Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Gábor István: A Károlyi-palota

Csigó László felvételei tehát a palotát Károlyi gróf, aki annak örömére, hogy Harruckern Jozefa bárónővel kötött házasságából 1768-ban fia született, fényes palota építését határozta el. A terv azonban csak jó tíz év múlva valósult meg, az 1775-ös pesti árvíz miatt. Később Károlyi Antal a szomszédos Harruckern-ház mellett megvette a Barkóczy-házat is, és Jung József építőmester irányításával 1779 március 26-án megkezdődött az átépítés, amely 1780 november 23-ig tartott, és összesen 21 373 forintba került. A palotát mai formájában gróf Károlyi György, Károlyi Antal unokája terveztette meg 1832-ben, az egyik forrás szerint először Pollack Mihállyal, majd Anton Pius Riegl bécsi építésszel. A kivitelezést Hofrichter József vállalta el, aki azonban 1835-meghalt; a munkát 1840-ben Koch Henrik fejezte be. Az építkezés most meg az 1838-as nagy pesti árvíz miatt tartott nyolc évig; amikor is Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós" a palota emeleti nagytermében 200hajléktalant helyezettel, akikről a gróf és felesége gondoskodott. Az árvíz egyébként a palotában is kárt okozott: falai megrepedeztek, az emeleti termek megrongálódtak. Károlyi György a klasszicista ízlés híve volt, s ezt a stílust kívánta meg Riegltől is. 1837-ben a grófi pár Párizsba utazott, ott vásároltak selyemszőnyegeket és bútorokat a palotába. Az építkezés 1 240 000 forintba került, ebből 13 800 forint jutott a belső berendezésre. Az ünnepélyes házavatást 1841-ben tartották. A vendégek megcsodálhatták a földszinten levő 77 helyiséget — például a négy teremből álló családi levéltárt, az ezüstkamrát, a kocsiszínt, az istállót —, az emeleten pedig azt a 83 termet, amelyek között volt a könyvtár, a képtár, a sok-sok dolgozó-, ebédlő-, lakó- és hálószoba. A ház mögött 2500 négyszögöles díszkert terült el, hátsó bal sarkában üvegházzal és kertészlakással. Hofrichter egyébként Riegl terveit nem változtatta meg lényegesen, legföljebb csak a belső átépítésben: itt a fedett kis udvar helyére tágas csarnokot épített, benne zárt falakkal határolt, felülről megvilágított lépcsőházzal. Halála után azonban Koch — akiről egy levelében Kazinczy azt írta, hogy zseniális művész — már jobban követte saját elképzeléseit, és kiváló iparművészeti érzékkel így alakította át, főképpen belül, a palotát. Az építkezés egyik érdekessége, hogy abban mestere, Koch Henrik ajánlására az ifjú Ybl Miklós is részt vett. Az első emeleten ő készítette a faburkolatú belső átjárót és az üvegházat. Amint Ybl Ervin monográfiájában olvasható, 1849 november 23-án kelt német nyelvű bizonyítványában Károlyi György melegen dicsérte Ybl Miklós munkáját, szakértelmét. Noha a Károlyi-palotát később többször is átalakították, végleges U-alakú formáját már az 1840-ben befejezett átépítéskor megkapta. Ekkor alakult ki az egyszerű tagolású klasszicista homlokzat, amelynek tengelyében hármas kapuzat áll; a két gyalogkapu között behajtó a kocsik számára. A kapucsarnok a vájt dór oszlopokkal három hajóra oszlik; ennek közepéből nagyméretű háromkarú lépcsőzet vezet az emeletre, az aranyozott stukkós, különlegesen díszített termekig. A homlokzaton a kapuk fölött széles, vasrácsos erkély található, oromzatán a Károlyi-család címerét — Kleiber József munkáját — helyezték el. (A címert az 1950-es renováláskor eltávolították.) Az épület a XVIII. században Pest legelőkelőbb palotája volt. Itt szállt meg férjével és kíséretével 1751 augusztus 4-én Mária Terézia. Sok fényes összejövetel, bál színhelye volt az egykori Úri utca 24. szám alatti tágas ház. Később több hazafias mozgalom is innen indult el, Széchenyi István vezetésével. Itt határozták el az árvízsújtotta Pest fölépítését, itt alakult meg az országos magyar gazdasági egyesület, a Lánchíd-társulat, a tiszavölgyi társaság. Az 1848—49-es szabadságharc elbukása után a Károlyi-palota egyéb, szomorú eseményeknek lett a színtere. A hírhedt Jellasics bán 1849 január 5-én költözött be a palotába; és innen vitték el 1849 január 6-án gróf Szapáry Antalt, január 9-én pedig Batthyány Lajost, az első magyar független kormány miniszterelnökét. Amint az 1849-es eseményekről írott naplójában Bártfay László megörökítette, 30 fegyveres, katona jött a miniszterelnökért, aki az ellenállás kilátástalanságát fölismerve, megadta magát sorsának. Ezt a tragikus eseményt ábrázolja Ispánki Józsefnek 1934-ben készített domborműve a palota Henszlmann utcai oldalán. Alkotásán középütt magyaros attilában Batthyány Lajos áll, balról két tiszt és két szuronyos katona, jobbról egy aggódó arcú nőalak és két férfi látható. A dombormű alá ezt vésték: „Gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, a magyar függetlenség vértanúját e palotából vitték börtönbe." 1849 április 3-án gróf Károlyi Istvánt vitték el a palotából a Neugebaudeba; a kocsi bakján öccse ült, hogy elkísérje fivérét a börtönbe. A palota történetének legszomorúbb eseménye mégis az volt, amikor 1849 július 19-én — más forrás szerint 17-én — ez az épület lett a véreskezű „bresciai hiéna", Haynau főhadiszállása. A császár teljhatalmú megbízottja itt írta alá halálos ítéleteit, köztük az aradi vértanúkét is. Később a kegyvesztett és teljes apátiába esett osztrák hóhér — amint erről ugyancsak Bártfai László tudósít - 1850 július 18-án valósággal elmenekült az épületből. A továbbiakban ismét a haladást szolgálta a palota. Deák Ferenc itt kezdte meg gyűjtését a Vörösmarty-árvák javára, itt vezette gróf Károlyi György azt a mozgalmat, amely a Nemzeti Színházat kívánta az anyagi süllyedésből kimenteni; ezt a gyűjtést azonban a kormány betiltotta. Ebben az épületben folytak a tanácskozások az első magyar általános biztosító társaság és a magyar földhitelintézet megalakulásáról is. A palotában született pontosan száz esztendővel ezelőtt, 1875 március 4-én Károlyi Mihály, a földosztó gróf, az első magyar népköztársaság elnöke, és itt alakult meg vezetésével 1918 október 25-én a Nemzeti Tanács. Károlyi Mihály emlékét a palota Ferenczy István utcai oldalán emléktábla őrzi, ezzel a szöveggel: „Ebben a házban született 1875 március 4-én Károlyi Mihály, Magyarország függetlenségének és a dolgozó magyar nép felszabadításának elszánt harcosa, az első magyar népköztársaság ^elnöke, aki szülőházát — melyet az ellenforradalom 1920-ban elkobzott, a felszabadult Magyarország visszaadott — 1946-ban művelődési célokra a dolgozó 15