Budapest, 1975. (13. évfolyam)
3. szám március - Gábor István: A Károlyi-palota
magyar népnek adományozta. Állította a Magyar Népköztársaság kormánya 1963 márciusában." Ugyanez a szöveg olvasható aranyozott betűkkel azon a márványtáblán, amelyet az előcsarnok jobb oldalán helyeztek el. A Tanácsköztársaság leverése után Károlyi Mihály feleségével együtt emigrációba vonult, a palota pedig elárvultan maradt itthon. A főváros azonban igényt tartott az épületre; és természetesen nem Károlyi Mihálytól, hanem a Károlyi György-féle hitbizomány gondnokától, gróf Cziráky Józseftől megvásárolta a palotát. A szerződés 1929 január elsején lépett életbe, és 1930-tól 20 éven át itt kapott helyet a Fővárosi Képtár. Amint nemrégiben Károlyi Mihály özvegye e sorok írójának elmondotta, a vétel tulajdonképpen jogtalanság, sőt lopás volt, mert ahhoz a tulajdonos nem járult hozzá. Jellemző és tragikomikus epizódként említette meg Károlyi Mihályné, hogy a fővárostól kapott pénz egy részéből az egyik Károlyi gróf a húszas évek végén legitimista pártot szervezett és erre a célra házat vásárolt. Egy érdekes dokumentumot is megmutatott az 1918-as Nemzeti Tanács elnökének özvegye: az Árverési Közlöny 1937. májusi számát, amely „a nemzeti közművelődési alapítvány tulajdonát képező gróf Károlyi-könyvtár aukciójá"-ról adott hírt. Amikor nem sokkal a felszabadulás után párizsi emigrációjából Károlyi Mihály hazatért, dr. Ries István igazságügyminiszter és Kővágó József polgármester átadta számára a palota kulcsát. Az ünnepélyes aktus azonban csak jelképes volt, mert Károlyi nyomban vissza is adta a kulcsot, azzal a céllal, hogy a palota a magyar közművelődést szolgálja. Tervében egy paraszt-kollégium vagy népfőiskola fölállítása szerepelt — ezt is Károlyi Mihályné szíves közléséből tudjuk —, de ez a terv különböző okok miatt nem valósult meg. Károlyi Mihálynak az az óhaja viszont, hogy a palota a népművelést szolgálja, később, amint látni fogjuk, az alapító akarata szerint teljesült. De mielőtt még a palota új életéről szó esnék, ide kívánkozik annak megemlítése, hogy Magyarország Nemzetgyűlése az 1946. évi II. törvénycikkében törvénybe iktatta Károlyi Mihály érdemeit. így kezdődik a törvénycikk első paragrafusa: „Magyarország Nemzetgyűlése Károlyi Mihálynak, a magyar népköztársaság volt elnökének kimagasló érdemeit, amelyeket egy emberöltőt meghaladó államférfiúi működése során a magyar népnek az évszázados elnyomástól való megszabadítása és földhözjuttatása, a magyar állam függetlenségének kivívása, a demokratikus államrendszer megvalósítása, a szabadság, az egyenlőség és az emberiesség örökérvényű eszméinek diadalra juttatása érdekében félelmet és csüggedést nem ismerve, a számkivetés keserű éveiben is lankadatlan lelkesedéssel folytatott munkásságával szerzett: a magyar nép soha el nem múló hálájának kifejezéséül ezennel törvénybe iktatja." A nemzetgyűlés ezt a törvénycikket 19. ülésén, 1946 február 14-én fogadta el. A törvényjavaslatot dr. Ries István igazságügyminiszter terjesztette be, ahhoz a Magyar Kommunista Párt részéről Andics Erzsébet szólt hozzá. Idézünk beszédéből egy részletet: ,,Ma látjuk, hogy Károlyi Mihály politikája megállta a történelem próbáját. Nyíltan szembehelyezkedett a német szövetséggel és azzal, hogy a magyar nép százezreit vigyék vágóhídra az idegen rabló német imperializmus érdekeinek szolgálatában . . . Károlyi Mihályt a nemzet növekvő szeretete kezdte körülvenni, és nyugodtan mondhatjuk, hogy Kossuth Lajos után Károlyi Mihályt ölelték leginkább szeretetetükbe a magyar nép tömegei." © A Károlyi-palota kertjében nyaranként sok-sok éven át zene szólt. A nyári koncertek azonban most már esztendők óta szünetelnek, mert erről a helyről épül a metró észak-déli vonalának Felszabadulás téri állomása. A kert jobb sarkában elhagyatottan áll egy fehér márvány szobor: Stróbl Alajos Justitia-szobra, amelynek sokáig a volt Kúria — jelenleg a Nemzeti Galéria — előcsarnokában volt a helye. A Nemzeti Galéria épületéről írott beszámolónkban szóltunk arról, hogy már sok évvel ezelőtt mozgalom indult meg a szobor visszaállítására, és erre az intézmény főigazgatója a legilletékesebb helyről kapott ígéretet. A szobor azonban ma is változatlanul ott áll a szabad ég alatt, az idő viszontagságainak kitéve; az ötvenes évek szűkkeblű szemlélete szállította oda. Jó volna, ha az alkotás végre visszakerülne eredeti helyére! A palotában baloldalt, a földszinten a Budapesti Történeti Múzeum régészeti osztálya, jobbról a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtára található. Az első emelet a Múzeumé, és amint egy cikkében Rónai Mihály András megemlíti, méltóképpen foglal itt helyet egy Petőfiről elnevezett múzeum: Thorma János egyik festménye azt az eseményt örökítette meg, amikor 1848 március idusán a Károlyi-palota Egyetem téri sarkán a költő elszavalta Nemzeti dalát. A Múzeum 1954-ben alakult a Petőfiházban, később a József nádor térre költözött, majd 1957-ben végleges helyére, a Károlyi-palotába került. A Petőfi Irodalmi Múzeum szerteágazó tevékenységéről Miklós Róbert osztályvezető-helyettes, a kiállítási csoport vezetője, a múzeum egyik legrégibb munkatársa tájékoztat. — A Petőfi Irodalmi Múzeum országos múzeum — mondja —, amely gyűjti, tudományosan földolgozza és megőrzi a magyar irodalom írott és tárgyi emlékeit. Minderről a munkáról akkor tudunk a legjobban fogalmat alkotni, ha végigtekintünk gondolatban a gyűjteményeken. Ezeknek tengelyében a kézirattár áll, amely gyűjti nemcsak a művek kéziratát, írók levelezését, hanem azt is, ami ezen a körön kívül esik, tehát a különféle okmányokat, iratokat, igazolványokat stb. A múzeum könyvtára, amely folyamatosan gyűjti mind a szépirodalmat, mind az irodalomtudományi műveket, elsősorban kutatási célokat szolgál. Évenként körülbelül 7—800 kötettel gyarapodik; ebben szerepelnek a hagyatékból származó írói könyvtárak is. igy jutott például a Múzeum 16