Budapest, 1975. (13. évfolyam)

3. szám március - Bertalan János-Dr. Berti Béla: Budapest három évtizedes fejlődése

többségében romos épületekben levő, súlyosan megrongálódott lakásokat örököltünk. Ezért az újjáépítés éveiben a lakásállomány nagyrészt a megrongálódott lakások lakhatóvá tételével és a nagylakások megosztásával gyarapodott, de emellett már új lakóházak is épültek. Ennek eredményeként egyrészt növekedett a lakásállomány, másrészt némileg mérséklődött a nagy- és kislakások laksűrűsége között fennállott különbség. Az 1949. évi népszámlálás időpontjában a régi Budapest lakásállománya 303 916 volt, 15 816-al több, mint 1941-ben. Nagy-Budapest létrehozásával a fővárosi lakáshelyzet ismét rosszabbodott, mert a fővároshoz csatolt peremtelepülések 160 102 lakásállományának nagy része rossz állapotban levő, falusias jellegű, zsúfolt lakás volt. A lakáshelyzet megjavítására az első ötéves tervben (1950—1954) nagyarányú lakásépítkezést irányoztak elő, azonban a hagyományos építőipar az előirányzatot csak 50 százalékra tudta teljesíteni; csupán 18 169 lakás épült. Az 1956-os októberi ellenforradalom a lakásgondokat tovább növelte azáltal, hogy 11 ezer lakást megrongált, illetve megsemmisített. A második és harmadik ötéves terv időszakában elsődleges feladat lett a lakásgondok enyhítése. Elkészült a 15 éves lakásfejlesztési program, amelynek végrehajtása 1961-ben kezdődött el. A megnövekedett feladatokat a hagyományos építőipari módszerekkel nem lehetett volna kielégíteni. Ezért építőiparunk a második ötéves terv időszakában megkezdte az áttérést a közép-és nagyblokkos építési módra, majd 1965-től a korszerű és nagy termelékenységű házgyári építkezésre. A korszerű módszerek alkalmazása együttjárt a lakásépítés területi koncentrációjának fokozódásával és az építkezések felgyorsulásával. Az első ötéves terv közepétől a peremkerületekben rendelkezésre álló nagyobb építési területeken új lakótelepek, új városrészek épültek. A gyors ütemű növekedést tükrözi, hogy míg az első ötéves tervidőszakban évente átlagosan csak 3,6 ezer lakás épült, a másodikban már 10,2, a harmadikban pedig 11,8 ezer. A negyedik ötéves terv várható teljesítése éves átlagban 15 és félezer lakás. A főváros lakásállománya 1949-től 1974 január i-ig több mint 208 ezerrel gyarapodott. Most folyik több városrész rekonstrukciója, melynek során a régi, elavult lakásállományt korszerű lakások váltják fel. 1974 január i-én a budapesti lakásállomány 672 371 volt. A lakásépítés gyors ütemű növekedésének ellenére a lakáshiány a legutóbbi években sem mérséklődött, csupán a lakások zsúfoltsága enyhült és javult komfortszínvonaluk. A kormányzat tehát a lakásépítést jelenleg is egyik fő feladatának tekinti. Az államosítás napján A Szerszámgépi pari Művek szerelőcsarnoka ma (Fotó MTI) Export autóbuszok gyártása az Ikarusban