aránya, s költséges a beruházás. Viszont az is tény, hogy az 1800 lakásos, már felépült Zagyvaparti és a Vosztok úti lakótelep, a most épülő József Attila úti városnegyed és további két lakóövezet nemcsak Szolnok arculatát változtatja meg, hanem a mennyiségi igényekkel egyidejűleg a minőségi lakásigényeknek is eleget tesz. 1960-ban még 360 lakó jutott 100 lakásra, tavaly már csak 309, s a másfél évtizeddel ezelőtti 35 százalékról 53 százalékra nőtt a két és több szobás lakások aránya. A háztartások háromnegyedrésze vezetékes vagy palackos gázzal ellátott, a lakások nyolcvan százaléka vezetékes vizet kap, s minden második lakás be van kötve a csatornahálózatba. Mondani sem kell, hogy Szolnok nem „született bele" az említett jó közművesítési állapotokba. Erre nézve elegendő tanúságul szolgálnak az adatok is, amelyek szerint csupán 1960 óta mintegy száz kilométernyi vízcsőhálózatot és 54 kilométernyi csatornahálózatot építettek. Egyébként Szolnok hű marad a jóelőre tervezett, igen pontosan körvonalazott városépítési program követésének hagyományaihoz. Ennek érzékeltetésére érdemes vázolni — márcsak a főváros elé állítandó példa okából is — a kisgyepi városrészen 1986-ra felépülő lakónegyed terveit. Húszezer embernek nyújt majd otthont a lakótelep, az arányokat összevetve ez Budapesten megfelelne egy újdonatúj, ötszázezer lakos számára alkalmas városnegyednek . . . A tervezők — a LAKÓTERV és a Város- és Tájrendezési Intézet — úgy tervezték meg a városrészt, hogy egyfajta értelemben „szuperösszkomfortos" legyen: minden olyan létesítmény ott álljon, amelyre a század utolsó évtizedeiben egy magyar város lakóinak szükségük lehet. A Széchenyiről elnevezett lakótelep egy kicsit város lesz a városban. Megtalálható lesz benne a cipőfoltozótól a fodrászig, az uszodától a moziig, a játszótértől az erdei pihenőparkig, a gyógyszertártól az orvosi rendelőig, gyorsbüfétől az osztályon felüli étteremig minden, a bölcsődékről, óvodákról, iskolákról nem beszélve. Három és fél milliárd forint kell a 76 hektáron elterülő, 13 méteres övárokkal körülkerített új városrészhez. Nyolc alközpontja lesz és tíz időszakban épül fel. Az első szakasz 1976-ra készül el, akkorra megépül egy 11 emeletes és egy ötszintes lakótömb, összesen 440 lakással. Mire a lakások beköltözhetők lesznek, megnyílik az általános iskola, a bölcsőde, az óvoda, az ABC-áruház, a vendéglő és elkészülnek az első félig földbe süllyesztett, megvásárolható garázsok. Tőlük távolabb lesznek a köralakú játszóterek, minden korosztálynak külön-külön. Az emeletes házak szerelőszintjét maximálisan szeretnék kihasználni, ezért egyik felét szolgáltató üzleteknek, gyógyszertárnak, orvosi rendelőnek, fodrászatnak, szabóságnak, GELKÁ-nak, Patyolatnak rendezik be. A lakások nagysága változó lesz, 44 négyzetmétertől 75 négyzetméterig. Szolnokon ez lesz az első lakótelep, amely eszményi sorrendben épül: előbb a csatornázást végzik el, a víz-, a gázvezetékeket fektetik le, az utakat építik meg, majd csak ezekután a lakásokat. Az első lakóknak A Szigligeti Színház sem kell majd a sarat taposniuk, amíg teljesen felépül az új városrész. Az első alközpontot folyamatosan követi a többi. Két egymással szemben fekvő alközpont alkot majd egy komplett lakóegységet. Egyikben lesz az általános iskola (ezt egyelőre 16 tantermesre építik, de úgy, hogy bármikor bővíthető legyen) és a szolgáltatóház, a másik alközpontban pedig az óvoda, bölcsőde, ABC-áruház, vendéglő, eszpresszó. így a gerincút két oldalán levő alközpontok tökéletesen kiegészítik egymást. 1977-ben kezdik alapozni a telep négy kiemelkedő lakóépületét, a pontházakat. Hogy milyen magasak lesznek, még nem döntötték el. És végül 1980-ban kezdődik az új városrész központjának építése, ide kétszintes szolgáltatóházat, orvosi rendelőt, gyógyszertárat, gimnáziumot, uszodát, filmszínházat, vendéglátó kombinátot, vásárcsarnokot és mesterséges tavat terveztek a szakemberek. S ha már a klímát javító tónál tartunk, hadd említsük meg a városrész zöldövezetét. Olyan levegősre, tágasra tervezték a lakótelepet, hogy minden lakosra tíz négyzetméter zöld terület jut. (Az optimális arány országszerte öt négyzetméter.) A vasútállomás aluljárója A tervek szerint Kisgyep lesz az egyetlen olyan hely a városban, ahol nem épülnek fabódék, tákolmányok a gépkocsiknak. A körülbelül ezer kocsit befogadó, süllyesztett garázsokon kívül emeletes nagygarázsokat is építenek. Költségeit már előre bekalkulálták, éppúgy, mint a lakásokét és a hozzá tartozó kommunális intézményekét. A nagyvárosiasodás gondjai Vidéki városokkal történő összehasonlításkor a pesti ember szívesen veszi alapul a közlekedéssel, az egészségügyi létesítményekkel és a gyermekintézményekkel kapcsolatos eredményeket, gondokat. Szolnokon természetesen nemcsak a helyi közlekedést kell figyelemmel kísérni; e tekintetben egyébként is igen eredményes erőfeszítéseket tett a város: a belső autóbuszjáratok az utóbbi másfél évtized alatt 60 kilométernyi, háromszorta hosszabb úthálózaton közlekednek. Hogy erre mekkora szükség volt, azt az bizonyítja, hogy ez idő alatt megháromszorozódott az ezer lakosra jutó utazások száma. A helyi autóbuszpark rekonstrukciójának első üteméből következően már jelen-20