Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Játékok és játékosok Pest-Budán

Ostábla játékosok középkori csehországi kályhacsempén Zolnay László Játékok és játékosok Pest-Budán Nagy Attiláné rajzai Akár felnőtt, akár gyermek — játszik az ember az idők kezdetétől fogva. A gyermekjáték a játék birodalmának kezdete. A szerencsejáték, a felnőtt játéka: Játékország belseje — olykor végzete. Elmosottak ennek a tartománynak határai! Mert ez a tartomány — a játéké — határos a művészetnek is kishiján minden ágazatával: muzsikával, költészettel, képfaragással, piktúrával, tánccal. De át-át csap a mulatozás, meg a sport birodalmába is. A legtöbb játék a harcnak, küzdelemnek jelképes formája. Hajdan-volt játékosoknak, játékoknak emlékét megőrizték a legendák, krónikák, írások. Ám játékszereknek anyagi emlékét a föld — a régész olvasókönyve — őrizte meg. Kockavetés, pörgettyűzés, golyózás 1949-ben az óbudai Szöllő utcában — ahol csatornát fektettek — több, 7. századi avar vitéz lovassírját tártam fel. Egyiknek sírjában — kicsiny arany amulett, vadász csalisíp, tűzcsiholó acél társaságában, a deréktájon, egyszóval öv körül, a vitézi készség dolgai sorában — egy kis méretű csont játékkockát is találtam. (Gazdag fegyverzet, lószerszám egészítette ki ezt a sírt. Mellékletei a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek.) Az egytől hatig terjedő pontokkal számozott kis csontkocka tizenhárom évszázad előtti szerencsejátékok hírmondója volt. Ám ez a tizenhárom évszázad nem kor a kockajáték élettörténetében! Világtörténeti pályafutása a biblia koráig nyúlik vissza. Hiszen már azok a római legionáriusok is kockára tették szerencséjüket, akik ásítozva őrizték Jézus sírját. A kockavetés szokása azután az egész középkoron átvonult. Nálunk már Szent István törvényei megemlékeznek bizonyos strigákról — javasasszonynak, jósnőnek, boszorkánynak szokták fordítani e szót — akik kockából, hamuból s más effélékből jövendöltek. István király tiltja a effélét. (Utóda, Kálmán, száz esztendővel később, már kevésbé zord. Az ő törvénye szerint „a strigákról, akik nincsenek, szó se essék...") A kockajáték — amelynek pompás kis kellékeit Budán mind a polgárvárosi, mind a palotai ásatások során sokszor megtaláltuk —, mind jobban terjedt. 1279-ben a Budán zsinatoló főpapság kimondotta: papi emberek ne merészeljenek kockázni. (Clerici ad aleas et taxillos non ludunt.) A tilalmak ellenére játszik a pápa, a császár, a király s valamennyiük udvarnépe. Nagy Lajos királyunk (1342 — 82) sem mentes a kockázás szenvedélyétől. 1364-ben, amikor litvániai hadjárata során barátja, IV. Vilmos, Németalföld grófja tőle 660 aranyát elnyeri, szerfelett megmérgelődik. (Vilmos, a nyertes, csak vállát vonogatta, mondván: nem értem, ilyen potomság miképpen bosszanthat egy királyt!) Ásatási leleteink igazolják: a királyi udvarban éppúgy játszottak, mint a pest-budai tavernákban. Meg a budai szőlőhegyek borokkal teli kunyhóiban, vermeiben. 1453-ban a nagy purifikátor, Kapisztrán János ferences barát fanatizálta az európai városok lakóit a kockajáték, meg az ostábla és a kártya ellen. Nürnberg lakói akkor 40 000 játékkockát és 2460 ostáblát vetettek máglyára. (Ezt a német módi játékégetést ábrázolja Hans Schäuffelein XVI. század eleji fametszete.) És noha Kapisztrán János Budán is csattogtatta tüzes villámait, híre-hamva sincs annak, hogy nálunk cseppet is alábbhagyott volna a „játék pestise". Bonfini írja: egyik cseh hadjárata idején Mátyás király annyira kifogyott a pénzből, hogy katonáinak zsoldját sem tudta kifizetni. Ekkor egy álló éjszakán át kockázott vezéreivel. Azt is megtudjuk Bonfinitől, hogy mi volt a középkori kockajátéknak a mai kockázástól eltérő módja. Mert azt írja: Mátyás király a Középkori játékkockák (a budai Vár ásatási leleteiből) játék során alig vetett mást, mint amit előre megmondott. .. így aztán reggelre főembereinek 10 000 aranyát — egy kisebb megyéspüspökség esztendőre való jövedelmét — nyerte el. Volt is másnap bőséges zsoldfizetés! II. Ulászló király és öccse, Zsigmond herceg közös estéiket — akár tábort jártak a török ellen, akár a budai palotában vagy a buda-nyéki vadászkastélyban vigadoztak — hazárdjátékkal ütötték agyon. 1500. február 15-én Zsigmond herceg — sáfárkönyvének adata szerint 1/4 forintot fizetett ki Budán 33 tiszafából faragott szerencsekockáért. A kockán és a kártyán kívül Zsigmond herceg számadásai egy latin-lengyel kevert nyelven ludus cryzolkinak, pörgettyűjátéknak nevezett szórakozásról is megemlékeznek. Alighanem ehhez a játékhoz, a rulett őséhez tartoztak azok a kicsiny kő- és üvegpaszta golyócskák, amelyeknek tucatjait találtuk meg a budai ásatások során a palota középkori rétegeiben. (1502. szeptember 23-án Zsigmond herceg 30 dénárt veszít golyó játékon — ad ludum kulki.) Sakk és ostábla A kockajáték, a golyózás, a pörgettyűzés féligmeddig vak szerencse dolga. A sakk s az ostáblajáték több ennél: szellemi sport. A sakk kezdete ősidőkbe vész. Csakúgy, mint a kocka, ez a játék is Kelet ajándéka. Jelképes hadijáték : a sah (a király), annak neje, a futár, a bástya, a ló, a gyalog nemcsak a kaszt-társadalomnak, de a harcnak is részese. Nálunk — ha előbb nem is —, a 14. században már biztosan ismerték. 1330-ban, a visegrádi kongresszus alkalmával I. Károly királyunk János cseh uralkodónak — sok egyéb kincs és fegyver mellett — egy „csodálatos mívű sakkjátékot" is adományozott. E sakk táblájának négyzeteit aranyba foglalt jáspisok és smaragdok alkották. A figurák, a szegletben álló bástyák, gyalogok, a páncélos lovagok (futárok), a királyok s királynék figurái aranyból voltak, drágakő-díszítéssel. Károly király sakk-kedvelését fia, Nagy Lajos örökölhette. A diósgyőri vár újabb feltárásai során felszínre került az első középkori magyarországi sakkfigura. Jó sakkozó volt a már említett Jagelló Zsigmond, a későbbi nagy lengyel király. 1500 és 1505 között kedvelt ezüst sakktábláját budai ötvösmesterrel javíttatta meg. 1557-ben a Bergamo városába való Giovanni Oliver azért jő Magyarországra, hogy megmérkőzzék az ország legjobb sakkjátékosával, Batthyány Ferenccel. Ugyanekkor járt nálunk Paolo di Noto, Itália sakkmestere. Róla azt jegyezték fel, hogy lóháton, társalgás közben három ellenfelével folytatott szimultán játszmát. A sakk mellett — s ezt a régészet anyagi emlékei