Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Vargha Balázs: Nagy László helikoptere I.

Irodalmi városképek Vargha Balázs Nagy László helikoptere I. Poétai embléma Kondor Béla rajzolta a borítót a Himnusz minden időben kötethez. Gótikus fejdíszű Madonnát támogat rajta egy csokornyakkendős fiatalember. Páros mozdulatuk emlékeztet egy kicsit az isenheimi oltárra, Mária és János fájdalomtáncára. Korongon állnak, aminek, a két alakot tekintve, sokféle értelme lehet: szobortalapzattól a varieték forgó táncparkettjéig. Mögöttük, hátul gerendakötél szerkezet. Kútágas ? Akasztófa? Inkább középkori építőállvány. Emberarcú helikopter száll fölöttük, füstgomolyokat puffogva. Kígyózó kötéllétrájának legalsó fokába alig-emberke kapaszkodik. A kép alján sokszorosan átikszelt, kihúzott sor. Kézírások talányainak megfejtéséhez hozzáedződött szemem üzenetet fürkész a fekete kerítés mögött, szavakat, amelyek a kompozíció megfejtéséhez közelebb segítenének. De írás nem látszik, talán nem is volt, s Kondor Bélától már nem kérdezhetem meg, mit rejtett oda. Nem emlékszem, hogy a helikoptert valaha is nevén nevezte versben Nagy László. Aminthogy a címrajz többi részében sem kereshet versillusztrációt a kötet olvasója. Elég annyi, hogy a költő — aki rajzolómüvész is — hiteles emblémának fogadta el a címlapképet a rajzolóművésztől — aki költő is volt. S a cimlapképben ezt az ember-gép-madarat. Helikopter — Helikonra szárnyaló, most sejtek csak rá a képben bujkáló szójátékra. Ha Csokonai a Pegazussal „mongolfíroztatta" fel magát a magyar világ fölé, miért ne lehetne ez a füstkarikákat fúvó, kondorbélásan mosolygó helikopter Nagy László Pegazusa ? Meggyalultatva Magasból nézve minden a visszájára fordulhat. A nyomasztó blokkok gyerekszobai építőkoc-20 Kondor Béla grafikája a Himnusz minden időben cimű verseskötet borítóján