Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Bertalan János-Dr. Berti Béla: Budapest három évtizedes fejlődése

Propaganda-autó az államosítás napjaiban (MTI Archívum) Korabeli plakátok kedett; ezen belül a nők száma 58,8 százalékkal (165 091 fővel). Az állandóan növekvő munkaerőigényeket a bevándorlásokkal növelt fővárosi lakosság csak részben fedezte. Ezért mind nagyobb szerephez jutnak a főváros munkaerővel való ellátásában a környéki települések, ahonnan mind többen vállalnak Budapesten munkát, napi ingázás mellett. 1960 január i-én a vidéki lakóhelyükről Budapestre ingázók száma már megközelítette a 140 ezret; közülük 39 ezer nő volt. Az ingázók száma azóta tovább nőtt, jelenleg már közel 200 ezren járnak naponként Budapestre dolgozni. A foglalkoztatottak számának nagymértékű növelése nemcsak a férfi, hanem a női munkaerőtartalékok kiapadásához vezetett. Erre utal az a körülmény, hogy a nagy munkaerőkereslet ellenére az utóbbi években már nem volt lehetőség a létszám további növelésére. 1970 elején a főváros aktív keresőinek száma 1 073 394 volt, tehát 1960-tól az aktív keresők száma már csak 89 és félezerrel gyarapodott. A lakosság foglalkoztatottsága az országon belül Budapesten érte el a legmagasabb szintet: 1970 elején a munkaképes korú férfiaknak 86,5 százaléka aktív kereső volt, 10 százaléka pedig nappali tagozatos tanuló. A munkaképes korú nőknek 79 százaléka aktív kereső, 4,5 százaléka gyermekgondozási szabadságon levő, 8,3 százaléka pedig tanuló volt. Az aktív keresők 46,3 százaléka az iparban dolgozott. A teljes foglalkoztatottság megvalósításával igen kedvezően megváltozott a kereső-eltartott arány. Az 1949. évi népszámlálás óta az eltartottak száma és aránya folyamatosan csökkent, annak ellenére, hogy a munkaképes korú tanulók száma jelentős mértékben emelkedett: 1949-ben 100 aktív keresőre 96, 1960-ban 67, 1970-ben pedig már csak 47 eltartott jutott. Lakásfejlesztés Budapesten a lakáshelyzet a felszabadulást megelőző évtizedekben nagyon kedvezőtlen volt. A munkáscsaládok jelentős hányada pincékben, műhelyekben és egyéb, nem lakás céljára épült helyiségekben lakott. Az 1941. évi népszámlálás időpontjában 18 ezren pincékben, 37 ezren pedig egyéb, nem lakás céljára épült helyiségekben laktak. Igen sokan éltek barakk épületekben. A lakásoknak 53,8 százaléka egyszobás, ezek átlagos laksűrűsége 3,32 volt. Az egyszobás lakások jelentős hányadában a laksűrűség ennél lényegesen kedvezőtlenebb volt; a statisztikai adatok szerint 1941-ben 14 980 egyszobás lakásban lakásonként 6—10 fő lakott, de 580 olyan egyszobás lakást is találtak, amelyben 11—15 fő zsúfolódott össze. A második világháború után a régi rendszertől 12 Bányászok! Föl a széncsatára! Adjatok az Üzemeknek: március 15-ére napi 2200 vagont, május 1-ére napi 2500 vagont! Bányászok! A ti munkátoktól fU«9 az ország gazdasági talpraáltttásal He feledlétek: A széncsata ayözelme a reakció újabb veresége! Magyar Kommunista Párt